Paksi Hírnök, 2007 (16. évfolyam, 1-24. szám)

2007-09-21 / 18. szám

14 MOZAIK Híres paksiak, paksi hírességek Szeniczey Ferenc Különösen időszerűnek gondolom szep­tember végén az ő alakját felidézni, hi­szen csak kevesen tudják, hogy fontos szerepe volt 1848 őszén a tolnai nemzet­őrök jeles haditetteiben. A paksi földbirtokos kisszeniczei Szeniczey Pál ügyvéd és rsáfordi Tóth Borbála idősebb fia, Ferenc 1813. május 16-án született Pakson. Szülei korai halá­la után hét testvérével együtt édesany­juk bátyja, csáfordi Tóth Ferenc kapi­tány lett a gyámjuk, s hozzá költöztek Sopronba, ott nevelkedtek a híres evan­gélikus líceumban. Ferenc a líceum ötö­dik osztálya után a Ferdinánd-huszárok­­hoz került, ahol egykettőre felfigyeltek rá, hiszen testi erejével, talpraesettségé­vel kiemelkedett társai közül. A kitűnő lovast és vívót hamarosan előléptették, hadapród, majd főhadnagy lett. Katonai karrierjének házassága vetett véget, 1837-ben feleségül vette nemeskéri Kiss Katalint, Deák Ferenc nővérének, nemeskéri Kiss Józsefné Deák Jozefá­nak 17 éves leányát, akivel ötvennégy évig tartó házasságukban hét gyermeket neveltek. Szeniczey Ferenc paksi kúriájának gyakori vendége, gyermekei keresztapja lett Deák Ferenc, aki ezután évente többször is megfordult náluk. A nagybá­csi, a korszak legbefolyásosabb politiku­sainak egyikeként egész életében hatha­tósan támogatta, egyengette paksi roko­nai pályáját. Házuk falán az 1927-ben el­helyezett emléktábla tanúsítja e látoga­tások jelentőségét Paks életében. Szeniczey Ferenc az 1830-as évek végé­től kezdve a szabadelvű, ún. KÁibinszky­­párt tagjaként tevékenyen részt vett Tolna vármegye reformkori küzdelmei­ben, s bár közhivatalt nem viselt, mégis több megye választotta meg táblabírójá­vá. Reformen gondolkodásából követke­zően cselekvő részese lett 1848-as forra­dalom Tolna megyei eseményeinek. A március 25-ei szekszárdi népgyűlésen a dunaföldvári kerület választmányi elnö­keként szervezte a megyei nemzetőrség felállítását, a tolnai nemzetőrök kapitá­nyaként 1848 nyarán futárszolgálatot teljesített a délvidéki harcokban, Szent­tamás és Okér ostromában. A tolnai nemzetőrök 1848 szeptembe­rétől október 6-ig Jellasics segédcsapa­tait, Roth és Phillippovics tábornok sere­gét folyamatosan támadták, majd le­fegyverezték, és a tábornokokat fogság­ba ejtették A rajtaütésekben részt vet­tek a dunaföldvári kerület népfelkelői, élükön Szeniczey Ferenc kapitánnyal, aki így részese lehetett a szabadságharc első győzelmeinek, jelesül az ozorai dia­dalnak. A tolnai nemzetőröknek Kossuth táviratban gratulált és a nemzet köszö­netét tolmácsolta a fényes győzelemért. Szeniczey a Habsburg-ház trónfosztásá­val nem értett egyet, visszavonult mind­addig, míg a kiegyezés létrejötte új felté­teleket nem teremtett a közéletben való részvételhez. Ez idő alatt birtokán a kor­szerű gazdálkodás feltételeit megteremt­ve, azt valóságos mintagazdasággá alakí­totta, s öröklött vagyonát jelentősen meg­növelte. Mint a megye egyik legnagyobb adófizetője vett részt a megyegyűlések munkájában, több szakbizottságnak is tagja volt. A Paks-Faddi Dunavédgát Társaság elnökeként éveken keresztül szervezte, irányította az egyes Duna-sza­­kaszok töltéseinek kiépítését. Időskori betegségei következtében 1891. szeptember 24-én halt meg, a pak­si evangélikus temető családi kriptájá­ban temették el. Az utóbbi években az evangélikus gyülekezet halottak napján megemlékezik róla mint a temető terüle­tének adományozójáról, és megkoszo­rúzza síremlékét. Forrás: Tolnavármegye, 1891. szept. 17.; Dr. Horváth Árpád: A Tolna megyei 1848-as szabadságharcosok nyomában, in.: Tanulmányok Tolna megye történe­téből, I. k. Szekszárd, 1968. Kernné Magda Irén H sí én városom CSELENKÓ ERIKA A várossal együtt nőttem fel. Olyan sok élmény fűz hozzá, hogy szinte minden részéről eszembe jutnak történetek: Jók és kevésbé jók egyaránt. Szeretem, hogy bármerre indulok, pi­acra, munkahelyre, mindig rengeteg ismerőssel talál­kozom. Itt mindenki min­denkit ismerősként üdvö­zöl. Persze néhány dolgon le­hetne javítani. Szorosabbá kéne tenni a kapcsolatot a Dunával. Évente csak né­hány rendezvényen hasz­náljuk ki, hogy Duna-parti kisváros vagyunk. Jó lenne egy-két igazi kávéház, meg antikvárium, de egyszer ta­lán ezek is megvalósulnak. Van számtalan hely, ami szebb és jobb a mi földünk­nél, de nekem itt van dol­gom és itt vannak álmaim... JUHÁSZ SÁNDOR Kedves városnak láttam 18 éve, mikor Budapestről ideér­keztem, s ez máig nem válto­zott. Rengeteg kedves hely van Pakson. Az első a sport­­csarnok, ahol időm nagy ré­szét töltöm. Itt van a polgár­mesteri hivatal. Mikor hazaér­nek az olimpiai és világbajno­kaink, a városháza előtti téren fogadjuk őket. Szeretem a paksi strandot, ahol golfgya­korlataimat végeztem, a Pre­­látus pincéjét, a Sárgödör téri pincéket. Szeretem a lakótele­pet, ahol mindenki mindenki­nek köszön. Jó itt az is, hogy ha minőségi sportot kíván látni valaki, ki sem kell tennie a lábát a vá­rosból. Ha a jövő energetikai fejlesztései Pakson valósulnak meg, hosszú távon is biztosí­tott lesz a város fejlődése, és minden itt élő számára kedves élhető közeg marad ez a város. Kovács Tibor Fotó: TelePaks Városi Televízió

Next

/
Oldalképek
Tartalom