Paksi Hírnök, 2007 (16. évfolyam, 1-24. szám)

2007-09-07 / 17. szám

ivói körkép Augusztus. Budapest. Kicsik és nagyok. Idősek és fiatalok. Ze­ne. Tánc. Művészet. Embertö­megek. Koncertdömping. Bulihegyek... Tovább is van, mondjam még? S bár a végte­lenségig sorolhatnám, mégsem teszem, hiszen ennyiből min­denki rájöhetett, hogy a 2007- es Sziget Fesztiválról olvashat­tok rövid élménybeszámolót. A „45 perc" ifjú írói közül négyen voltunk olyan szerencsések, hogy eljutottunk a Szigetre, ahol magunkkal csábítva a szerkesztőség vállalkozó kedvű, deresedő hajú, ám lélekben még fiatal tagjait, egy hatalma­sat buliztunk. Lelkes kis újság­írókhoz méltón nem ragadtunk le egy helyen, amíg volt erőnk megmozdulni, addig hajtott a kíváncsiság. Végigjártuk a Civil Sziget sátrait és a „bazársort", az Oktopusz Osszművészeti Helyszínen megcsodáltuk az éppen készülő vagy száradó festményeket és egyéb érdekes alkotásokat, felderítettük a szín­padokat, kipróbáltuk a Pöttyös Nemnyúlpark játékait és „mi­nőségellenőrzést" tartottunk a fáradt szigetelőket étellel és itallal ellátó pultoknál. Többek között tiszteletün­ket tettük a Nukleáris Sá­torban is, ahol tesztekkel mérhettük le tudásunkat, nem meglepő módon igen jó eredménnyel. A bogárfóbiások nagy örö­mére egy helyes mada­­gaszkári csótánnyal is megismerkedtünk, majd hogy feldolgozhassák a sokkot, a krisna sátorban megpihentünk. Sajnos az idő kevés volt, a látnivaló pedig sok, így rengeteg mindent ki kellett hagy­nunk, amit elterveztünk. A nap fénypontja az ameri­kai Tool nevű rockformá­ció színpadra lépése volt, akik látványos lézershow­­val dobták fel az amúgy sem unalmas koncertet. A nagy tömegben rövid idő­re szétszakadt a csapat, de szép lassan mindenki odaért a megbeszélt talál­kahelyre, többek még a koncert utáni extázis hatá­sa alatt. Ezután még ellá­togattunk pár színpadhoz, de éjfél után pár órával a fáradtság szép lassan mindannyiunkat haza­űzött. Penge SZIGET

Next

/
Oldalképek
Tartalom