Paksi Hírnök, 2006 (15. évfolyam, 1-22. szám)

2006-11-03 / 21. szám

8 ATOMERŐMŰ Tervszerű munka Az elhivatottság jutalma Az elhárítás kezdete, októ­ber eleje óta heti rendszeres­séggel számolnak be az erő­­mű vezetői a tartályon belül végzett munkáról. Legutób­bi lapszámunk megjelenése óta levágták a kazetták fej­részét, kiemelték a munka­platformot, hogy onnan a pi­hentető medencébe helyez­zék a már megtöltött toko­kat. Már tíznél is több her­­metikus tok telt meg a tör­melékkel. Kovács József el­mondta, minden lehetséges megoldásra felkészülve het­­venféle speciális szerszámot készítettek a 2003-ban tör­tént üzemzavar elhárításá­hoz. Eddig a vágáshoz fű­részt, a darabok kiszedésé­hez csipeszeket, a törmelék felszippantásához speciális szivattyút használtak. Az országgyűlési képvise­lőd és a Parlament energeti­kai albizottságának tagjai után, legutóbb az erőmű 12 km-es körzetében lévő, a Társadalmi Ellenőrző és In­formációs Társuláshoz tar­tozó települések polgármes­tereit hívták meg, hogy szá­mukra is megmutassák, rendben halad a munka. Tö­rök Gusztáv elnök elmondta, legutóbb szeptember 26-án jártak Pakson, amikor meg­ismerték a tervezett munka­­folyamatot. Most azt tapasz­talták, hogy az akkor megis­mert terveknek megfelelő­en, biztonságosan halad a munka. Kovács József meg­erősítette, komplikáció nem lépett fel, a tervektől nem kellett eltérniük. Az üzem­zavar elhárítása Török Gusztáv szerint a biztonság szem előtt tartásával törté­nik. A felszámolás a kör­nyékben lakók érdeklődését az elnök szerint különöseb­ben nem keltette fel, a lakos­ság továbbra is bízik a szak­emberekben, és támogatja az atomerőmű működését. Mint minden évben, idén is az ’56-os forradalom előhírnöke­ként tartotta meg legrango­sabb ünnepségét az atomerő­mű. A hagyományos ünnep­séget a szokásos helyszínen, a városi művelődési központ­ban tartották, ahol Kovács József vezérigazgató az erő­mű húsz munkatársát jutal­mazta céggyűrűvel. Minden évben húszán kap­ják meg ezt az elismerést kol­légáik, munkahelyi vezetőik javaslata alapján. Idén alig kevesebb mint száz főt ter­jesztettek a kuratórium elé. Közülük választották ki azo­kat, akik átvehették a cég­gyűrűt. A kitüntetést az I. blokk indításának tizedik év­fordulójára alapították, hogy ily módon jutalmazzák mind­azokat, akik többéves kiemel­kedő munkával bizonyították elkötelezettségüket az atom­erőmű biztonságos működése iránt, vagy olyan tevékenysé­get végeztek, amely a rész­vénytársaság elismertségét növelte hazai és nemzetközi színtéren. Odaítélésének fel­tétele legalább tízéves atom­­erőműves munkaviszony. Az idei ünnepségen Kovács Jó­zsef vezérigazgató köszöntöt­te az ünneplőket. Előbb meg­emlékezett az 1956-os forra­dalomról, majd említést tett arról, hogy korábban a 2012- es dátum pallosként lebegett az atomerőműben dolgozók feje fölött, de sokat fordult a világ, és az atomerőműnek biztos jövője van. - Teljesít­hetőek azok a célok, amelye­ket valamikor félénken tűz­tünk magunk elé, büszkék le­hetünk kiváló teljesítmé­nyünkre - mondta. Kiemelte, az erőmű kollektívája a nehéz időkben is bizonyította, hogy ütőképes, jó csapat. Ezek után szólították szín­padra az idei kitüntetetteket: Aradi Jánost, Bunkóczi And­rást, Csordásné dr. Kohlman Erzsébetet, Elter Enikőt, Falusyné Sarang Gyöngyit, Hegedűs Dánielt, dr. Józsa Istvánt, Kalmár Gábort, Kiss Jánost, Kovács András Bélát, László A. Zoltánnét, Mészá­ros Ferencet, dr. Ótós Mik­lóst, Ozse Józsefet, Riczkó Józsefet, Schiszler Jánost, Szatmáry Konstantint, Varga Istvánt, Varjú Bélát, Wolf Györgyöt. A díjátadót a Benkó Dbdland Band műsora és ál­lófogadás zárta. Vida Tünde Elter Enikő: Régész szere­tett volna lenni, végül ve­gyésznek tanult. Az atom­erőműben számos, nem ép­pen nőies feladatot vállalt, foglalkozott baleset-elhárí­tással, radioaktívhulladék­kezeléssel, most az üzem­idő-hosszabbítási projekten dolgozik. Munkáját nagyon szereti, mert nagyon sokré­tű és komoly kihívásokat tartogat. - Ez mindannyi­­unknak nagyon újszerű, nemzetközi porondon is úgy kell összegyűjteni az információkat. Rengeteg lehetőséget biztosít szá­momra, hogy olyan dolgo­kat ismerjek meg, amire korábban nem volt módom - mondta. Riczkó József: Több osz­tályt vezetett, mindig jó kol­lektívával dolgozott együtt, s törekedett is arra, hogy jó csapatot alakítson ki, mert vé­leménye szerint egyénileg nem lehet megoldani a problé­mákat. - Szüleim arra nevel­tek, hogy tisztességgel, becsü­lettel dolgozzak. A szakma szeretetét már a Gagarin erő­műben alapozták meg szá­momra, olyan tanítómestere­im voltak, akikre szívesen em­lékszem vissza. Itt pedig meg­kaptam a lehetőséget, hogy kibontakozzam. Szerettek, megbecsültek - fogalmazott. Azt is elárulta, hogy kimon­dottan jólesett számára, hogy azok a kollégák javasolták, akiknek a vezetője volt. Kovács András Béla: A csapat, amelynek élén áll, je­lentős szerepet vállal a telje­sítménynövelés, az üzemidő­meghosszabbítás megvalósí­tásában. Számára ezek a kihí­vások teszik széppé az atom­­erőműves létet. - Mi soha nem néztünk hátra, hogy azt mondjuk, milyen klassz gye­rekek vagyunk. Igazából a jö­vő az, amiért szép az atomerő­műben dolgozni. Azt szoktuk mondani, itt a változás az ál­landó. A felelősség - mint mondta - nem nyomasztja, mindig szerette a kihívásokat, erre szerinte születni kell. Hozzátette, egy ilyen gyűrű nem egy ember elismerése, hanem azé a gárdáé, ahol az ember dolgozik. Fotó: Szaffenauer Ferenc

Next

/
Oldalképek
Tartalom