Paksi Hírnök, 2007 (16. évfolyam, 1-24. szám)

2007-12-07 / 23. szám

8 VELÜNK TÖRTÉNT Párizs megihlette az orgonistalányt Lapunk hasábjain két éwel ezelőtt találkozhattak elő­ször Szabó Katával, az akkor 19 éves lányt az evangélikus templomban adott koncertje révén mutattuk be. Most szintén egy hangverseny folytán került reflektorfény­be: ezúttal azonban a katoli­kus templomban csillogtatta meg az orgonához fűződő te­hetségét, amit isteni aján­déknak tekint - a felcsendü­lő zene pedig a református templom javát szolgálta, az adakozó hívek révén a felújí­tásra ezen a napon 970 ezer forint gyűlt össze.- Rendkívüli élmény volt, amikor láttam, hogy milyen sokan eljöttek, az pedig, hogy ennyi pénzt sikerült összegyűjteni, nagyon jó ér­zés. Külön örömömre szol­gál, hogy kedves tanárom, Károly János művét is el­játszhattam - emlékszik visz­­sza, kétséget sem hagyva afelől, hogy valóban kiemel­kedő élményt nyújtott szá­mára ez a nap. Kata a fellé­pések terén korához képest óriási tapasztalattal rendel­kezik: az elmúlt néhány hó­napját felidézve beszámolt egy esztergomi székesegy­házban adott koncertről is, és említést tett arról, hogy az egyik kollégiumi épület meg­mentéséért a Zeneakadémi­án diáktársaival közösen együtt léptek fel a magyar zenei élet legnevesebb egyé­niségeivel is, Sebestyén Már­tával, Jandó Jenővel és Ko­vács Kolossal. Mert hogy Ka­ta mára már a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem or­gona szakának hallgatója. Ez pedig nagyon sok változást hozott számára. - Teljesen más lett az életformám. Itt csak a zenét tanulom, azt csi­nálom, amit szeretek. Kitá­rulkozik előttem a világ, most látom, hogy mennyi mindennel lehet foglalkozni, bár mindenek középpontjá­ban a zene áll előttem. Az ol­vasmányaim is ezzel kapcso­latosak. Már kezdem meg­érezni, hogy melyik az a stí­lus, amelyik közelebb áll hoz­zám: a francia moderneket szeretem, Jehan Alain és Mesiaen a kedvencek mosta­nában. Talán ebben befolyá­solt az az élmény is, hogy egyik tanárommal elutazhat­tam Párizsba, és meghallgat­hattam a Notre Dame-ban adott koncertjét - meséli Ka­ta. Kevésbé lelkes azonban, amikor a közelgő ünnepek fe­lől kérdezem őt, hiszen a de­cember a vizsgák időszaka is egyben, ez pedig az advent eddigi rendjét is megváltoz­tatja. Kiderül, hogy az utóbbi időben amúgy is háromhe­tenként tud csak hazaláto­gatni. - Decemberben is Pes­ten leszek, csak lélekben ké­szülhetek az ünnepekre a családomtól távol. De alig vá­rom, hogy hazamenjek és süthessek. Almás pitét én is tudok! - mondja.-s-Népes közönség előtt nyílt meg a városi művelődé­si központ kis kiállítótermé­ben Orbán László kiállítása. A bonyhádi alkotó elmondta magáról, hogy szakkörök­ben, alkotótáborokban is­merkedett a festészettel gyerekkorában. Diplomát azonban műszaki pályán szerzett. Eleinte főként ze­nei ihletésű képeket készí­tett, majd nyolcévnyi meg­magyarázhatatlan szünet következett festői pályájá­ban. Most, hogy újra ecsetet fogott, többnyire az emberek lelkében zajló folyamatokat, érzéseket örökíti meg, illetve erotikus tartalmú képeket fest. Munkáit december 22- ig láthatja a paksi közönség. Sipos Norbert szakmájá­nak köszönhetően került kapcsolatba a fával. Az asz­talosként végzett fiatalem­ber Törő Györgytől tanulta a fafaragás első fogásait. A decsi alkotó eleinte többnyi­re címereket faragott, mos­tanság alkalomhoz illő dara­bokat is készít, így például a Pakson megnyílt tárlatához könyvet, máskor sárközi asz­­szonyfejet. Sipos Norbert a közeljövőben a Kapós-menti települések címereit szeret­né elkészíteni. Szűkebb ha­zája mellett több kiállítása volt az ország különböző pontjain. A paksi összeállítás decemberben látható a mű­velődési központ könyvtár­galériáján is. Fotók: Szaffenauer Ferenc (fent), Molnár Gyula (lent)

Next

/
Oldalképek
Tartalom