Paksi Hírnök, 2007 (16. évfolyam, 1-24. szám)

2007-01-12 / 1. szám

18 MOZAIK Hatvan éve együtt A dunakömlődi faluházban ünnepelte hatvanadik házas­sági évfordulóját Polányi Máté és felesége. Az ünnepi asztalt több mint harmincán ülték körbe, gyerekek, uno­kák, dédunokák. Polányi Mátét Endrődről, Juhász Jusztinát Kecske­métről vezérelte a sors Dunakömlődre, ahol 1946. december 14-én kötöttek há­zasságot. - Betöltöttem a ti­zenhatot, és már meg is tar­tottuk az esküvőt - emlék­szik vissza Jusztina néni. Mint mondta, nem volt kön­nyű életük ennyi gyerekkel, többfelé vetette őket a sors, megesett, hogy a fővárosban éltek. - Nekem Pest volt a mindenem, de itt is szeretek, megszoktuk már - mondja. A házaspárnak öt gyereke született, egyik ikerfiúkat, Misit 1971-ben motorbal­esetben, legidősebb fiúkat, Mátét 1985-ben autóbaleset­ben veszítették el. Az ő csa­ládjaik is ott voltak a házas­sági évfordulón, illetve a má­sik három gyerek, Jusztina, István és Józsi családostól. Nyolc unoka van, s útban a hatodik dédunoka.- Ma, ha baj van egy házas­ságban, egyik jobbra, másik balra megy. Mi mindig meg­beszéltük a problémákat. Egy napot sem voltunk kü­lön - teszi közzé a tartós há­zasság titkát Jusztina néni. Mint mondja, ő a ház körül tesz-vesz, ha az idő engedi, virágoskertjét rendezi, ha kell és tud, a dédunokákra vigyáz. Férjének mindene a gyümölcsös, ott foglalatos­kodik nap mint nap. Kényszerszünet A szokatlanul enyhe időjá­rás miatt időlegesen zárva van a jégpálya. Az üzemelte­tő Paksi Atomerőmű Zrt. kommunikációs főosztályve­zetője, Mittler István úgy tájékoztatott, hogy azért kényszerültek erre a lépés­re, mert ajég felületén mért 22 Celsius fokos hőmérsék­let miatt nem győzik a gépek a hűtést. A pálya már szer­dán délután nem nyitott ki, s egészen addig zárva tart, amíg nem lesz kedvezőbb az időjárás. Mittler István hoz­zátette, ilyen meleg időben elégtelen ajég hűtése és bal­esetveszélyes a pálya. Egyébként a korábbiakban közzétett feltételek mellett, egy kisebb változással mű­ködik idén is a műjégpálya. Korcsolya kölcsönzésére - a tavalyiakkal ellentétben - már nincs lehetőség. -vt-Híres paksiak, paksi hírességek Rézbányái János Az egykor Rézbányáról Paksra költözött régi neme­si család több tagjának élet­műve is kiemelkedő jelentő­ségű és országos hírű, s méltán tarthat igényt arra, hogy legalább vázlatosan is­merkedjünk meg vele. Közülük a legismertebb, Rézbányái János, a XIX. század egyik híres, nagy­tudású teológusa, 1831. ja­nuár 16-án született Pak­son. Elemi iskolába is itt járt, a gimnáziumi éveket Pécsett, előbb a piaristák­nál majd a ciszterciták ve­zetése alatt végezte, majd ugyanitt papnövendékként folytatta tanulmányait. Tol­na megyében kezdte pályá­ját, előbb Tevelen diakónus, 1854. január 14-i pappá szentelése után Tótkeszi­ben lett káplán. Szolgált Rácpetrén, majd a Pécs­­belvárosi plébánián. A me­gyéspüspök 1857 szeptem­berétől a pécsi papnevelde igazgatójává nevezte ki. Az­tán 1864 tavaszától nyolc évig Vokány község plé­bánosa, majd 1872-től mint a pécsi katolikus árvaház igazgatója működött. Emel­lett 1878-tól egyetemi ma­gántanárként tanított a pé­csi püspöki jogakadémián etikát, legújabb kori törté­nelmet és művelődéstörté­netet. Legfontosabb publi­kációi is ez utóbbi témában születtek: az Európa műve­lődési történelme, különös tekintettel hazánkra 1878- 81-ben jelent meg három kötetben, illetve Az ó-kori népek művelődési története 1886-ban. Több kiadásban jelentek meg egyházi beszé­dei is. Az 1850-es évek elején még teológus-hallgatóként né­hány hasonló érdeklődésű társával irodalmi kört alakí­tott, s ettől kezdve húsz éven át folyamatosan írt politikai, egyházpolitikai, társadalmi, közoktatásügyi cikkeket és tanulmányokat különféle irodalmi és társadalmi la­pokba. Hatalmas munkabí­rását jellemzi, hogy 1893- ban ő alapította meg a Pécsi Közlöny c. politikai lapot, melynek 1899-ig szerkesztő­je is volt (1894-től tulajdono­sa is lett). Tagja volt a Szent István Társulat tudományos és iro­dalmi tagozatának és az Aquinói Szent Tamás Tár­sulatnak. Tevékenysége el­ismeréseként 1874-ben szentszéki bíróvá, 1881-ben pápai kamarássá, 1906-ban kanonokká nevezték ki, Rézbányái János Pécsett halt meg 1918. április 8-án. Több lexikon is ismerteti unokaöccse, az 1860. január 20-án szintén Pakson szüle­tett Rézbányái József teoló­gus tanár, egyházi író pálya­képét. Sokoldalú szépírói, publicisztikai, tanári mun­kásságának állomásait ter­jedelmes szócikkek sorol­ják. Szintén a család leszár­mazottai közé tartozik Réz­bányái Dezső ügyvéd, zene­szerző és karnagy, kinek Paks zenei életében betöl­tött szerepéről közelmúlt­ban jelent meg Hanoi Ferencné tanulmánya a paksi Pákolitz István Váro­si Könyvtár kiadásában. Forrás: Gulyás Pál: Ma­gyar írók élete és munkái Kernné Magda Irén Fotó: Vida Tünde

Next

/
Oldalképek
Tartalom