Paksi Hírnök, 2007 (16. évfolyam, 1-24. szám)

2007-09-07 / 17. szám

MOZAIK

15

Jó napot, mi újság?

Erdélyi Péter

Élete eddig túlnyomórészt a fociról szólt. A futball döntő' szerepet játszott akkor is, amikor munkahelyet és ezzel együtt lakhelyet váltott, vagy amikor sorkatonai szolgálatát töltötte. A hétvégi utazások és mérkó'zések mellett kevés idő jutott a családra. Aktív pályafutását épp ezért zárta le, de azért a pálya közelében maradt: utánpótlásedzőként gyerekekkel foglalkozik.

Pécsen született, ott ismerkedett meg a labdával is, hétévesen már igazolt játékos volt. Autószerelőként végzett az 500-as Szakmunkásképzőben, de tanult szakmájában rövid ideig dolgozott. A paksi csapat akkori intézője egy, az ÉPFU által szervezett sportnapon figyelt fel tehetségére, s felajánlotta neki: jöjjön Paksra, a PSE NB III-as csapatába focizni. Péter elfogadta az ajánlatot és Paksra költözött. Ezzel együtt az ÉPFU paksi kirendeltségénél kapott munkát, kivéve néhány hétfőt. Ha ugyanis győzött a csapat, akkor hétfőn nem kellett bemenniük dolgozni. Bár abban az időben a paksiak fenntartással kezelték

az idetelepülőket, őt hamar befogadták. A játék iránti alázata, alkalmazkodóképessége hamar kiváltotta mások rokonszenvét, és a társak is sokat segítettek, így hamar beilleszkedett a csapatba, jól érezte magát Pakson. Itt ismerkedett szerelmével, Gabival, akivel rövidesen házasságot kötöttek. Egyikük sem örült túlzottan, mikor két hónappal később behívták katonának. Érthető módon szeretett volna Pakson maradni, de a Kaposvári Honvéd erősebbnek bizonyult a paksi klubnál. A kaposvári egyesület vezetői szemet vetettek rá, így mennie kellett. Az akkori viszonyokhoz mérten azért jól ment sora. A katonaság másfél éve alatt is a

focié maradt a főszerep, és szerencsére a megszokottnál gyakrabban kapott eltávozást is. A kiváltságok ellenére alig várta feleségével, hogy leszereljen és családot alapíthasson. Ebben az Atomerőmű Sportegyesülettől érkezett hathatós segítség: munkát és lakást kapott, és továbbra is azzal foglalkozhatott, amihez értett, s amit szeretett. Két gyermekük született, Péter és Zsolt. A gyereknevelés nagy része Gabira maradt, mivel Péter sokat volt távol

hétvégén. Éppen ezért ma is hálás a feleségének, hogy a terhek egy részét átvállalta tőle, s ezzel is támogatta pályafutását. Egy idő után azonban a foci mindinkább háttérbe szorult. A változás 1994-ben kezdődött, mikor társaival együtt őt is válaszút elé állították: vagy a munkahelyét, vagy a futballpályát választja. Felelős apaként nem tehetett mást, a munka mellett döntött. Később még több környékbeli településen, így például Györkönyben, Dunakömlődön és Nagydorogon is focizott, míg végül a visszavonulás mellett döntött. A gének azonban, úgy tűnik, öröklődtek, mivel mindkét gyermeke focizik, az ASE igazolt játékosai. Péter játszik az öregfiúk csapatában, s immár három éve foglalkozik utánpótlásneveléssel. Tapasztalatai szerint a mai gyerekek sok tekintetben mások a 20-30 évvel ezelőttieknél, főként a lehetőségeik miatt. Ma már számtalan sport közül választhatnak, s a kikapcsolódás terén megjelentek olyan lehetőségek is, mint a számítógép, internet, egyéb szimulációs játékok. Egyszóval nincs a futballnak olyan prioritása, mint rég, s a gyerekek - tisztelet a kivételnek - nehezebben motiválhatók. Ezért aztán még nagyobb a kihívás, hogy tízhúsz gyerekből miképpen lehet csapatot faragni. Péter büszke a kis tanítványaira, akik időnként az NB I- es csapatok ellen is remekül vették fel a versenyt. Rengeteg szeretetet és tiszteletet kap a gyerekektől, ami számára még az eredményeknél is fontosabb.-gyűri-Fotok: Molnár Gyula

Tehetségesek, fiatalok

Lajpold Judit

A tizenhat éves gimnazista hét éve judózik, alsósként Dobai Lászlónál kezdett, az utóbbi években Kanczler István az edzője. Lajpold Judit egy bemutató testnevelésórán kapott kedvet a küzdősporthoz. Naponta jár edzésre, ám a sport mellett a tanulást sem hanyagolja el. A gimnázium komplex természettudományi szakán a biológia és a kémia a kedvence, de a többi tantárgyból is eredményes. Jövőjét állatorvosként képzeli el, és egyik hobbija a választott hivatással is összefügg, kevés

szabadidejében lovagolni jár az állatszerető, természetkedvelő fiatal. A judo sportot addig folytatja, amíg csak lehet, továbbtanulásáig biztosan. Idén versenyzett diákolimpián, magyar kupa versenyen, országos bajnokságon, s a közelmúltban a Pakson megrendezett Nemzetközi Atomkupán, ez utóbbin korosztályából egyedüli magyar lányversenyzőként. Judit elmondta, hogy még mindig kevés a lány ebben a sportágban, így a fiúk az állandó edzőpartnerek. A család négy gyermeke közül ketten sportolnak, tízéves Adám öccse az ASE kosarasa. Judit az a típusú versenyző, akit zavar a családtagok jelenléte a versenyeken, akik azonban így is nagyon büszkék az eredményeire. Ha a fiatal lánynak sikerül jövőre kijutni a junior Európa-bajnokságra, amiért mindent megtesz, talán engedékenyebb lesz a családdal szemben is.-bzs-