Paksi Hírnök, 2007 (16. évfolyam, 1-24. szám)
2007-06-22 / 12. szám
8 MOZAIK Híres paksiak, paksi hírességek Luttenberger Ágost (Tihanyi Ágost) Ó is a hajdan országos hírű, ám méltatlanul elfeledett paksi származású tanítók közé tartozik, akiknek emlékét, tevékenységét mára csak a lexikonok ó'rzik. A kéttűs név magyarázata, hogy a Tihanyi Ágost nevet írói álnévként, főként mint zeneszerző használta, pedagógiai cikkeit ahogyan anyakönyvezték, Luttenberger Ágostonként jegyezte. A paksi evangélikus népiskolai tanító, Luttenberger János Ágoston nevű fia 1846. július 23-án született Pakson. Az elemi iskola osztályait és a gimnázium első két osztályát Pakson, édesapja irányításával végezte el, majd a soproni evangélikus líceum diákja lett. A líceum 6. osztályát elvégezve a soproni tanítóképző intézetben tanult tovább, és 1865-ben kitűnő eredménnyel tett tanítói képesítő vizsgát. Még ebben az évben segédtanítói állást kapott Répcelakon, a következő évben Ivánegerszegen, majd Rév-Komáromban lett az evangélikus iskola tanítója. 1873-tól Pesten dolgozott, először a Klauzál utcai, majd pedig 1877-től haláláig a híres Deák téri evangélikus nép- és polgári iskola tanítójaként. A korabeli pedagógiai folyóiratokban: a Népnevelők Lapjában, a Tanítóképzőben, a Kisdednevelésben rendszeresen jelentek meg cikkei, melyekben a legmodernebb külföldi pedagógiai módszerek leírását, alkalmazását ismertette. Munkatársa volt a Nemzeti Nőnevelés című folyóiratnak is. Több olvasó- és számtankönyvnek is társszerzője volt, és szerkesztője több tankönyv zenei részének. Az ő nevéhez is kapcsolódik a többször is kiadott Képes Magyar-német olvasókönyv a népiskola II.-VI. osztályai számára (1883. 1889. javított kiadása 1890.), Magyar olvasókönyv a népiskola II. osztálya számára (1883.), ABC és olvasókönyv (1889.). A századforduló évtizedeiben az ország valamennyi evangélikus elemi iskolájában ezeket a tankönyveket használták. Országos hírnevét zeneszerzői munkásságának is köszönheti, megzenésített gyermekversei megtalálhatók a Zengő arany abc és a Verseskönyv kisdedóvó intézetek, menedékházak és családok számára. (Ez utóbbi 1893-ban Pósa Lajossal, Péterffy Jenővel közös kötetben, bővített kiadásban is többször megjelent.) Gyermekdalai közül többet ismernek és tanítanak ma is, például az Elvesztettem zsebkendőmet, a Sárgul már a kukoricaszár, Gyertek lányok, játsszunk! címűeket. Az Evangélikus Enekeskönyvben is olvasható a neve a Térj magadhoz drága Sión c. dal zeneszerzőjeként (263. ének). Bontakozó hírnevének, költői, dalszerzői munkásságának súlyos betegsége, majd korai halála vetett véget 1899. augusztus 9-én. Források: Szinnyei József Magyar írók élete és munkái c. lexikonjában még két külön szócikkben (Luttenberger Ágoston és Tihanyi Ágost) ismerteti munkásságát, ám Gulyás Pál Magyar írók c. munkájában már összekapcsolja, és egy személyként azonosítja a két nevet, és közli a tevékenységét méltató polgári iskolai évkönyvek könyvészeti adatait is. Zeneszerzői tevékenységének elismerése, hogy Szabolcsi Bence -Tóth Aladár Zenei Lexikonja (Zeneműkiadó V. 1965.) népies gyermekdalok szerzőjeként és zenetanárként említi. Kernné Magda Irén Gyermekrajzok a tékában Szokatlanul nagy gyermeksereglet érkezett a városi művelődési központ könyvtárának legutóbbi kötetbemutatójára. A könyv szerzője az egykor Pakson élt Suhai Pál volt, akire eddig leginkább volt iskolatársai emlékezhettek, mert érettségi után a fővárosba repítette sorsa, magyar nyelvet és irodalmat tanított. Kollégái is számon tartják, mert tankönyvcsalád is jelent meg neve alatt középiskolások számára. Ezúttal - nem először - verses kötettel jelentkezett. A könyv a Gyermekrajzok címet kapta, így nem véletlenül várta a költőt a paksi gyerekek rajzaiból összeállított - június végéig látogatható - kiállítás. A rendkívül színvonalas anyag Jäger Jakabné, Acsádi Rozália és Pinczési Ágnes irányításával készült. Az alkotók közül Klenk Réka és Niki Ágnes szavalásra is vállalkozott, csakúgy, mint a műsorban közreműködő felnőttek, Teli Edit és a költeményeket megzenésítő Bodroghalmi László. Az előadásból a kötet azon darabjait ismerhette meg a - nagyrészt pedagógusokból, szülőkből és gyerekekből álló - közönség, amelyeket a jövőben bizonyosan hallhatunk majd a kicsiktől, hisz remek ritmusuk, játékos rímeik és fantáziakeltő mesealakjaik egyértelműen arra érdemesítik ezeket a darabokat. Az S.Szabó Gabi által vezetett beszélgetés azonban a műsor ellenpontja volt: A kötet azon költeményeire hívta fel a figyelmet, melyeket - a műsorvezető szerint - nem elsősorban a gyermekek kezébe szánhatott a költő. A beszélgetés így aztán nagyrészt a körül a kérdés körül forgott, hogy létezik-e gyermekvers, és ha igen, mi különbözteti meg a többitől. - A verseimnek több „rétege” van - fejtette ki Suhai Pál. Természetes, hogy a rímek, a ritmus, a karakteres szereplők, a sok állatfigura felkelti a gyerekek figyelmét. Nagyon sokszor akkor is örömmel skandálják a versikéket, ha fel sem fogják a jelentését. Ugyanakkor valóban vannak a költemények között olyan mélyebb értelemmel bíró sorok, amelyeket a gyerekek - koruknál fogva - még nem értékelhetnek - tette hozzá a költő, aki messzemenőkig tiszteletben tartja az olvasók véleményalkotási jogát.-s-Fotó: Molnár Gyula
