Paksi Hírnök, 2007 (16. évfolyam, 1-24. szám)
2007-12-21 / 24. szám
MOZAIK 9 A szülőotthon volt az élete Eleinte nem szívesen jött Paksra, aztán megszerette, és minden követ megmozgatott, hogy itt dolgozhasson. Hivatalos elismerést sohasem kapott, egy-egy kedves szóban, mosolyban megnyilvánulót nap, mint nap. Dr. Csók Sándor maga sem tudja, hány gyereket segített világra. Azt viszont igen, hogy hivatása volt és maradt számára a legfontosabb. Munkásságát a Paksi Vállalkozói és Iparoskor Lussonium-díjjal ismerte el. Meghatotta a hír, hogy díjat kap, s megtiszteltetésnek érezte. Dr. Csók Sándor soha nem kapott ugyanis kitüntetést Pakson, amely igen sokat jelentett számára. Édesapja negyven éven át volt Dunaszentgyörgy háziorvosa. Csók Sándor is orvosi pályára készült, csakhogy ő szülész-nőgyógyász akart lenni. Karrierről álmodott, volt is esélye rá, éppen ezért nem érezte nagy kihívásnak, amikor megbízták a paksi szülőotthon vezetésével. Katasztrofális állapotok uralkodtak, emlékszik vissza. A kismamák lavórban mosakodtak, a csecsemőket is csak szülés után tudták fürdetni. A szülőotthon szépen fejlődött a tizennyolc esztendő alatt, amíg dr. Csók Sándor vezette. - Mindig hozzánk hozták a külföldi delegációkat. Sokan jöttek hozzánk szülni, nemcsak paksiak - mondja. Hogy hány gyerek született a keze alatt, nem is tudja. Hogy hány vált közülük híressé, azt sem tartja számon. Arra büszke, hogy fejlett, jó ellátást biztosító intézménnyé váltak, ahol nemcsak szüléseket vezettek, hanem, ha úgy hozta sors, életet mentettek. Öngyilkosjelöltet, mérgezettet hoztak vissza az életbe, de a főorvos számára az a legemlékezetesebb, amikor egy tízéves fiúcska életét mentették meg, aki darazsat nyelt. A szülészet megszüntetését élete legrosszabb emlékei között tartja számon Csók doktor. Ahogy felidézi, a kolleganők zokogtak, az orvosok könnyeztek. Sokan unszolták, tegyenek azért, hogy egy ilyen tehetős városban legyen kórház, ezért alapítványt hoztak létre, s ő a kuratórium elnöke lett. Sokat dolgoztak, aláírások ezreit gyűjtötték össze, és kudarcként élték meg, hogy nem jártak sikerrel. - Most már tudom, hogy lehetetlen volt, hogy célt érjünk - fogalmaz. Az egynapos sebészetet jónak tartja, de nem vigasztalja, a rendelőintézetre, amely szerinte remekül felszerelt és kiváló szakembergárdája van, büszke. Gyakorta látogat ide, hogy nőgyógyász kollégáitól értesüljön a szakma újdonságairól. Dr. Csók Sándor számára a hivatás szent dolog, soha sem mondott nemet, ment, ha hívták. Most is segít, ha teheti. - Sokat utazom, járom az országot, ha baleset történik, a sérültek segítségére sietek - mondja. Csók doktor számára az jelent örömet, hogy ha megjelenik a városban vagy környékén, mindig öszszefut egy ismerőssel, aki páciense volt, vagy éppen nála született. Egy-egy kedves szó, mosoly minden napra kijut annak ellenére, hogy a mondás, miszerint a paksi fiatalasszonyok csóktól Csókig jutnak, lassan feledésbe merül. A Paksi Iparos és Vállalkozói Kör Lussonium díjjal köszönte meg dr. Csók Sándor szülész-nőgyógyász több évtizedes munkáját. - Irányítása alatt kiválóan működött a szülőotthon, sok paksi gyermeket segített világra - mondta Kovács Sándor. Az Iparoskor elnöke azt is elárulta, hat jelölt volt az idén, az elnökség közülük választotta ki a főorvost. A díjat egy erre az alkalomra szervezett ünnepségen adták át, ahol első ízben adományozásra is sor került. A vállalkozók az iparos bál bevételéből számítógépet és nyomtatót ajándékoztak Paks kárpátaljai testvérvárosa, Visk középiskolájának. Vida Tünde Főként Paks környéki kézművesek alkotásaiból nyűt tárlat, amelyet a művelődési központ nagykiállítójában rendeztek. Gyékény- és kosárfonók, festők, keramikusok munkáiból készült az összeállítás, amellyel a művelődési háznak ezúttal nem csak az volt a célja, hogy kulturális élvezetet nyújtson a látogatóknak, hanem karácsonyi ajándékötletnek is szánta, a kiállított tárgyakat ugyanis a kiállítás végén meg lehetett vásárolni. Németkér mutatkozik be az okmányiroda földszintjén lévő képgalériában. A kistérség több települését megismerhették már az ügyfelek, Nagydorog, Gerjen, Madocsa is bemutatkozott, sőt a Paksi Hírnök fotópályázatára érkezett munkákból készült összeállításnak is otthont adott már az intézmény. Németkér az eddigiektől eltérően nemcsak fotókon látható, néhány soros ismertetőt is olvashatnak az érdeklődők. Fotók: Molnár Gyula (fent és lent balra), Szaffenauer Ferenc (lent jobbra)
