Paksi Hírnök, 2006 (15. évfolyam, 1-22. szám)

2006-02-24 / 4. szám

MOZAIK 11 Egy levél margójára Lapunk előző számában kö­zöltük Serdültné Benke Éva levelét, melyben azt kifogá­solja, hogy Paks nem állít méltó emléket Palágyi Meny­hértnek. E levél nyomán ke­restük meg több helytörténe­ti vonatkozású tanulmány szerzőjét, a Paksi Városi Mú­zeum nyugalmazott múzeum­­pedagógusát. A polihisztor Palágyi Menyhért - mint Kernné Magda Iréntől meg­tudtuk - matematikus, filozó­fus, irodalomtörténész és esz­téta volt, s csupán egy évet élt Pakson. Munkásságáról máig nem készült összefüggő monográfia, jóllehet a ma­gyar gondolkodástörténet ki­emelkedő alakja, s azon ke­vés magyar filozófusok egyi­ke, akik nyelvterületükön kí­vül is hatottak, sőt iskolát te­remtettek. Némelyik, koráb­ban vitatott vagy dilettáns­nak ítélt elméletében pedig gyakran a jelen legkorsze­rűbbnek ítélt irányzatai is­merik fel elődjüket. Palágyi Menyhért 1859. de­cember 16-án született Pak­son. Apja, Silberstein Sámu­el, szegény sorsú zsidó ván­dortanító, aki Kossuth kato­nájaként részt vett a szabad­­■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■ ságharcban, fiát Melchior Salamon néven anyaköny­­veztette. Az egyre népesebb családot a nyomorúság vá­rosról, városra költöztette, Pakson mindössze egy évig laktak. Palágyi Menyhért Kassán végezte el a reálisko­lát, majd apja mellett itt dol­gozott segédtanítóként. 1881-ben matematika-fizika szakos tanári diplomát, 1886-ban bölcsészdoktori ok­levelet szerzett. Huszonegy éves volt, amikor az akadé­mia kiadta Vonalgeometriai tanulmányait, disszertációja, Az ész törvénye filozófiai is­meretét bizonyítja. Budapesti és vidéki középis­kolák tanáraként dolgozott, de bekapcsolódott a korabeli irodalmi életbe is, szerkesz­tője volt az Irodalmi Lapok­nak, az Új Nemzedéknek, il­letve az öccsével együtt szer­kesztett Jelenkornak. Szer­teágazó irodalomtörténeti munkásságának mintegy összegzése az 1900-ban ki­adott monográfia: Madách Imre élete és költészete. 1905-től filozófiát tanított a kolozsvári egyetemen, ek­korra már számos művét ad­ták ki itthon és külföldön. A biológiai idealizmus képvise­lője, jelentős szerepe volt a vitalista filozófia elindításá­ban, a relativitáselmélet elő­készítésében. 1919-től Né­metországban a darmstadti egyetemen tanított filozófiát 1924-ben bekövetkezett ha­láláig. Vida Tünde Az Energetikai Szakközépiskola minden évben rendez Palágyi Menyhért emlékére, s az ő nevével fémjelezve matematikaversenyt. A többfordulós megmérettetésre hetedik-nyolcadik osztályos diákok nevezhetnek. Az idei verseny múlt hónap végén zárult. Első Kovács Zol­tán lett (Bölcske), második Lippai Péter (Paks), harma­dik pedig Kiss Renátó (Dunaszentgyörgy). A Paksi Polgári Kör kezdeményezésére emléktábla is készül Palágyi Menyhért tiszteletére. Mivel a polihisz­tor szülőháza már nem áll, ezt a városi könyvtár falán helyezik majd el. ■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■ Együtt könnyebb célba érni Huszonkét család képviselte magát a Nagycsaládosok Paksi Egyesületének éves közgyűlésén. Az elmúlt évi munkát Tumpek János, az egyesület elnöke tekintette át, majd Feil Ferencné a pénzügyi beszámolóval foly­tatta a tanácskozást. Az egyesület viszonylag na­gyobb összegből gazdálko­dott, mert rendszeresen pá­lyáznak a Nemzeti Civil Alapprogram által biztosí­tott keretre, melyből tavaly számítógépet vásárolhattak 250 ezer forint értékben. Ezen felül több mint 400 ezer forinttal rendelkeztek az előző esztendőben. Az ülés során petíciót fogalmaz­tak meg a jelenlevők az új családtámogatási rendszer­rel kapcsolatban. Ebben ki­fejtették, hogy az új rendel­kezés az egy- és kétgyerme­kes családok számára kedve­ző, a nagycsaládosokat hát­rányosan érinti. Idén szeretnék elérni, hogy a civil szervezeteknek le­gyen Pakson egy irodahelyi­sége. Megrendezik hagyo­mányos programjaikat is, új­donságként pedig a Duna­­parti családi napokon közö­sen szeretnének főzni, hogy hangot adhassanak vélemé­nyüknek: együtt könnyebb célba érni! S. Szabó Örök szerelmek, percnyi szeretők Ez a címe Harmat Béla 2005-ben Orfűn kiadott könyvének. Amikor megmutatta költeményeit a szerző egyik érdeklődő és értő barátjának (kiderül a kötetből: ő Botár Attila köl­tő, az előszó írója), sietve leszögez­te: „ezek csak olyan alkalmi ver­sek.” „Joggal kérdezhetik: ha tisztá­ban vagyok ezen írások irodalmi ér­tékével - szólítja meg a szerző az olvasót a hátlapon - miért kellett megírnom... őket? ... mert meg­rendelődtek. És mert örömet sze­reztem velük magamnak, a versek címzettjének, s talán... néhány kí­vülálló olvasónak is.” A kötet verseiben a vonzás, a vá­gyakozás, a varázslat izzása, a lop­va szeretés, a titkos találkák meg­­idézése, az újrakezdés mámora és kétségei után Harmat Béla tollán is (fohász- és föloldozást kérő) versek után megszületik az elbocsátó üze­net. (Mosolygós-szomorkás ver­sike...) Ekkor a versíró már nem a régi hó­dító, harcos, büszke férfi: Már megnyugodtam. Régesrég nem érzem,/ hogy nincs éltem, ha nélküled kell élnem, / nem omlott össze a világ. (Évforduló) Érdemes szemügyre venni, Har­mat Béla miképpen jeleníti meg a szerelmi gyönyört. A kéj a szerető arcán elomló. (Kérdések) Ugyaneb­ben a versben: Simogatlak és kíváncsi kezem / rá­ég bőrödnek bíbor parazsára. Máshol vad paripa, amely eltép minden béklyót (a Milyen lehetsz cí­mű szonettben.) Parázslóit az ágy is, e vén pogány oltár t egybeforrasztotta testünket a kéjjel. (Tilosban) Harmat Béla az Elmúlások ciklus­ban köszönti egyik ősét és máso­­kért-gondban, szeretetben, békében élő (már halott) édesanyját. Műfordításait is közli a könyvben, főként Heinrich Heine verseit ültette át magyarra. A könyvet Csepeli István, Kormos Erzsébet és Harmat Attila rajzai dí­szítik. Remit Tenda Fotó: Fonyó Dániel

Next

/
Oldalképek
Tartalom