Paksi Hírnök, 2007 (16. évfolyam, 1-24. szám)
2007-06-01 / 11. szám
MOZAIK 9 A honfoglalás korát idézték A múzeum dolgozói már régen tudják: a település történelemkedveló' lakóinak a figyelmét is lehet fokozni látványos, tartalmas rendezvényekkel. Ezért a Paksi Atomerőmű Zrt. Látogatóközpont és Múzeummal, valamint a Paksi Képtárral közösen rendezett múzeumi világnapra most is olyan programot kínáltak, amely meglepetést tartogatott az érdeklődők számára, és lehetővé tette a hagyományápoló tevékenységbe való bekapcsolódást. A rendezvény a honfoglalás 1111. évfordulójának jegyében zajlott. Már déltől várta az érdeklődőket a múzeum udvarán a Csillagösvény Hagyományőrző Baráti Kör. Egy jurtát állítottak fel, ahol megnézhették a látogatók annak berendezését, a korabeli viseleteket, edényeket. - Nagyon ősi módszer a kővel törés, sajnos a malomkövet még nem sikerült rekonstruálnunk - mondja Motkóné Szabó Csüla. - A többi mesterség is mind hagyományos, hiszen akkoriban vesszőfonást is végeztek már, halászathoz készítettek varsát, rekesztéket. A nemezelés, bőrözés, fafaragás szintén a mindennapok része volt - teszi még hozzá. A lányok szívesen készítettek nemezlabdát, de a fiúkat a fegyverek érdekelték jobban: - Az íjazást 3 éves korukban kezdték tanulni honfoglaló őseink, ahogy a gyerek nőtt, úgy lett nagyobb a fegyver is - foglalja össze a foglalkozást vezetője. Az ünnepi köszöntőt Bagdy László tanácsnok mondta, aki beszédében kiemelte: Paks városa igen büszke lehet magára, hiszen kevés település van az országban, ahol három múzeumi státuszú intézmény van. - A Paksi Képtár ugyan pülanatnyüag nem működik, de ősszel, megújult környezetben nyílik meg ismét. Bízunk abban, hogy a Deák-ház renoválását követően sikeresen bővül majd a múzeum is - hangsúlyozta Bagdy László. A későbbiekben pedig arról szólt, hogy milyen fontos a fiatalok szemléletének alakítása, a történelem-kutatásba és régészetbe való bevonása. Itt került sor az alkalomra meghirdetett „Hogy dicső képedet híven lerajzoljam..című kiállítás megnyitására. A felhívásra a település oktatási intézményeiből több mint száz pályamunka érkezett. Ezután az „Év tiszteletbeli muzeológusa” díjakat Váradyné Péterfi Zsuzsanna, az intézmény igazgatója adta át. - Idén úgy döntöttünk, hogy a sajtó képviselői közül fogunk választani, mert egy intézmény számára nagyon fontos az elvégzett munka tudatosítása a közvéleménynyel. Két olyan újságírónőt választottunk, akik nagyon régóta mellettünk állnak: Vida Tündét, a Paksi Hírnök főszerkesztőjét, és S. Szabó Gabriellát, a Fortuna Rádió munkatársát. A díjak átadását követően a múzeum munkatársai korabeli ételeket kínáltak a résztvevőknek: tárkonyos salátát, citromfüves túrót, lepényt és mézes süteményt.-s-A Paksi Atomerőmű Műszaki Vezérigazgató- Helyettes (MVIGH) állományához tartozó dolgozók szerencsésebbjei egyhetes kiránduláson vehettek részt Szentpéterváron. Az utazás célja a szakmai ismeretek bővítése és az említett szervezet egyes igazgatóságai közötti jó kapcsolat megalapozása, illetve továbbfejlesztése volt. A résztvevők majd’ két hétig voltak távol, melyből valójában nyolc napot tölthettek el Szentpéterváron, a többi utazással telt. Többször megálltak kinyújtóztatni a végtagokat, Fehéroroszországban szállásuk is volt egy éjszakára. Végül is a pihenőkkel együtt a mintegy 2300 kilométer megtételéhez majdnem három nap kellett, s akkor még nem beszéltünk a viszszaútról. Az autóbuszon töltött idő arra mindenképpen jó volt, hogy az utazók megismerjék egymást. Jó lecke volt ez mindenkinek toleranciából: a zenehallgatás és a filmnézés, a helykihasználás, a szállásfoglalás, a tervezett és nem tervezett megállások, a zajongás és a pihenni vágyás mind egy-egy ok lehetett volna a vitára. Szerencsére azonban az utasok jól vizsgáztak, így épségben és összeszokott csapatként érkeztek a célállomásra, Szentpétervárra. Szívélyes fogadtatásban részesültek a leningrádi atomerőműben, ahol a paksitól eltérő, grafitmoderátoros technológiával ismerkedhettek közelebbről. Az erőmű főmérnökétől átfogó tájékoztatást kaptak az üzemidőhosszabbítás ottani tapasztalatairól. A szakmai és csapatépítő célok tehát már az első napokban teljesültek, de a java csak ezután következett. Az „Észak Velencéjének” nevezett város területének tíz százalékát víz borítja; folyói, csatornái együttes hossza 300 km, melyeken több száz híd ível át. A Néva hídjait éjszakánként felnyitják, utat engedve a tengerjáró hajóknak. A városban számtalan látványosság található: a világ egyik legnagyobb belső térrel rendelkező temploma, az Izsák-székesegyház, a Téli palota, a világ egyik leggazdagabb gyűjteményével rendelkező múzeuma, az Ermitázs, a ma már műemlékként működő Auróra cirkáló csak néhány a sok közül. Az ötmillió lakosú városban rengeteg múzeum, színház és mintegy négyszáz templom van. Kétszáz évig Oroszország fővárosa volt, ma „csupán” kulturális fővárosként tartják számon. A közel ötvenfős paksi csapat is bizonyíthatja, nem érdemtelenül.-gyuri-A képzőművészeti pályázatra beküldött alkotások közül a következő pályázókat díjazták: Bach József, II. Rákóczi Ferenc Általános iskola 3/a és 3/c osztálya, Knapp Ivett, Nyirati Petronella, Szakter Valentina, Balogh Antal Katolikus iskola 4/g 2/g és 3/g osztályai, Hanoi Viktória, Kiss Balázs, Törjék Rebeka, Bara Annamária, Paczolai Kinga Éva, Schmidt Eszter és Ritter Kristóf. Fotó: Kovács József Egy csapattá kovácsolódtak
