Paksi Hírnök, 2007 (16. évfolyam, 1-24. szám)
2007-10-26 / 20. szám
Zakatol a punkgépezet! Október 13. Nem péntek, szombat. Nem ért minket szeren csétlenség, és nem is találkoztunk láncfűrészes gyilkossal. Összefutottunk viszont négy sráccal, akik Pakson a Grand Caféban a Hétköznapi csalódások előtt léptek színpadra. Ők a Clash City Rockers. A fiatalok Pécsről érkeztek városunkba, ahol először mutatták meg magukat a paksi közönségnek. A Clash City Rockers egy új formáció, bár a tagok külön-külön korábban már zenéltek helyi (pécsi) zenekarokban. A bandavezér Kövér „Kövi" András (ének-gitár-szintetizátor) fejéből pattant ki a szikra, hogy össze kellene hozni egy ilyen együttest, másfél éve egy nyaralás alkalmával, amikor is csak Clash CD volt a kocsiban, és folyamatosan ez szólt a magnóból. Hazaérkezve elült az ügy, viszont fél év múlva összefutott Lénárt „Merlin" Gáborral (basszusgitár), és elkezdődött a „mi lenne ha és van-e kedved hozzá" folyamat. Gábort nem kellett nagyon unszolni, másnap levonult a próbaterembe, és elkezdtek számokat tanulni. Kövi tavasszal egy bulin találkozott a későbbi dobosukkal Mészáros Miklóssal, aki a PICSÁ-ban szintén a bőrök mögött ül. Tudta róla, hogy nagy Clash rajongó, és már ő is szervezett korábban egy hasonló bandát, de ez a próbálkozása hamar elvérzett. A jó hangzáshoz és színvonalas zenéléshez azonban szükség lett volna még egy gitárosra, aki mellékesen néha énekel is. Ezt a személyt hosszas keresgélés után Bocskai „Kázmér" Tamásban találták meg, akitől először azt kérdezték, hogy valóban tud-e gitározni, vagy csak azért hordja magával, hogy a csajoknak bejöjjön. A választ, azt hiszem, lehet sejteni, de miután Tamás számot adott zenei tudásáról a srácoknak, és próbák hangulata is tetszett neki, nem volt kétség afelől, hogy megvan a negyedik tag is. Első koncertjüket Pécsen, a Rockmaratonon adták, és utána már nem volt megállás. Játszottak a Szigeten, Siófokon, Szegeden, Szekszárdon, Budapesten és eljutottak Paksra is. Eddigi legemlékezetesebb koncertjük Szegedhez fűződik. Tamás szerint érdekes és egyben jó érzés volt az, hogy az ottani közönség átlagéletkora kb. 16 év volt, mégis kívülről fújták az összes dal szövegét. A bandából mindenki korán kezdte a zenélést, Kövi 6 éves kora óta zongorázik, és 13 éves kora óta gitározik, augusztustól pedig a Brigád együttes énekese. Gábor 15 évesen csapott a basszusgitár húrjai közé, és több együttesben is megfordult már Pécsen. Tamás 12 évesen talált otthon egy porosodó gitárt, és unalomból kezdett el pengetni rajta, Miki pedig a többiek elmondása szerint, előbb tanult meg dobolni, mint járni. Pakson jól érezték magukat a koncert alatt, bár úgy látták, sokan nem ismerték a Clash zenéjét, amit ők játszottak. Ehhez hozzájárulhatott az is, hogy előzenekarként léptek fel, és mint mondták, ez hálátlan feladat, főleg egy olyan együttes előtt, akik szinte be-, járatott rajongói táborral rendelkeznek. Gábornak, a basszusgitárosnak erős a kötődése Pakshoz, hiszen tizenéves koráig itt élt, és mindig visszahúzta ide a szíve, na meg persze a bulik is. Örült annak, hogy végre a paksi közönség előtt is felléphetett, és a zenekar többi tagjával együtt remélik, hogy még muzsikálhatnak az Atomvárosban. Addig is tovább zakatol a punkgépezet és Clash City Rockerz! Rancid
