Paksi Hírnök, 2006 (15. évfolyam, 1-22. szám)
2006-10-20 / 20. szám
18 MOZAIK Mit süt-főz ma? Hermész Lajosné Éva Hosszú évek óta ismerem Hermész Lajosné Évát, akiről mindig is tudtam, hogy édesszájú, de hogy a húst ennyire kedveli, az csak a napokban derült ki. Beszélgetésünk alkalmával kibökte, hogy ő képes akár a szalonnát is megenni. Ebben még nem is lenne semmi rendkívüli, mással is előfordult már ilyesmi, na de kenyér és mindenféle köret nélkül, úgymond desszertként, ez már nem mindennapi eset. Éva a tipikus „húst hússal” elvet vallja. Különösképpen, ha marhahúsról van szó. így aztán nagy meglepetésemre nem süteménnyel, hanem az “ínyenc tekerccsel” fogadott a minap, és mindjárt be is avatott az elkészítés rejtelmeibe. Közben az is kiderült, hogy régen gyakrabban készítette ezt az ételt. Manapság már sokat segít férje, Lajos is a konyhában, aki inkább a hagyományos ételeket részesíti előnyben. Az előkészítése nem időigényes feladat, viszont amíg teljesen kész lesz, az már picit hosszabb időt vesz igénybe, de az eredmény megéri a várakozást. Egy nagy szelet marhahúst és egy kisebb szelet sertéshúst sózunk, borsozunk és Hozzávalók: 40dkg marhafelsál, 30dkg sertéshús, 25dkg darált sertéshús, 2 fej vöröshagyma, 5 dkg zsír, 2dl fehérbor, törött bors, 1 gerezd fokhagyma, késhegynyi pirospaprika, só. egymásra fektetünk. Ha a marhahúst kiklopfoljuk, akkor hamarabb átsül, de vigyázni kell, nehogy kiszakadjon. Sóval, borssal, tört fokhagymával, paprikával, egy fél fej vöröshagymával összegyúrjuk a darált húst, és harmadik rétegként felhelyezzük, majd az egészet összegöngyöljük. Kívülről is megszórjuk sóval és borssal. Hústűvel összetűzzük, vagy ha éppen nincs otthon tű, akkor összekötözzük. Forró zsíron átsütjük éppen csak annyira, hogy kérget kapjon. így benne maradnak az értékes ízek. Melléreszeljük vagy apróra mellévágjuk a maradék vöröshagymát, és együtt addig pirítjuk, míg a hagyma üveges lesz. Ekkor aláöntjük a bort, megsózzuk és 200 fokra előmelegített sütőbe tesszük. Addig pároljuk, míg a marha meg nem puhul. Éva hozzátette, hogy pirítani nem szabad, mert akkor nagyon kemény lesz. Sütés közben érdemes néha megnézni, és a levével locsolgatni, elkerülve ezzel a kiszáradást. Tálaláskor felszeletelve kínáljuk krumplipürével vagy rizzsel, de akár ehetjük magában is, ahogy Éva szokta. sete Vasárnap este Steve Martin és egy testes Jeka" hölgy személyében homlokon csókolt a múzsa! A film címe, mely az ihletet adta: Több a sokknál, a sztori pedig, mint a legtöbb hollywoodi filmnél, örök érvényű és persze abszolút gagyi. A történet az internetes párkeresés körül forog, egy fehér, jól szituált fickó a neten összeismerkedik egy fehér jól szituált hölggyel, aki a valóságban fekete és közönséges. Na, erre szoktuk mondani: ilyen csak a filmekben van. Hatalmas tévedés! Közvetlen környezetemben is akad eset, ami igazolja a puncsfilm alapsztoriját! Manapság már idehaza sem cucc párt keresni a neten. Van, akinek sikerül, van, akinek nem (egyelőre), de tény, hogy a „randinetezők” száma egyre nő. A téma kapcsán egy régi barátnőmet kerestem fel, aki nem mellesleg rutinos párkeresö. A sztorik, melyekkel szolgált, felülmúlták minden várakozásomat. Az első pasi, akivel összejött a neten, egy kecskeméti kerékpáros volt. A randit - melyre a fickó több mint egy órás késéssel érkezett - egy borongós őszi Plörő Randinet estére beszélték meg. Ancsa (nevezzük így) egy ismert szórakozóhely előtt, az eleredő eső elől a bejárat alá húzódva várakozott. Csinos volt, mint mindig, smink, frizura az estéhez - s mint ahogyan remélte -partneréhez illő, arra persze álmában sem gondolt, hogy hercege nem lovon, hanem biciklin érkezik. A bőrig ázott sztreccsgatyás fickót meglátva, a jól ismert unikum figura jutott eszébe aztán, miután sportmanunk leszállt a kerékpárról - enyhén hajlott hát, térdig érő kezek - már inkább hasonlított egy nagy termetű csimpánzra. A szórakozóhelyen Ancsa, a rájuk szegeződő tekintetek és partnere vacogó foga miatt egy csöppet kínosan érezte magát, úgy hogy az estét és a kapcsolatot is rövidre zárta. A következő emlékezetes randi egy félreértésen alapult. S bár a másik fél váltig állítja, hogy barátnőm értelmezte roszszul levelét, Ancsa biztos a maga igazában. Én ez utóbbi állásponton vagyok, de döntsenek önök! Egy ismert párkereső honlapon akadtak egymásra, majd rövid levélváltás után a személyes megismerés mellett döntöttek. A férfi - mint elmondta - munkája miatt Pakson utazik át, ez pedig remek alkalom lenne a találkozásra. A randevú több meglepetést is tartogatott. Egy: a fickó nem egyedül jött, kettő: a társa a felesége volt, három: még ők voltak felháborodva azon, hogy Ancsa egymagában érkezett a találkára. A férfi azzal érvelt, hogy ő végig többes számban beszélt (Ancsa a vele utazó munkatársakra gondolt), és különben is ők, már rengeteg baráti párt találtak a neten. (Rossz az, aki rosszra gondol!) Az esetet több izgalmas találkozás követte, de mindegyiket felülmúlta a Pataki-sztori. A levelezés hetekig tartott, a férfi, akinek már a neve is bizalomgerjesztő volt, Pataki Árpád - régi magyar név - kitartóan, és meggyőzően ostromolta Ancsát. írt a családjáról (szülők, testvérek), iskoláiról, munkájáról, elmondta, mennyire magányos, hogy nagyon szeretne már társat, családot, természetesnek vette, hogy barátnőmnek már vannak gyerekei, egyszóval ideális partnernek tűnt. Egészen az első találkozásig! Egy apróságot ugyanis elfelejtett közölni, hogyő, származásáttekintve dél-ázsiai. A nevét, még az egyetemi évek alatt magyarosította, mint mondta, így könnyebben be tudott illeszkedni. S bár barátnőmnek sem vallást, sem etnikumot tekintve nincsenek előítéletei, úgy gondolta az ő 180/85-ös paraméteréhez nem igazán passzol egy 160/55-ös „kici kínai"! Hahn Szilvia Fotók: Balog Judit (fent), Csahóczi Fotó (lent)
