Paksi Hírnök, 2006 (15. évfolyam, 1-22. szám)
2006-09-08 / 17. szám
14 MOZAIK Mit süt-főz ma? Iker Lászlóné Csöpi néni egy energiabomba. Azt hiszem, aki már látta ezt a pici asszonyt szaladni a városban, vagy ismeri őt közelebbről, az egyetért velem. Csöpi néni tizenöt éve vonult nyugdíjba a Deák iskolából, de azóta sem szakadt el a gyerekektől. Attól a naptól kezdve a sóstói gyermektábor gondnoka, lelke, mindenese májustól szeptemberig. Azt mondja, amíg tud mozogni, addig nem lesz baja. Most - hazatérve a Balaton-partról - éppen lakását újítja fel, és közben egyfolytában süt: édeset, kereket, mézeset. Egyszóval úgy van vele, mint Gombóc Artúr a csokoládéval: lyukas, kerek, töltött, töltetlen, minden jöhet. És mindent másoknak. Hosszas unszolásra mégsem egy sütemény receptjét, hanem a kollégák kedvenc ételét mesélte el, a „virslisgombás csigát”. A műveletet a tészta kifőzésével kezdjük, amit tartsuk melegen. Csöpi néni elmondta, hogy őt már a név nem kötelezi. Igaz, hogy csigáról szól a történet, ő mégis áttért a közepes méretű kagylótésztára, mert azzal sokkal jobban ízlett Hozzávalók: 1 pár virsli, 20 dkg gomba, 1 nagy fej vöröshagyma, 35 dkg csigatészta, 10 dkg füstölt szalonna, 2 dl csökkentett zsírtartalmú tejföl, 3 gerezd fokhagyma, 1 teáskanál pirospaprika, 1 teáskanál finomliszt, ízlés szerint só, 1 mokkáskanál őrölt fekete bors. mindenkinek. Ezután a szalonnát nagyon apróra vágjuk, és a zsírját kisütjük. Rátesszük a finomra metélt vöröshagymát, picit megsózzuk és fedő alatt megpároljuk. Csöpi néni megosztotta velem a nagy fortélyt - bármihez kell sült hagyma, azt ily módon készíti, mert ezzel a módszerrel soha nem ég le. Amint megpárolódott a hagyma, jöhet rá a felszeletelt gomba, majd zúzott fokhagymával, borssal és sóval ízesítjük és fedő alatt tovább pároljuk. Ha zsírjára sült, félrehúzzuk, belekeverjük a pirospaprikát és felöntjük fél pohár vízzel. A tejfölben simára kevert liszttel besűrítjük. Hozzáadjuk a felkarikázott virslit, majd az egész masszát összekeverjük a tésztával. Tűzálló tálba öntjük és betesszük a sütőbe addig, míg jól átforrósodik. Mondanom sem kell, hogy miután végeztünk az étellel, egy nagy zacskó frissen sütött mézes puszedlivel térhettem csak haza. Csöpi néni lapunk megjelenésével egy időben ünnepli 70. születésnapját, úgyhogy kívánunk neki nagyon boldog születésnapot és további jó egészséget, erőt a sok feladathoz! sete Iskolakezdés előtt egy nappal fiam kerékpározni indult. E könnyed nyárbúcsúztató tevékenység azonban pillanatok alatt tragikomédiába torkollott! Janókám ugyanis már az első sarkon belefutott egy háromfős „bandába". A csapat vezére, egy aprótermetű (a másik kettő még kisebb volt) fekete kölök lerántotta a bringáról, majd úgy emberesen, ököllel behúzott neki néhányat. Bár fiam méretben jóval fölötte állt támadójának, vagy a túlerő, vagy csupán az ijedtség miatt sírva tekert haza. Borzasztóan megrémült, hiába no, nem szokott az utcai veréshez. Otthon remegő szájjal próbálta elmesélni, mi történt vele. Hosszú percek kellettek, hogy megértsük, ami azért volt jó, mert én az eseményeket apránként megismerve, lassan, de biztosan lettem egyre idegesebb. Kisfiam képe a kapott pofonoktól kivörösödött, a szája széléről pedig lassan csorogni kezdette a vér. Nekem ennyi elég volt! Vendetta! Őseim déli vére (az egyik nagyanyám cigány volt) az agyamig szökött, lerúgtam a magas sarkú cipőm, és beleléptem kisfiam két számmal kisebb papucsába. Nagylá-Plörő Verik a gyerekemet! nyom, miután látta, hogy ilyen helyzetben a lábbelicsere a legfontosabb, kibújt a sportcipőjéből és belebújt az én magas sarkú papucsomba. .. így indultunk neki az üldözésnek. A csapatot hamar beértük, azonban miután megláttak minket, menekülésre fogták. Én már úgy ötven méterről válogatott szitkokat szórtam rájuk, ami még gyorsabb futásra késztette őket. A látvány pazar lehetett! Három visító utcagyereket üldöz egy gálába öltözött strandpapucsos nő, egy magas sarkúban csámpázó kamaszlány és egy bőgő süldő fiú. A két kisebbet a házuk előtt értük be, mindkettő anyja már kint volt, és miután megbizonyosodtak arról, hogy csemetéik kizárólag szemtanúk voltak, mi pedig nem őket üldözzük, a lehető legkorrektebb módon adtak felvilágosítást a csibész nevéről, lakhelyéről, sót még tanácsot is kaptunk tőlük, mondván menjünk csak fel az anyjához és beszéljünk vele. Én úgy gondoltam, az anyjával nem sokra megyek, ha idáig nem tudta megnevelni, ezután se fogja, a feladat tehát rám vár. (Micsoda bölcs gondolat!) így miután megtudtuk az útirányt, tovább futottunk, és csak a következő sarkon döbbentünk rá, hogy amíg nyomoztunk, a kiscsákó kereket oldott. A düh még mindig tombolt bennem, úgyhogy az utánunk kerekező egyik kis szemtanút csíptem el. Az üzenet, melyet rábíztam, kimeríti a kiskorú veszélyeztetésének fogalmát. Inkvizíciós módszereket felvázolva próbáltam meg szemléletessé tenni, amit a sráccal, le- és felmenőivel tenni fogok, ha még egyszer a fiamhoz nyúl. Szegény gyerkőc tátott szájjal, döbbent arccal hallgatta, amint egy örült nő üvöltve hadovái neki többek között valami spanyolcsizmáról. Tartok tőle, illetve inkább remélem, hogy mindent meg sem értett abból, amit mondtam. Viszont ha azt a keveset, amit felfogott, továbbadja, nyert ügyünk van. Most így utólag már nem bánom, hogy nem tudtuk elcsípni a srácot, hiba lett volna a nyílt utcán felpofozni. És különben is azt mondják, hogy egy fiúgyereknek, így az én fiamnak is, át kell esni legalább egy utcai verésen! Gyanítom, akad némi kivetnivaló az ügyben tanúsított viselkedésemben, de mentségemre legyen mondva, féltem a fiam. Féltem attól, hogy legközelebb többen összefogva kapják el, de minden mástól is. Persze tudom, hogy nem védhetem meg mindig is mindenhol, de amíg lehet, megteszem. Az üldözésből hazafelé szerettem volna, ha Janókám megerősít abban, hogy ő másmilyen, hogy ő sosem verekedne. Sem okkal, sem ok nélkül. Rám nézett, aztán maszatos, könnyáztatta arcára mutatott és így szólt: „Hát úgy nézek én ki?!” Hahn Szilvia Fotók: Balog Judit (fent), Csahóczi Fotó (lent)
