Paksi Hírnök, 2007 (16. évfolyam, 1-24. szám)

2007-06-01 / 11. szám

MOZAIK 9 A honfoglalás korát idézték A múzeum dolgozói már ré­gen tudják: a település törté­­nelemkedveló' lakóinak a fi­gyelmét is lehet fokozni látvá­nyos, tartalmas rendezvé­nyekkel. Ezért a Paksi Atom­erőmű Zrt. Látogatóközpont és Múzeummal, valamint a Paksi Képtárral közösen ren­dezett múzeumi világnapra most is olyan programot kí­náltak, amely meglepetést tartogatott az érdeklődők számára, és lehetővé tette a hagyományápoló tevékeny­ségbe való bekapcsolódást. A rendezvény a honfoglalás 1111. évfordulójának jegyé­ben zajlott. Már déltől várta az érdeklődőket a múzeum udvarán a Csillagösvény Ha­gyományőrző Baráti Kör. Egy jurtát állítottak fel, ahol megnézhették a látogatók an­nak berendezését, a korabeli viseleteket, edényeket. - Na­gyon ősi módszer a kővel tö­rés, sajnos a malomkövet még nem sikerült rekonstru­álnunk - mondja Motkóné Szabó Csüla. - A többi mes­terség is mind hagyományos, hiszen akkoriban vesszőfo­nást is végeztek már, halá­szathoz készítettek varsát, rekesztéket. A nemezelés, bő­­rözés, fafaragás szintén a mindennapok része volt - te­szi még hozzá. A lányok szíve­sen készítettek nemezlabdát, de a fiúkat a fegyverek érde­kelték jobban: - Az íjazást 3 éves korukban kezdték tanul­ni honfoglaló őseink, ahogy a gyerek nőtt, úgy lett nagyobb a fegyver is - foglalja össze a foglalkozást vezetője. Az ün­nepi köszöntőt Bagdy László tanácsnok mondta, aki beszé­dében kiemelte: Paks városa igen büszke lehet magára, hi­szen kevés település van az országban, ahol három múze­umi státuszú intézmény van. - A Paksi Képtár ugyan püla­­natnyüag nem működik, de ősszel, megújult környezet­ben nyílik meg ismét. Bízunk abban, hogy a Deák-ház reno­válását követően sikeresen bővül majd a múzeum is - hangsúlyozta Bagdy László. A későbbiekben pedig arról szólt, hogy milyen fontos a fi­atalok szemléletének alakítá­sa, a történelem-kutatásba és régészetbe való bevonása. Itt került sor az alkalomra meghirdetett „Hogy dicső ké­pedet híven lerajzoljam..cí­mű kiállítás megnyitására. A felhívásra a település oktatási intézményeiből több mint száz pályamunka érkezett. Ezután az „Év tiszteletbeli muzeológusa” díjakat Vára­­dyné Péterfi Zsuzsanna, az intézmény igazgatója adta át. - Idén úgy döntöttünk, hogy a sajtó képviselői közül fogunk választani, mert egy intézmény számára nagyon fontos az elvégzett munka tudatosítása a közvélemény­nyel. Két olyan újságírónőt választottunk, akik nagyon régóta mellettünk állnak: Vida Tündét, a Paksi Hírnök főszerkesztőjét, és S. Szabó Gabriellát, a Fortuna Rádió munkatársát. A díjak átadá­sát követően a múzeum munkatársai korabeli étele­ket kínáltak a résztvevők­nek: tárkonyos salátát, cit­romfüves túrót, lepényt és mézes süteményt.-s-A Paksi Atomerőmű Mű­szaki Vezérigazgató- Helyettes (MVIGH) állo­mányához tartozó dolgozók szerencsésebbjei egyhetes kiránduláson vehettek részt Szentpéterváron. Az utazás célja a szakmai is­meretek bővítése és az em­lített szervezet egyes igaz­gatóságai közötti jó kap­csolat megalapozása, illet­ve továbbfejlesztése volt. A résztvevők majd’ két hétig voltak távol, melyből való­jában nyolc napot tölthet­tek el Szentpéterváron, a többi utazással telt. Több­ször megálltak kinyújtóz­tatni a végtagokat, Fehér­oroszországban szállásuk is volt egy éjszakára. Végül is a pihenőkkel együtt a mintegy 2300 kilométer megtételéhez majdnem há­rom nap kellett, s akkor még nem beszéltünk a visz­­szaútról. Az autóbuszon töltött idő arra mindenkép­pen jó volt, hogy az utazók megismerjék egymást. Jó lecke volt ez mindenkinek toleranciából: a zenehallga­tás és a filmnézés, a helyki­használás, a szállásfogla­lás, a tervezett és nem ter­vezett megállások, a zajon­gás és a pihenni vágyás mind egy-egy ok lehetett volna a vitára. Szerencsére azonban az utasok jól vizs­gáztak, így épségben és összeszokott csapatként érkeztek a célállomásra, Szentpétervárra. Szívélyes fogadtatásban részesültek a leningrádi atomerőmű­ben, ahol a paksitól eltérő, grafitmoderátoros techno­lógiával ismerkedhettek közelebbről. Az erőmű fő­mérnökétől átfogó tájékoz­tatást kaptak az üzemidő­hosszabbítás ottani tapasz­talatairól. A szakmai és csapatépítő célok tehát már az első napokban telje­sültek, de a java csak ez­után következett. Az „Észak Velencéjének” ne­vezett város területének tíz százalékát víz borítja; fo­­lyói, csatornái együttes hossza 300 km, melyeken több száz híd ível át. A Né­­va hídjait éjszakánként fel­nyitják, utat engedve a tengerjáró hajóknak. A vá­rosban számtalan látvá­nyosság található: a világ egyik legnagyobb belső térrel rendelkező templo­ma, az Izsák-székesegyház, a Téli palota, a világ egyik leggazdagabb gyűjtemé­nyével rendelkező múzeu­ma, az Ermitázs, a ma már műemlékként működő Au­róra cirkáló csak néhány a sok közül. Az ötmillió lako­sú városban rengeteg mú­zeum, színház és mintegy négyszáz templom van. Kétszáz évig Oroszország fővárosa volt, ma „csupán” kulturális fővárosként tart­ják számon. A közel ötven­fős paksi csapat is bizonyít­hatja, nem érdemtelenül.-gyuri-A képzőművészeti pályázatra beküldött alkotások kö­zül a következő pályázókat díjazták: Bach József, II. Rá­kóczi Ferenc Általános iskola 3/a és 3/c osztálya, Knapp Ivett, Nyirati Petronella, Szakter Valentina, Balogh Antal Katolikus iskola 4/g 2/g és 3/g osztályai, Hanoi Viktória, Kiss Balázs, Törjék Rebeka, Bara Annamária, Paczolai Kinga Éva, Schmidt Eszter és Ritter Kristóf. Fotó: Kovács József Egy csapattá kovácsolódtak

Next

/
Oldalképek
Tartalom