Paksi Hírnök, 2007 (16. évfolyam, 1-24. szám)

2007-04-20 / 8. szám

14 MOZAIK Mit süt-főz ma? Fekete Csaba Nem tudom ki, hogy van vele, de én ki­fejezetten örülök, amikor férfiak főz­nek. Már csak azért is, mert megkímé­lik a hölgyeket a munkától. Ez már egy rendkívül szimpatikus dolog. Meg hát sokkal bátrabban nyúlnak a fűszerek­hez, nagyobb fantáziával készítenek el bizonyos ételeket. Persze akad mindig női kivétel, nincs az kőbe vésve, hogy csak a férfiak tudnak jól főzni, de nagy általánosságban mégis az erősebbik nem képviselői űzik jobban a szakács mesterséget. Fekete Csaba vendéglátó­ipari bizonyítvány szerzett egynéhány évvel ezelőtt, ma mégsem ifjan válasz­tott szakmájában ténykedik. Azonban családi vagy baráti unszolásra néha-né­ha felköti a kötényt és alkot valami re­mekművet. A királyi csirke egy olyan étel, amelyet még szakács korában ké­szített gyakran, és a siker soha nem maradt el. Az elkészítés már csak azért is egy­szerű, mivel akár egy nappal korábban is nekiláthatunk, a részműveletek ered­ményeit pedig más ételekhez is felhasz­nálhatjuk. Na, de lássuk, miről is van szó. A bőrétől és csontjától elválasztott Hozzávalók: 60 dkg csirkemell, 6 cl konyak, 2 dl tej, 20 dkg szeletelt Pannónia sajt, 10 dkg dióbél, őrölt bors, só, vaj. csirkemelleket - ezt a szakszerű kifeje­zést Csabától tanultam - kiverjük, sóz­zuk, borsozzuk, és körülbelül tíz percig 3 cl konyakkal ízesített tejben áztatjuk. Ezután lecsorgatjuk a husikat, és vajon majdnem puhára sütjük. Ha már eddig eljutottunk és közben a főzésre szánt időnk elfogyott, akkor innen másnap is folytathatjuk. A szószt is javasolja Csa­ba más ételekhez, de csak ha marad be­lőle. A csirkeszeleteket tűzálló tálba tesszük, leöntjük a páclével és újabb 3 cl konyakkal nyakon öntjük, majd be­fedjük a sajtszeletekkel és meghintjük darált dióval. Csaba eredetileg edami sajtot használt, de a Pannónia is tökéle­tesnek bizonyult. A diót pedig nem da­rálja, hanem késsel durvára vágja és száraz serpenyőben picit megpörköli. A csirkét előmelegített sütőben 20 percig sütjük és burgonyapürével, salátával tálaljuk. Csaba - csöppnyit elfogultan - szülőhelye, Akasztó egyik közkedvelt könnyű fehér borát, a kövidinkát ajánl­ja mellé. Ha a királyi csirkét készítjük, biztosak lehetünk benne, hogy mi is ki­rályok lehetünk a konyhában. sete A hetvenes években egy förtelmes, agyonivott má­jat ábrázoló plakáttal ra­gasztották tele az ország hir­detőoszlopait. Az antialkoho­­lizmus reklám­­kampánya állítólag úgy ért célba, hogy odament egy részeg a plakáthoz, össze­csapta a kezét, és felkiáltott: „Rettenetes! Soha a büdös életben nem eszem többé májat!" A nyolcvanas években egy másik hirdetés tette próbára a lakosság rekeszizmait. A reklám egy favédő festéket népszerűsített, igaz, csak rövid ideig. Valószínűleg hamar rájöttek, hogy a záró szlogen - Megőrzi a fa szépségét! - nem megfelelő tagolással csöppet parázna jelleget ölt... Mosolyt fakasztó melléfogást persze nem csak a rossz tagolás okozhat, sőt, a marke­ting szakma legemlékezetesebb ballépései a fordításoknak köszönhetőek! Hollandiában például más néven kell árul­ni a Pick szalámit, mert neve a tulipánok országában - az alaki és a fölöttébb hízelgő méretbeli hasonlóság dacára - valami egé-Plörő Shop-sokk! szén mást jelent. Az American Motor Corporation a Matador modell spanyol pia­con való bevezetése előtt feledkezett meg a név ellenőriztetéséről (gyilkos). A spanyo­lok Mitsubishi Pajerót sem kedvelték túlsá­gosan, persze ki szeret olyan autót vezetni, amit „rejszolónak” hívnak. Hasonló volt Brazíliában a Ford fiaskója a Pinto (kis p.cs) márkanévvel. A Ford megjárta a Fiera tehergépkocsi spanyol exportjánál is, ez a név ugyanis spanyolul azt jelenti: csúnya öregasszony. A Toyota annak idején nagy reményekkel bocsátotta útjára az "MR 2" fantázianevű modellt, amelyet többek között a francia pi­acra is szántak. Csak mikor a szörnyű el­adási statisztikák megérkeztek, jött rá vala­ki, hogy az MR 2, kimondva úgy hangzik „merde” azaz „szar”. Nálunk ez ügyben, az egyiptomi datolya vitte el a pálmát, a Fos-tat márkanévvel el­látott déligyümölcsből tudtommal nem fo­gyott túl sok... A reklámok a szórakoztatáson túl, renge­teg hasznos információt is közvetítenek. In­nen tudjuk, például hogy:- a menyasszonyok idegösszeroppanást kapnak, ha a fátyluk fehérebb, mint a fo­guk,- a csokoládégyárakban különféle állatok, főként mormoták és nyestek dolgoznak,- van olyan tisztítószer, ami lemossa a dísztárcsáról a Toyota márkajelet,- a hüvelygombáról kizárólag a Csók és szerelem 104. része után beszélhetünk,- ha Géza potencianövelőt szed, a haver­ja kiröhögi.- A strandon bárkihez odamehetünk és le­nyalhatjuk az ujját.- Az intimbetéttől villogni fog a körmünk, más színű lesz a felsőnk, a nadrágunk a ci­pőnk és hajunk,- a hűtőben lévő élelmiszerek tudnak be­szélni, és öngyilkos hajlamúak. „Te leszel a reggeli, én meg a desszert, juhúj de jó!”- A nehéz napokon a nőknek kötelező fe­hér miniszoknyában hajlongani,- a fogyasztó tabletta hatására a férfiak megfésülködnek, és lófarokba kötik a ha­junkat,- a tizedik fogorvost sohasem szabad megkérdezni. Köszönet és hála S. Szabó Gabinak, aki egy flakon Stadler-féle WC olajjal (rajta a tulajdonosról készült festmény) hívta fel a figyelmemet a téma sokszínűségére. Hahn Szilvia Fotók: Balog Judit (fent), Csahóczi Fotó (lent)

Next

/
Oldalképek
Tartalom