Paksi Hírnök, 2006 (15. évfolyam, 1-22. szám)
2006-02-10 / 3. szám
MOZAIK 11 A korcsolya szerelmesei November eleje óta üzemel az atomeró'mű által épített műjégpálya Pakson. Az eltelt néhány hét alatt sokak kedvelt kikapcsolódásává vált a korcsolyázás, a pályának több mint húszezer látogatója volt. A korcsolyapálya egyik jégmestere, Molnár István 13 évesen kapta első korcsolyáját a keresztszüleitől. Azóta minden lehetőséget megragad, hogy korcsolyázhasson, még pályát is készít, ha kell. - Annak idején a Bezerédj iskola udvarán osztálytársaimmal készítettünk először jeget - idézte fel. Jégmesterként most a szabályok betartatása, illetve a jég minőségének ellenőrzése tartozik feladatai közé. Amikor gépész-jégmester kollégája a karbantartó géppel kezelésbe veszi a felületet, arra ügyel, hogy ne legyen senki a jégen. A hétéves Balogh Dávid, anyukája óvó tekintetétől kísérve siklott a jégen, igen ügyesen. Elmondta, hogy rendszeresen jár a pályára, általában hetente két alkalommal, tulajdonképpen itt tanult meg korcsolyázni. Előfordul, hogy a testvére is vele tart. Édesanyja, Balogh Károlyné Mónika szerint nagy ötlet volt a jégpálya megépítése, ez egy újabb lehetőség a tömegsportnak. Jobban örül, ha itt korcsolyáznak a gyermekei, mint ha valamelyik tóra mennének. Katz Petra szintén törzsvendég a jégpályán. Hetente minimum három alkalommal látogat ide, általában barátnőjével. Három-négy éve tanult meg korcsolyázni, korábban valamelyik tavon, illetve néhányszor a dunaújvárosi jégpályán hódolt ennek a sportnak. A mozgás öröme mellett azért is szeret erre a pályára járni, mert kellemes a környezet, jó a hangulat, a társaság. Sárközi Zoltán le sem tagadhatná, hogy régóta korcsolyázik. Annak idején - vagy harminc éve - , a Duna jegén, a telelőben tanult meg siklani a jégen. Véleménye szerint jobb gyermekkorban korcsolyázni tanulni, mert a gyerekek nem félnek az esésektől, könnyen taníthatóak. Könnyebbséget jelent, ha a próbálkozó már tud görkorcsolyázni. Zoltán úgy véli, a jégpálya megépítése országos szinten sem hétköznapi dolog. Kezdetben minden nap kijött a jégre, most hetente két alkalommal látogat ki, esetenként fia, Milán is vele tart. Látogatásunkkor Szabó Judit ült a pénztárban. Kedvesen, udvariasan fogadta az érkezőket. - Eddig körülbelül húszezer látogatója volt a jégpályának, sok a gyermek, hétvégén pedig a családok - tudtuk meg tőle. - Érkeztek már vendégek a helybelieken kívül Bajáról, Tolnáról, Dunaföldvárról, Kalocsáról, Dunaegyházáról, Dunaszentgyörgyről, Madocsáról, Pusztahencséről. - Judit elárulta, hogy gyermekkorában már volt korcsolya a lábán, de nem nagyon emlékszik rá, viszont egyre inkább érik a nap, amikor maga is kipróbálja a paksi pályát.-gyöngyfa megye első műjégpályája 2005. november 2-án Pakson nyílt meg. „Azt gondolom, hogy egy régi álom valósult meg a mai napon. Szeretném bejelenteni, hogy Paks városának van jégpályája...” - kezdte nyitóbeszédét Kovács József a PA Rt. vezérigazgatója. Vajon korábban teljesen ismeretlen volt a kikapcsolódás, a sportolás és a szórakozás eme lehetősége a korábbi évtizedek paksi embere számára? Nos gondolta volna a kedves olvasó, hogy a derék paksi polgárok, fiatal legények és leányok, már több mint 100 évvel ezelőtt is korcsolyáztak? Sőt nemcsak, hogy ismerték a korcsolyát, a jégen való siklás örömét, de bizony még Korcsolya Egylet is működött a dualizmus kori nagyközségben. No persze akkoriban még nem a lakótelep szomszédságában rótták a köröket, hanem a természet alkotta pályán, a befagyott Duna jegén. Hazánkban a korcsolyázás a 19. század közepéig nem volt divatos. Az 1860-as évek végén Bécsben alakult korcsolyázó egyesület hírére kezdte el népszerűsíteni néhány pesti fiatalember e sportágat itthon is. 1869-ben már Pesten is megalakult a korcsolyázó egylet, amelynek alapítói igyekeztek a hölgyeket is megnyerni e sport számára. A közvélemény ugyanis eleinte meglehetős ellenszenvvel viseltetett a nők korcsolyázásával szemben: illetlennek tartották, hogy úrinő jégre menjen, mert könnyen „kényes” helyzetbe kerülhetett. Budapest példáját követve azután vidéken is sorra alakultak meg az egyesületek: Sopronban (1872), Egerben (1873), Debrecenben (1874), Győrött( 1876), Esztergomban (1885) és nem utolsó sorban, 1891-ben már Pakson is éltek a télvízi sportlehetőséggel. A Paksi Korcsolya Egyletet Hagymássy Károly paksi közjegyző és dr. Zavaros Gyula orvos kezdeményezésére alakították meg. A Duna holtágában létesített és karbantartott, jól gondozott pályán a gyermekek számára ingyenes pályahasználatot biztosítottak. Mindemellett a korcsolyaegylet volt ez első, amely a paksi nőket is bevonta a rendszeres sportolásba. A korcsolyázás a századfordulóra az egész országban rendkívül népszerű sporttá nőtte ki magát mindkét nem körében, s lassan több volt puszta sportnál, a társasági élet egyik téli színtere lett, ahol barátságok, szerelmek szövődtek... Fotók: Szaffenauer Ferenc
