Paksi Hírnök, 2007 (16. évfolyam, 1-24. szám)
2007-04-06 / 7. szám
14 MOZAIK Mit süt-főz ma? Haraszti Zsoltné Amikor az ember egyedül él, könnyedén letudja az ebéd vagy a vacsora kérdését: azt főzök magamnak, amit szeretek. Vagy ha nem főzök ma semmit, hát akkor sincs zűr. De mikor már egy egész családról kell gondoskodni, az nem egyszerű mutatvány. Harasztiné Katinak sincs könnyű dolga, mikor ki kell találnia, hogy adott napon mit tálaljon a fiúk elé. Ráadásul ő minden nap főz. Kigondolni mindig a legnehezebb, hogy mindenkinek a szája íze szerint főzzön, pláne, ha nem is esznek meg mindent. Szempont az is, hogy azért egész napját ne kelljen a konyhában tölteni. Régebben egy ismerősüknél kóstolták a törökös csirkemájat, amit Zsolti és Zoli, a két fiú, és Kati férje, Zsolt is szeret. És ahogy hallottam: „sitty-sutty elkészül”. Először is kockázzuk fel a hagymát és olajon pároljuk meg. Válasszuk szét a májakat a szívtől, és a májat felaprózva tegyük a hagymára. Kati szerint bátran használhatunk pulykamájat is, ha éppen nem kapnánk csirkét. És ami külön jó, hogy a szívet is fel tudjuk használni. De azt egy picit később. Előbb kockáz-Hozzávalók: fél kg csirkemáj szívvel együtt, 1 nagy fej vöröshagyma, 2 nagy burgonya, 2 db paradicsom, pirospaprika, só, bors, oregano, olaj. zuk fel a burgonyát, majd szórjuk a májra. Ezután kerül terítékre a szív. 4- 5 percig sima, nem ízesített vízben főzzük, és ha megfőtt, akkor tegyük ezt is a serpenyőbe. Karikázzunk a tetejére paradicsomot, takarjuk be alufóliával és tegyük 20 percre 220 fokos sütőbe. Amíg a hús párolódik, addig főzzünk ki spagettit és készítsünk salátát. Vágjunk kis kockákra kígyóuborkát, paradicsomot, és öntsük nyakon kevés olívaolajjal. Ha a sütőben közben letelt az idő, vegyük le a fóliát, és most jön a csízió. Eddig semmi fűszert nem használtunk. Kati elmondta, hogy azért kell ebben a pillanatban fűszerezni, és nem korábban, mivel a paprikától keserű, a sótól pedig kemény lenne a máj. A fűszerekkel tehát ízesítsük az ételt, toljuk még vissza a sütőbe 5-6 percre, hogy összerottyanjon, aztán keverjük egybe a spagettivel és már tálalhatunk is. Ezzel az étellel vihetünk egy kis változatosságot a mi jól megszokott magyar konyhánkba, és garantált, hogy a család minden tagja megnyalja majd mind a tíz ujját. De vigyázat! Nagyon laktató! sete Nőgyógyászhoz járni nem egy élmény! Ezt nem csak a magam, de nőtársaim nevében is bátran kijelenthetem. (Kivétel erősíti a szabályt.) Az ember sok-sok év és megannyi vizsgálat után is zavarban van, idétlenül érzi magát félmeztelenül; felül pulcsi, alul maximum egy nylon térdzokni, mint valami 70-es évekbeli német szexfilmben. Volt kolléganőm édesanyja hosszas rábeszélés és több elhalasztott időpont után döntött úgy, hogy felkeresi nőgyógyászát. Már a váróteremben ült, amikor rájött a kisszükség, kisietett a WC-re, elrendezte folyóügyeit, majd miután wc-papírt nem talált a helyiségben, retikülje belsejét vette szemügyre, hátha akad nála legalább egy papír zsebkendő. Persze nem volt sem a zsebekben, sem a táskában. Viszont talált egy borítékot; az is papír, ez is papír, gondolta bölcsen, és felhasználta (újrahasznosította) a kopertát. A rendelőben újabb meglepetés érte, a doktor úron kívül, még három orvostanonc várta, s a kérdésre, hogy ez zavarja-e, zavarában nemmel vála-Plörő Alvázvédelem szolt. Levetkőzött, felkászálódott a székbe, s amikor már úgy érezte ennél megalázóbb helyzetben már nem is lehetne, a tanoncok vihogni kezdtek. Az orvos azonnal rápirított a fiatalokra, mondván hogy úgy viselkednek, mintha nem láttak volna még ilyet. Az egyik fiatalember röhögéstől elcsukló hangon csak ennyit válaszolt: Hát, felbélyegezve még sosem! Szóval nőgyógyászhoz járni nem egy élmény, pedig muszáj! így hát évente egyszer, ha tetszik, ha nem, időt kell szakítunk a kötelező alvázvédelemre”. Ezen a véleményen volt hősnőnk is, akit azon a bizonyos napon délelőtt 10-re várt az orvosa. Reggel időben kelt és minden a terv szerint alakult, ám 8 körül rátelefonáltak, hogy egy vendég időpontot cserélne, így ha nem gond, menjen már 9-re..- Legalább előbb végzek - gondolta, gyorsan megreggeliztette, felöltöztette a gyereket aztán irány az óvoda. Fürödni már nem volt idő, de sebaj, most megtette egy gyors mosakodás is, a kád szélén levő mosdókesztyűvel! Éppen időben ért az orvoshoz, aki szabadkozva fogadta, mint mondta nem szokása a pácienseket ugráltatni, és köszöni, hogy ilyen rugalmas volt. Ám amikor nekilátott a vizsgálatnak mosolyogva így szólt: „látom azért maradt idő egy kis extra felkészüléshez is”. A hölgy nem nagyon tudta hova tenni a megjegyzést, ezért csak egy idétlen vigyorral reagált rá. A vizsgálat után felöltözött, és elköszönt az orvostól, aki a „viszontlátásra hölgyemet” egy hamis kis kacsintással toldotta meg. A nap folyamán többször is eszébe jutott a doki „furcsa” viselkedése, mely kolléganői szerint egyértelmű vonzódást, vagy még annál is többet jelent. Ez nem tűnt logikusnak, ugyanis az elmúlt húsz év alatt ennek semmi jelét nem látta, s bár rajongott a romantikus filmekért, azt azért sejtette, hogy az ő „érett” szépsége (42 év, három terhesség, harminc extra kiló) - csak úgy hirtelen - nem fog megszédíteni egy sármos orvost. Ez motoszkált a fejében még este is, miközben a vacsoramaradékot takarította el a konyhaasztalról, ábrándozást a fürdőszobából kikiabáló nagylánya szakította félbe:- Anyúú, hová tetted a mosdókesztyűt?- Ócska volt már, kidobtam a kukába.- Akkor jó, mert reggel kiborítottam a csillámporomat és mivel nem találtam a felmosót, azzal töröltem fel... Hahn Szilvia Fotók: Molnár Gyula (fent), Csahóczi Fotó (lent)
