Paksi Hírnök, 2007 (16. évfolyam, 1-24. szám)
2007-07-06 / 13. szám
MOZAIK 15 Jó napot, mi újság? Simon Péter Először trombitásnak tanult, később karnagynak. Simon Péter tíz éve tölti be a művészeti iskola igazgatóhelyettesi tisztét, eközben a Városi Fúvószenekart és a Paks Városi Vegyeskart is dirigálta. Büszke az általa megszerzett tudásra és a kórussal elért eredményeire, a maga békés eszközeivel harcol a középszerűség ellen. Simon Péter Sárbogárdon, testnevelő szülők gyermekeként nőtt fel. A sporttal így hamar megismerkedett: évekig atletizált, de kipróbálta a teniszt, a kosárlabdát és a focit is. Továbbtanuláskor a Pécsi Művészeti Szakközépiskolára esett a választás, mivel ekkor már hat éve trombitált. A felvételin nagyon jó eredményt ért el, így a többszörös túljelentkezés dacára felvették. Kollégista volt, kezdettől fogva szeretett Pécsen lakni. Nagyon sok barátra tett szert, lenyűgözte a város szépsége, így elég ritkán járt haza. Nem egyszer szándékosan eltévedtek a Mecsekben, csak azért, hogy egy jót kiránduljanak. A város hangulatát, kultúráját, művészeti értékeit ma is lenyűgözőnek tartja. Középiskolásként eleinte azt gondolta, csak a komolyzene és azon belül csak a trombita létezik. Két év elteltével azonban kinyílt a világ számára. Barátaival dzsesszklubot működtettek, színjátszással próbálkoztak, big bandet alapítottak, mellyel egészen a televíziós döntőig jutottak. Tanulmányait a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola Pécsi Tagozatán folytatta, ahol a második évben a trombita mellé a karnagy szakot is felvette. Első diplomáját is karnagyként szerezte, s az utolsó évben felkérték, hogy óraadóként vezényeljen a főiskolán. így miközben a „trombitatanár és kamaraművész” diplomáján dolgozott, már némi pénzt is tudott keresni. Ez a felkérés határozott időre szólt, s miután végzett, Paksra hívták dolgozni. Voltak ugyan egyetemmel kapcsolatos tervei, de mivel itt éppen egy trombitásra volt szükség, és kedvező ajánlatot kapott, letett eredeti szándékáról és idejött tanítani. Döntését nem is bánta meg, a kollégák hamar befogadták, szerencsésnek érezte magát. Munkáját megbecsülték, amit jól mutatnak a néhány év múlva bekövetkező változások. Felkérték az iskola igazgatóhelyettesi feladatainak ellátására, s ugyanebben az évben a Paks Városi Vegyeskar és a Városi Tehetségesek, fiatalok Molnár Helga Balatoni nyaralásából érkezett haza Molnár Helga, a Bezerédj Általános Iskola immár negyedik osztályos tanulója. Fiatal kora ellenére joggal nevezhetjük a magyar irodalom kis polihisztorának, mivel sokoldalú ezen a területen. Adottságai révén a betűkkel már iskolás kora előtt megismerkedett, elsősként lett városi könyvtári tag, az egyik leghűségesebb látogató és olvasó. Az iskolai és városi versenyek rendszeres résztvevője. A városi könyvtár Olvasó Lurkó versenyén, az országos Jonathan programon egyéniben, a megyei Zelk Zoltán versenyen pedig háromfős csapat tagjaként vett részt Helga. A Városi Múzeum Pákolitz István versmondó versenyén kiemelték érzelemgazdag előadását, szép, tiszta szövegmondását. S a legfrissebb eredmény szintén egy városi vetélkedőn született, Trianon a magyar költészetben volt a témakör, s itt első helyezést ért el, legfiatalabb versenyzőként pedig különdíjat kapott. Könyveket, internetet böngészett, hogy korához mérten megértse a történéseket, szüleit is gyakran kérdezte. A versválasztásban és a felkészülésben Hefner Erika drámapedagógus segített, aki oktatója a Pro Artis Művészeti Iskola drámatagozatán. Az új tanszakon kiderült, hogy színészi tehetsége is van, a talpraesett, szókimondó, vidám, nyüzsgő kislány remekül érzi magát a színpadon, nagy színházrajongó, és ezek alapján érthető módon, színésznő szeretne lenni. Kitűnő tanuló, óvodás kora óta balettozik, két éve gitározik, szabadidejében a számítógéppel ismerkedüí, de lévén jó kézügyességű karkötőket, kulcstartókat fon. -bzs-Fúvószenekar irányítását is rábízták. A zenekar sajnos ma már nem működik. Ahogy a diákok továbbtanultak, a tagok fogyni kezdtek. A zenekarból előbb big band lett, majd szép lassan megszűnt. Nem így a kórus. Mikor Péter 1997-ben átvette az irányítást, célul tűzte ki a kórus nemzetközi szereplését, mely hamarosan teljesült. A 2005-ös évben aztán több kiemelkedő eredményt is magukénak mondhattak: az elsőt egy rangos szakmai zsűri véleménye jelentette, mivel az igen megtisztelő „fesztiválkórus” minősítést kapták. További sikert jelentett számukra egy nemzetközi versenyen elért ezüstdiploma, valamint a kórus számára adományozott Pro Urbe-díj. Mindez persze nem egyedül az ő érdeme. - Mindig mindenben számíthattam a barátaimra, akik nagyon sokat segítettek nekem. A világot az emberi kapcsolatok működtetik, ezek minősége az egyik legnagyobb érték. Szeretném, ha minél többen látnák ezt - vallja. 0 maga a hivatásával küzd a szerinte ellaposodó, elértéktelenedő világ ellen. A valóságshowk és a közhelyek uralta közéletben igyekszik valami maradandót, értékeset felmutatni, s másokat is erre biztat. Mivel neki már elfogytak az eszközei, nem akart a megújulás gátja lenni, ezért a közelmúltban lemondott a vegyeskar vezetéséről. Nehéz döntés volt, de úgy véli, most ezzel tudott segíteni. Nem tartja kizártnak, hogy esetleg új kórust alapít, de erről még szerinte korai beszélni. Az igazgatóhelyettesi teendők lefoglalják, így nem unatkozik. A barátaival sokszor összejön egy beszélgetésre vagy társasjátékozni, és ha ideje engedi, időnként eljár biliárdozni. Zenét nagyon ritkán hallgat, csak akkor, ha konkrétan kíváncsi valamire: számára ugyanis a dolog nem mennyiségi, sokkal inkább minőségi kérdés. Gyuri FotAU-- Molnár riív/i ilo