Paksi Hírnök, 2006 (15. évfolyam, 1-22. szám)

2006-01-27 / 2. szám

MOZAIK 15 Jó napot, mi újság? Molnár Imréné Már-már hagyománnyá válik, hogy húsvét és karácsony közeledtével elhangzik a felhívás: Ancika gyűjtést ren­dez a rászorulók részére. Már hetekkel hamarabb fogadja az adományokat a Hidegvölgy utca 59. szám alatti házában. Az ünnepi készülődés csúcsán pedig egytálételt oszt az Erzsébet szállóval szemben, egyre szaporodó számú segítőivel. Ki hinné, hogy ez az asz­­szony, aki rövid idő leforgá­sa alatt a rászorulókkal va­ló törődés egyszemélyes in­tézményévé vált, csak négy éve lakik Pakson, Tolnáról költözött ide. Igaz, az erő­műben dolgozott hosszú évekig. Az ERBE-nél volt darus, majd a PA Rt.-nál a primerkörben „öltözős”. Szívesen emlékezik ezekre az időkre, mert nagyon jól érezte magát a brigádban. Mosolyogva beszél arról, hogy milyen összetartó volt a csapat, ma is gyakran ta­lálkoznak. Annak idején, amikor épült a főiskola és a sportcsarnok, rengeteg tár­sadalmi munkát végeztek.- Már kilenc éve, hogy nyugdíjas vagyok. Én azon­ban úgy gondolom, hogy ha eljön ez az idő, nem fontos eltemetkezni. A gyerekek kirepültek, egyedül élek, unokáim még kicsikék, van rá idő, hogy körülnézzünk egy picit a világban. Reggel biciklire ülök, bevásárolok, délután intézem a dolgai­mat, két nyugdíjasklubba is járok, hetente egyszer ellá­togatok a szekszárdi isme­rősökhöz. Délutánonként kötögetni szoktam, de bele­fér az időmbe az ünnepek előtti gyűjtés - meséli ener­gikusan. Amikor az utóbbi karácsonyi akció felől kér­dezem, látszik rajta, hogy szívesen emlékezik:- Az idén nagyon kevés pénzt tudtam összeszedni, de az adományok olyan vá­rakozáson felüliek voltak, hogy nem vettem észre a Tehetségesek, fiatalok Vida Máté A bal kéz az ördög keze? Ez még nem nyert bizonyí­tást, de az már igen, hogy bal kézzel bármit nagyon ügyesen lehet csinálni. A II. Rákóczi Ferenc Általá­nos Iskola hetedikes diák­ja, Vida Máté, vagy aho­gyan szinte mindenki is­meri, Tuci például nagyon ügyesen dob vele kosarat - csont nélkül. Edzője sze­rint a 14 éves fiú meghatá­rozó tagja csapatának az ASE utánpótlás-gárdájá­nak, gyors, harcos és kitar­tó. Nem csoda, ha Szek­­szárdon a Dienes Kupán a torna legjobbjának kiáltot­ták ki.- Előkészítő foglalkozá­sokra jártam, amikor az el­ső bajnokságon különdíjat kaptam és beválasztottak az all star csapatba - em­lékszik vissza. - A serdü­lőkkel az ország legjobb 32 csapata közé is sikerült be­pénzhiányt. Karácsonykor, Ádám-Éva napján szinte meleg a környék, senki nem fázik, nem ideges, min­denki illemtudó és emberi, tisztelettel és áhítatosan érkeznek. Sokan csak be­kukkantottak és kellemes ünnepet kívántak, de olyan is akadt, aki 50 forinttal tá­mogatott minket, mert ma­gának is kevés jutott - idé­zi fel. Majd hozzáteszi: - Egy beteg hölgy szép köszönőle­velet írt nekem, kis csoma­got küldött egy könyvvel, hogy megköszönje minden rászoruló nevében, azt hogy törődöm velük. Fel­emelő érzés volt. Tiszta lel­kerülnünk, de most már in­nen is kinövök, áprilistól a kadetek között folytatha­tom - újságolja. A kosárlabda fontos sze­repet tölt be Tuci életében, nem csupán az edzések és mérkőzések ideje alatt fog­lalkozik vele: figyelemmel kíséri az amerikai sztárok meccseit is, az NBA-s játé­kosokat magazinokból, matricákról és kártyákról ismerte meg. A barátokat is a csapattársak közül vá­lasztotta ki, velük minden évben részt vesz a street­­ball bajnokságon - több­ször nyertek a városi for­dulókon, s eljutottak a bu­dapesti döntőig. S. Szabó kű, fantasztikus em­bereket ismerek meg Pakson, nagyon örü­lök ennek, és most már tudom, hogy ne­kem Paksra kellett jönnöm. Ancikát arról kér­deztem végül, hogy mi vezérelte ennek az út­nak a választásában. - Mindkét gyerekem­nek két diplomája van, szülőszerető és -tisztelő mindkettő, tisztelik az idős embe­reket. Nálunk fontos volt mindig, hogy tiszta, őszinte és szeretetteljes legyen az emberek közötti kapcsolat - mondja. - Manapság az emberek között annyira ki­halt a szeretet. Karácsony­kor is elnéztem az arcokat, sok-sok szomorúságot lát­tam, az volt talán csak a fontos, hogy elköltsék a pénzüket, és nem az, hogy szeretettel adhassanak va­lamit - folytatja, majd hoz­záteszi, maga is sokszor birkózott az élettel. Tolnáról is úgy jött el, hogy nagyon olcsón tudta csak eladni a házát, itt pe­dig egy félig készet kapott azért a pénzért, és most építgeti, rendezgeti. A gon­dok ellenére mindig tudott előrelépni és boldogulni. Szerinte erre születni kell, hiszen valamiféle adottság kell, hogy az ember mindig fel tudjon állni.- Azt látom, hogy sokan nem is tehetnek arról, hogy nincs iskolai végzettségük, nem tudtak tanulni, nem tudták az életvitelüket úgy alakítani, ahogyan szeret­ték volna, mert nem kaptak elég segítséget a családi fé­szekből. Ezeknek az embe­reknek nagyon fontos, ha csak egy kicsi kis figyelmet is kapnak, hisz önmagukat fogják ösztökélni arra, hogy tegyenek önmagukért valamit - fűzi tovább gon­dolatait. S. Szabó Fotó: Vida Tünde (fent), Molnár Gyula (lent)

Next

/
Oldalképek
Tartalom