Paksi Hírnök, 2007 (16. évfolyam, 1-24. szám)
2007-01-26 / 2. szám
14 MOZAIK Mit süt-főz ma? Tóthné Szabadi Bernadett Éljünk egészségesen! Javítson életmódján! Ilyen és ehhez hasonló mondatokkal minden nap találkozunk újságban, televízióban, egyszóval ömlik ránk a médiából. A mindenféle csodaszerekben, fantasztikus kapszulákban, bogyókban soha nem hittem. Viszont azt bátran állítom, hogy az étkezés az egyik pillére a betegségek megelőzésének. Tóthné Szabadi Bernadett már aktív sportoló korában sem evett meg mindent, most pedig, hogy két kisfiú édesanyja, különösen odafigyel arra, mi kerül az asztalra. Náluk a gyümölcsök közül bármelyik, bármikor jöhet, de Dani és Barni a zöldségekkel sem áll hadilábon. így félje közelgő születésnapján is vitamindús, zöldségekben gazdag, mégis laktató étel lesz az ünnepi fogás. A műveletet azzal érdemes kezdeni, hogy adjunk építőjátékot gyermekünk kezébe. Amíg a kisember leköti magát, addig mi is nekiláthatunk a konyhai manővereknek. Először vágjuk kockára a húst, majd kevés olajon a fokhagymával Hozzávalók: 50 dkg pulyka- vagy csirkemell, 3 gerezd fokhagyma, 3-4 evőkanál olaj, 40 dkg brokkoli vagy karfiol, sárgarépa, fehérrépa, 20 dkg ementáli sajt, 25 dkg kenyér, 3 dl tejszín, 1 dl tej, 1 db tojás, 2 dkg vaj, 15 dkg trappista sajt, kevés ételízesítő. és némi ételízesítővel hirtelen pirítsuk meg, majd tegyük félre. Szedjük a brokkolit rózsákra, és az összevágott répákkal együtt sós - lehetőleg tengeri sós, mert az egészségesebb -, ételízesítős víz felett 4-5 perc alatt pároljuk meg. Ebben az esetben, ugyanúgy, mint a húsnál, választhatunk, hogy brokkoli vagy karfiol kerüljön a tálba, de dönthetünk a kettő együttese mellett is. Betti a zöldségeket soha nem főzi, hanem párolja, mert így benne maradnak a vitaminok. Az ementáli sajtot és a kenyeret vágjuk kockákra, és keverjük össze a hússal és a zöldségekkel. Kis tálban a tejszínt a tejet és a tojást elvegyítjük, majd a többi hozzávalóhoz öntjük. Az egészet belelapátoljuk egy jénai tálba, alufóliával letakarjuk és előmelegített sütőben 25-30 percig sütjük. Ezután leveszszük róla a fóliát, meghintjük reszelt trappista sajttal, és visszatoljuk a sütőbe, míg rá nem olvad. A tálaláskor előtűnő színkavalkád miatt a gyerekeket sem kell sokat noszogatni az evésre. A héten Betti ismét újít picit az egészséges életmód jegyében, ugyanis most a fehér kenyér helyett barna kenyérrel készíti az ételt szülinapos élete párjának. sete A szőke nő utazik a vonaton. Megkérdezi a kalauzt:- Elnézést, mikor ér ez a vonat Szegedre?- Hölgyem, ez a vonat Miskolcra megy! - Naaa, lécei, lécei, lécei!!! Nem tagadom, ez a „lécei, légyszl”-duma nekem is megfordult a fejemben, amikor a buszom a lakótelepről indulva az óváros helyett az ipari park felé vette az irányt. Aztán meggondoltam magam. Az esély, hogy a sofőr az én kedvemért megforduljon, és az ellenkező irányban menjen tovább, elég kicsinek tűnt. Beletörődtem hát sorsomba, helyet foglaltam és kibuszoztam a paksi ipari parkba, ahol megvártam a műszakváltást (röpke húsz perc) onnan visszautaztam a lakótelepre, fájó búcsút vettem a műszakos asszonyoktól (jól elbeszélgettünk), s csak ezután indult a busz az óvárosba. Haza, jó másfél órás bel- és külvárosi városnézés után érkeztem. Nem akarom magamat menteni, de rossz buszra szállni, ha nem is mindennapos, elég gyakori dolog. Jó pár éve történt, hogy az Plörő A buszon egyik helyi termelőszövetkezet, azaz téesz, buszt indított a BNV-re. Hőseim, egy fiatal házaspár, ismeretségük révén kapott helyet az ingyenes járaton, dolguk csak annyi volt, hogy a megbeszélt időben kiállnak az utca végére. A busz érkezését már messziről hallani lehetett, pöfögött, pufogott és zörgött, mint egy rossz traktor, és ahogy kinézett! Hogy nem a legújabb modell volt, azt csak gyanították, felismerni ugyanis a koszttól és a portól nem nagyon lehetett. No, de olcsó húsnak híg a leve, ezt mindannyian tudjuk, így ők sem nagyon reklamáltak, felszálltak a buszra, ahol újabb meglepetés érte őket; a társaság csöppet alulöltözte az eseményt. A férfiak munkásruhába és svájcisapkába, az asszonyok otthonkába, ók meg, mint „szaros Pista Krisztus nevenapján” ünneplőben! A kontrasztot csak fokozta, hogy az ülések mellett egy rozoga bicikli is helyet kapott. (A venezuelai hangulathoz már csak néhány tyúk és egy kecske hiányzott.) A következő trauma a kanyar után érte őket. A busz nem a 6-os út, hanem éppen ellenkezőleg a városszéli sztyeppe felé vette az irányt. Csak megfordul, gondolták hőseim, ám csalódniuk kellett, a járat rendíthetetlenül döcögött Gyapa felé. No ekkor jött el az a pillanat, amikor a fiatalok úgy érezték, túl sok a gyanús körülmény, a vezetőhöz csörtettek, majd megkérdezték „Tessék mondani, ez a busz megy a BNV-re?”. „BNV-re?! Ez egy munkásjárat, velünk legföljebb ide a gyapai a tszbe jöhetnek!" A sofőr becsületére legyen mondva, nem hagyta pácban a fiatalokat. Megfordult, és apait-anyait beleadva legalább 40 km/órás sebességgel száguldott vissza a városba. Szerencséjük volt, a vásárra induló különjárat még a sarkon várakozott rájuk, s bár az utasok eleinte bosszankodtak a késlekedők miatt, a sztori kárpótolta őket. Ez azonban nem minden esetben jön be! Barátnőm nem kacagott fel megbocsátóan, amikor gyermekei egy „apró" figyelmetlenség miatt rossz buszra szálltak, s ennek köszönhetően aznap nem mentek iskolába. A két gyerek a mamánál az óvárosban töltötte a hétvégét, vasárnap is ott aludtak, így hétfőn reggel busszal kellett volna a lakótelepi iskolába menniük. A két tizenéves gyerkőc - meg ne kérdezzék, miért - átballagott az úttest túloldalán lévő megállóba, és felszállt a Kömlődre induló járatra! Visszafelé - gondolván, ennyi kudarc mára éppen elég - leszálltak a ténylegesen lakótelepre induló buszról, s mint akik jól végezték dolgukat, visszaballagtak a mamához. Hahn Szilvia Fotók: Balog Judit (fent), Csahóczi Fotó (lent)
