Paksi Hírnök, 2006 (15. évfolyam, 1-22. szám)
2006-11-03 / 21. szám
14 MOZAIK Mit süt-főz ma? Csikai Gyuláné Legújabb felfedezettje a narancskrémes palacsintatorta, aminek elkészítése egyszerű, nagyon mutatós édesség, és a családnál is nagy sikert aratott, mondja Csikai Gyuláné, aki szerint jó ételt főzni csak úgy lehet, ahogy dolgozni: lelkiismeretesen és odaadással. Julcsi szeret fó'zni, kísérletező típus, szívesen kipróbál új recepteket vagy apró trükköket, amivel a hagyományos ízeket egy kicsit meg lehet variálni. Például a pörköltbe dob egy gerezd fokhagymát, vagy a töltött káposztába ma már füstölt szalonna is kerül. Sikerélményt jelent számára, ha ízletes ételt, finom süteményt tehet az asztalra, amihez nem feltétlenül van szükség bonyolult receptre. Itt van például a baconszalonnában sült csirkebuzogány! Julcsi ezt a csirkecomb alsó részéből készíti. Vesszük a húst, a csont alsó végétől elválasztjuk, és feltoljuk a másik végéhez, így buzogányformát kapunk. Körbetekerjük baconszelettel, amit fogpiszkálóval összetűzhetünk, a hús és a szalonna közé pedig aszalt szilvát teszünk. A fűszerezésnél Julcsi előnyben részesíti a mustárt, borsot, majoránnát. A sózással vigyázni kell, hiszen a szalonna sós! A szép pirosra, ropogósra sütött húsétellel nagy sikert arathat a háziasszony, csakúgy, mint a már említett tortával. Ezt Julcsi úgy készíti, hogy négy tojásból a szokásosnál sűrűbb palacsintatésztát kever, és vastagabb palacsintákat süt, a tésztába pedig kakaóport szór. A sütésnél vigyázni kell, nehogy megégjen, mert akkor a kakaótól keserű lesz. Egyébként nem kell tartani tőle, könnyű forgatni a tésztát. A krémhez két tojás sárgáját öt dkg cukorral, illetve három dl tejet egy vaníliás pudingporral kikever, majd ezekből sűrű krémet főz. Tortaformába rétegezi a palacsintalapokat és a krémet váltva, utóbbit két narancs reszelt héjával bolondítja. A tojások habbá vert, cukorral édesített fehérjét ráhalmozza a tetejére, megborzolja, és kb. húsz percre 180 fokos sütőben teszi. Fontos, hogy az alsó lapot megkenjük narancslekvárral, de a baracklekvár is kitűnő, Julcsi ezzel készíti. Még hozzátette, soha nem szabad sajnálni az ételektől az alapanyagot és jó szolgálatot tesz egy kis fantázia!-gyöngyfa anyakönyvi kivonatban, vagy ahogy egyedi és utánozhatatlan akcentusával Hédi mondaná, az „anyakivonatban" a keresztneve helyén nem Hedvig, hanem - és ezt kevesen tudják - Heidelore szerepel. Ez a név azonban Magyarországon a 60-as évek végén nem volt túl gyakori Így, amikor 35 évvel ezelőtt Kelet-Németországból nagybátyám révén egy Paks környéki településre hozta őt a szerelem, a hangzatos Heidelorét Hédire magyarosította. Ezt a tevékenységet különben, mármint a magyarosítást (bár én inkább nyelvújításnak nevezném) a későbbiekben is sikeresen alkalmazta, de erről majd később ejtek szót. Szóval ott tartottunk, hogy Hédi fiatalasszonyként került Magyarországra, s mivel egy kukkot sem beszélt a nyelvünkön, legelőször a település sváb öregaszszonyaival kötött barátságot. Könnyű dolga volt, ugyanis jó kedélyének és remek humorának köszönhetően még a legmorcosabb vénasszonnyal is egészen jól kijött, fa, hogy a sváb nem azonos a német nyelvvel, megannyi Plörő Hédi félreértés kapcsán derült csak ki. Volt hogy könnybe lábadt szemmel adott hírt Nőni néni öngyilkossági szándékáról, pedig szegény öregasszony csak a paradicsomföldre akart menni, nem pedig a mennybe (németül a paradicsom tomate, nem pedig ’paradais’, mint ahogyan mifelénk a svábok mondják). Egy beteglátogatás alkalmával pedig, miután arról érdeklődött, hogy idős barátnője, ki tud-e menni este egyedül a WC-re, (régen faluhelyen, csak hátul, a disznóól mellett volt úgynevezett potytyantós vécé) meglepő választ kapott. A néni közölte hogy ő éjszaka, a hátsó kertben a szarvasokkal „izélni” szokott! A Félreértést „brunst”, illetve „brunft” szó okozta, mely a svábok szerint a kisdolog elvégzését, míg a német nyelvben vadak üzekedését jelenti. Mint említettem, Hédi 35 éve töri (szó szerint) a magyar nyelvet. És ebben rejlik az ő igazi zsenialitása. Olyan szavakat és mondatokat alkot, melyek már részben forradalmasították a falu nyelvhasználatát Ű, ha szomjas három poharat iszik meg, de van hogy idűtőt. Néha fáj a mellkosara, persze az is lehet - mondja ő -, hogy csak halicunál. Imádja a tévében a természetes filmeket, és a jégkocsonya-közvetítést, ahol a táncosok pirulákat csinálnak. A bátyja pedig legénykorában egyszer úgy berúgott, hogy ki dobta a tacskót. (Szerintem a taccsot, de nem vitatkoztam vele.) A fiatalkoráról különben sokat és szívesen mesél. A történetek már önmagukban is szórakoztatóak, de és ahogy előadja! fa egyik kedvencem a papírruha sztori. A 60- as évek Kelet-Németországban járunk, ahol akkoriban lett felkapott divatcikk a papírruha. Egyszeri használatra készül - mert ugye mosni nem lehet -, de mivel rendkívül olcsó, veszik mint a cukrot. Hédi és barátnője is vásárolt, méghozzá két egyforma, nagy lila virágokkal díszített kartonruhát. Szombaton este, az új ruhában csinosan indultak szórakozni, egy dolgot azonban figyelmen kívül hagytak, az időjárásjelentést, mely kiadós esőt jósolt. Talán mondanom sem kell, hogy mire hazaérték, már csak nyomokban volt rajtuk ruha, viszont a nagy lila virágokat még napokig viselték a bőrükön, az ugyanis lemoshatatlan volt. fa öltözékkel különben máskor is akadt gondja. Egyszer egy farsangi bálra készülve - szavaival élve - kámbojnak (cowboy) öltözött. A jelmez remekül sikerült, senki nem jött rá, hogy ő lány és nem fiú. Ezt bizonyítja az a marha nagy pofon is, melyet a buliban kitört verekedés közben kapott. Hahn Szilvia Fotók: Szaffenauer Ferenc (fent), Csahóczi Fotó (lent)
