Paksi Hírnök, 2007 (16. évfolyam, 1-24. szám)
2007-02-09 / 3. szám
MOZAIK 13 Komolyzene, komoly siker Paks várostörténeti zenei eseménye volt a február 2-án, a művelődési ház színháztermében elhangzott komolyzenei koncert, amely a felnőtt hangverseny- bérletsorozat második előadása volt. A Pro Artis Művészeti Iskola jelenlegi és volt vonós növendékei, valamint a vonós tanszak tanárai meghívott szólista vendégművészekkel kiegészített vonószenekara monumentális programot mutatott be. Az iskola és a vonós tanszak életében is egyedülálló eseményről Vajer Andrea művészeti vezető, brácsaművész elmondta, hogy az elhangzott művek átíveltek háromszáz évet a zenei palettán, a barokktól egészen a XX. századi filmzenékig. A legfőbb cél olyan komolyzenei koncert bemutatása volt, amely színes, változatos programjával közelebb hozza a klasszikus zenét a közönség számára. A hangverseny sikere igazolja, hogy ez remekül megvalósult. Az est műsorvezekomolyzenének, és a most első alkalommal meghirdetett felnőtt hangversenysorozatnak is. Az összeállításnál az ismert művészek mellett a helyi művészeti csoportok bemutatkozási lehetőségét is figyelembe vették, önálló estek keretében, így volt ez a karácsonyi és a mostam koncerten is. A harmadik esemény a Városi Vegyeskar önálló estje lesz márciusban Simon Péter karnagy vezetésével, melyen közreműködik a művészeti iskola tanáraiból alakult rézfúvós kvartett is. bézsé tője, közreműködője és az Oroszlánkirály filmzene karmestere, Agotha Zoltán kiemelte, hogy várják a Paks és környékbeli amatőr és hivatásos vonós zenészek jelentkezését a zenekar folyamatos bővítése céljából. A tanárok és növendékek összefogásával működő Camerata Pro Artis vonós kamarazenekar a megyében és a régióban egyedülálló, tudtuk meg Vajer Andreától. Kiemelte továbbá, hogy a Camerata Pro Artis vonósegyüttes diákmuzsikusai egyben a Tolna Megyei Ifjúsági Vonószenekar tagjai is, mellyel a május 16-án Pécsen, egy nemzetközi ifjúsági zenekari fesztivál nyitókoncertjén lépnek fel. A művelődési központ igazgatója, Darócziné Szalai Edit szerint értékes, színvonalas este volt, amely bebizonyította, hogy a városban létjogosultsága van a Kész katasztrófa! Új sorozat indul a Paksi Hírnök hasábjain. Az „Együtt a katasztrófavédelemért” Közalapítvány támogatásával megjelenő írásokban katasztrófahelyzet esetén követendő tanácsokat ismerhetnek meg, és hasonló szituációkat átélők osztják meg tapasztalataikat. Hahn Szilvia cikksorozatának első része a szélviharról szól. Elsőként nézzük, hogy mi mindent írhatunk a katasztrófa címszó alá: aszály, árvíz, belvíz, földcsuszamlás, földrengés, hőség, járványok, migráció (vándorlás), nukleáris veszély, szélvihar, terrortámadás, téli veszélyek, tömegrendezvények, tűz, veszélyes anyagok és villámcsapás. Nekem ennyit sikerült összeszednem, s amiről ma - legfőképpen aktualitása miatt - szó lesz, az a szélvihar. Első kérdés: Hogyan védekezzünk szélvihar ellen a szabad ég alatt, ületve épületen belül? Mint ahogyan egy hivatalos dokumentumból megtudtam, épületen belül úgy védekezünk, hogy nem megyünk ki a szabadba. Valahogy ez nekem logikusnak tűnik, de hát ki tudja... Persze akad ésszerűbb tanács is. Például, hogy az ajtókat, ablakokat jól zárjuk be, áramtalanítsuk az elektromos berendezéseket, vagy hogy készüljünk fel egy esetleges áramszünetre. Jóval több dologra kell odafigyelnünk, ha szabad ég alatt tartózkodunk! Ez esetben a legfontosabb feladat az, hogy keressünk egy védett, stabü helyet (épület, aluljáró), ha ez sikerül, életbe lép az első, „Hogyan védekezzünk szélvihar ellen épületen belül” pont, de ezen már túl vagyunk... Ha nincs a közelünkben stabil búvóhely (a stabü szót kihangsúlyoznám), kapaszkodjunk egy oszlopba vagy egy sziklaszüárdnak tűnő kerítésbe! A gyenge szerkezetű építményeket, sátrakat, járműveket kerüljük, illetve hagyjuk el, mert bentről nem lehet érzékelni a fenyegető veszélyt (pl. rádőlhet a fa). Megfontolandó tanács még az is, hogy haladjunk távol a fáktól, épületektől, hogy a letört ágak, cserepek, üvegszüánkok ne okozzanak sérülést. Az evidenciákat is meg kell említenünk, ha másért nem, a gyengébbek kedvéért. Elég nagy ostobaság például üyenkor gazt égetni a hátsó kertben! (Ezt még akkor se tegyük, ha csak fújdogál a szél, ugyanis nem csak a gyümölcsösünk pörkölődhet meg, hanem a hajunk is, és akkor még jól jártunk!) Ez vonatkozik a szalonnasütésre, tábortűzre, ületve mindennemű tűzveszélyes tevékenységre. Ha egy mód van rá, a vizet is kerüljük, csónakázni a holdfényben kizárólag akkor romantikus, ha csak az érzelmeinkkel küzdünk meg, és nem az elemekkel! Aztán ott van még a leszakadt villamos távvezeték, mely hajmeresztő élményt nyújthat, méghozzá szó szerint. Végül egy témához kapcsolódó érdekesség. Kíváncsiságból utánanéztem, miért adtak sok-sok éven át kizárólag női nevet a hurrikánoknak. Mint megtudtam az első „nevesített” hurrikán atyja egy ausztrál meteorológus volt, aki saját munkáját kívánta megkönnyíteni azzal, hogy az egyes forgószeleket politikusok neveivel ülette. Ha hihetünk a mendemondáknak, nem kifejezetten a kedvenceiről nevezte el a pusztító szélörvényeket. .. (A tájfun, a ciklon és a hurrikán szót most összekapcsolhatnám hazai politikusok nevével, de nem merem.) AII. vüágháború után az amerikai meteorológusok női nevekkel kezdték el megkülönböztetni az egyes hurrikánokat a feleségük, a szeretőjük, a kislányuk, vagy éppen az anyósuk neve alapján. Az ötvenes évektől egységesítették a rendszert és a névválasztás ettől kezdve - továbbra is női nevekkel -, ám ábécésorrendben történt. A férfinevek 1979- ben kerültek fel a hurrikánok „névadó listájára”. Hahn Szilvia Fotó: Molnár Gyula
