Paksi Hírnök, 2006 (15. évfolyam, 1-22. szám)

2006-09-08 / 17. szám

MOZAIK 9 Krónika a székelycsinálás titkairól Szekelyudvarhelyen vendegeskedett a Paksi Oregfiúk fut- ballisták Ügyes Feleségei) ballcsapata. Rendhagyó módon nem az ő élménybeszá- avatják a meglepett házigaz­­molójukat olvashatják, hanem házigazdáikét. dát. Szerencsére Palinak nem Ezt a találkozást is hosszas előkészületek előzték meg. Udvarhelyi vendégfogadóként mindent gondosan kitervel­tünk, még azt is, hogy ki fogja adni a gólpasszt csapatunk győztes találatához, s mit fog­nak ehhez szólni a lelátón he­lyet foglaló paksi szurkolók. íme az idei udvarhelyi talál­kozás rövid krónikája. Szerda délután. A fogadóbi­zottság a Gimi étkezdéjében izgatottan készülődik a nagy eseményre. Várakozás köz­ben komoly szaktudást igény­lő minőségi ellenőrzést vég­zünk, minek következtében kiürül néhány transilvani­­cumos üveg. Végre megérke­zik a vendégek autóbusza. Tankzöld színe finom célzás arra, hogy komolyan fogják venni a szombati mérkőzést. Sok az ismeretlen arc a paksi­ak között. Először a fogyasz­tóvédelmi megfontolásból el­fogyasztott alkohol mellékha­tásának véljük vendégeink fel nem ismerését, aztán rádöb­benünk, hogy barátaink a győzelem érdekében elhozták junior csapatukat is. Az ifiken kívül egy új krónikással is erősítettek, az újságíró mel­lett egy rádiós kolléga is érke­zik, hogy ellensúlyozhassák a helyi krónikás krónikus ered­ményferdítéseit. Csütörtök. A transilvani­­cumos bevezetés után, a transz folytatódik. Ezúttal nem folyadék, hanem kirándu­lás formájában: irány a transz­­fogarasi útvonal. Ami legalább olyan szédítő, mint az előbbi. Az ügyeletes égi időjárás-szol­gálatos szerencsére megszán­ta a síkvidéki panorámához szokott paksiakat és sűrű kö­döt bocsátott a lélegzetelállító hegyvidékre. így mindenki nyugodtan könnyíthetett ma­gán útközben, anélkül hogy sejthette volna, hogy szédítő szakadékok szélén áll. Péntek reggel. A paksiakat megerősített őrizet alatt a Vá­rosháza Szent István termé­be kísérjük. Egyikük sem sej­ti, hogy hamarosan egy re­kordgyorsaságú diplomáciai bravúr részesei lesznek. Mie­lőtt ugyanis magukhoz tér­kell megválnia férfiasságától. Kap azonban tőlük egy kö­tényt és fakanalat, ami akár burkolt fenyegetés is lehet. Estétől-éjfélig. A mulatság szó szoros fénypontja a tábor­tűz. Körülötte gyülekezik mikrofon helyett pohárral a kezében az operaházi tagokká átvedlett társaság. Az üvegek tartalmának apadásával tör­hetnének meglepetésükből, valamennyiket tiszteletbeli székelyekké avatják. A króni­kásnak ettől fogva könnyebb a dolga: lelkiismeret-furdalás nélkül írhatja majd, hogy a mérkőzést már megint a szé­kelyek nyerték meg. Délelőtt. Kirándulás Ko­ronára, Parajára, a parajdi sóbánya megtekintése. A ven­dégek sms-ben délutánra szép időt rendelnek Szent Pé­tertől. Délután. Megérkezés Ivóba Kovács Pali sátoros garden partijára. Az idő gyönyörű, úgy látszik, Szent Péter meg­kapta az sms-t. Csak az Anonymus által leírt őshazá­ban lehetett ilyen bőség, mint vendéglátónknál, de még ott sem volt frissen csapolható, hideg sör. Az udvarhelyi asz­­szonyok kedvet kaptak a tisz­teletbeli székely címek ado­mányozásától, és hirtelen tiszteletbeli FÜF-taggá (Fut­dított arányban növekedik a hangulat. Valahol a végtelen­be vesző csülagösvényen Csa­ba királyfi elégedetten álla­pítja meg, hogy egy újabb székely dalegylet alakult, s a tiszteletbeli székelyek ugyan­olyan szilajon tudnak ordíta­ni, mint vendéglátóik. Szombat délelőtt. Gyüleke­zés a mérkőzés helyszínén. Kevés FÜF-tagot látni. Vagy ők is másnaposak, vagy nem szeretnének férjeik újabb ve­reségéhez asszisztálni. A pak­si csapat is hiányzik. Egyesek tudni vélik, hogy a mérkőzés előtt megszöktek a hátsó kijá­raton. Mások szerint az öltöző és a pálya közti távolságot túl­ságosan is nagynak találják az előző napi fárasztó program után. Az a hír is elterjed, hogy önbizalom-fejlesztő pszichikai tréningen vesznek részt - ki­sebbségi komplexusaikat ke­zelendő a gömbvillámok mód­jára száguldozó udvarhelyi öregfiúk előtt. Aztán mégis­csak megjelennek. Reszkető lábbal átbotorkálnak a kispá­lyán és lerogynak a cserepa­dokra. Még nézni is rossz őket! Hiába a közönség lelkes biztatása, meg sem moccan­nak. Az udvarhelyi öregfiúk könyörgésére végre mégis el­szánják magukat, s buzgó imádság után a pályára ván­szorognak. Mintha a mohácsi csatatérről érkeztek volna. A vendéglátók azonban igazi úriembereknek bizonyultak: mindent megtettek, hogy az elgyötört, félelemtől reszkető paksiak kedvet kapjanak a já­tékhoz. Bátorításképpen már a mérkőzés elején teljesen le­álltak, a kapusuk és a védőik hátat fordítottak nekik. így történhet meg, hogy a véletle­nül labdába botló Sipi gólt rúghatott. Még ötször kellett az udvarhelyieknek hasonló cselhez folyamodniuk, hogy a pályán tarthassák a kijárat fe­lé sóváran pislogó paksiakat. Elmondhatjuk tehát, hogy vendégszeretetből jelesre vizsgáztunk. S így is kellett. Kinek használt volna, ha a va­lós erőviszonyok alapján 10-0- ra verjük vendégeinket? Sen­kinek. A tisztesség úgy tartja, hogy kedvezni kell a gyengéb­beknek. A sors azonban úgy hozta, hogy hiábavalónak bizonyult mindez. A FIFA inkognitó­ban jelen levő megfigyelője ugyanis megóvta a meccset, mivel Hornyák Laci szabály­­ellenes módon stopnis cipő­ben játszott, ékszereivel ve­szélyeztette társai és a közön­ség testi épségét, s ráadásul nyilvánosan doppingszerhez folyamodott. így a meccset jövőben Pakson újra kell majd játszani. Az Ur2006-ik esztendejének szeptember havában lejegyez­te Stephanus Petrus Humorymus krónikás mes­ter megbízásából Szakács Ist­ván Péter. Fotó: Kókai Péter

Next

/
Oldalképek
Tartalom