Paksi Hírnök, 2006 (15. évfolyam, 1-22. szám)
2006-01-27 / 2. szám
MOZAIK 13 Az értelmetlen tragédia nyomában Január 14. Hatvanhárom éve ezen a napon rohanták le a Tolna megyei - köztük a paksi - csapatokat a szovjet erők a Don-kanyarban. A paksiakat nem egy helyre hívták be, de legtöbbjük a szekszárdi 12. könnyű hadosztályba került. Az 1942 júniusától 1943 januárjáig tartó harcok során 136 paksi vesztette életét bizonyítottan (Szabó Péter-Szilágyi Mihály: Tolnai honvédek a Donnál című könyve alapján), de nagy a valószínűsége, hogy városunkból többen is odavesztek. Azért kell erről szólnunk, mert azok, akik átélték mindezt, mára idős emberek, sokuk pedig meghalt, már nem emlékezhet. Nekem három túlélő paksival is volt szerencsém találkozni. Ezt azért is kell nagyra értékelnünk, mert amik ott történtek, arról nem olyan egyszerű beszélni. Elég, ha arra gondolunk, hogy a megyéből közel 15 ezer ember ment ki, de csak 3800 jött haza. Farkas Ferenc, aki páncéltörő kiképzést kapott, így emlékszik vissza: „1942-ben három napon át meneteltünk a Donhoz. Délután napsütésben és menetoszlopban közeledtünk a nyári állások felé, az oroszok négy tankkal megtámadtak és negyed részünket kilőtték.” „Az urivi áttörés pergőtűzzel kezdődött, a magyar ütegeket kilőtték, és az egész fejveszett meneküléssé vált.” Farkasdi Ferenc telefonosként szolgált. Többek között az alábbiakat mondta: „A visszavonulás során egy német tiszt lelőtt egy magyar tisztet, mert az nem adta át neki a lovát. A németet erre egy ruszin származású magyar lőtte le.” Az orosz tél mínusz 30-40 fokos, amit még elviselhetetlenebbé tett a ruha hiánya. Erről tanúskodnak Halász Mihály szavai: „Osztrogoszkba érve láttuk, hogy a raktár ég, tele téli ruhával. Felgyújtották, hogy ne kerüljön az oroszok kezére. Én ezt a nyári sapkámban néztem végig mínusz 20 fokban.” Hatvanhárom év eltelt, de számomra rejtély, hogy a tisztek miért nem rejtőzködve és este meneteltették a katonákat, így talán elkerülték volna azt, hogy már a kivonulás során veszteségeket szenvedjenek. Azt még csak értem, hogy nem akarták, hogy a ruharaktár az orosz kézre kerüljön, de a magyar bakának miért nem kerülhetett a kezére? Talán akkor többen tértek volna haza. A magyarok veszteségei a kiképzés hiányosságából, a lőszer-, ruha- és élelmiszerhiányból adódtak elsősorban. A hideg miatt a magyar puskák závárzata is befagyott, így nem lehetett használni, no nem mintha lőszer lett volna hozzá. Araczki András Mit süt-főz ma? Kern Ferenc Vannak a magyar nyelvben olyan közismert szólások, hogy a jó pap holtig tanul, meg hogy a jobbtól tanulni nem szégyen. Nos, manapság előszeretettel nézzük a televízióban is azokat a csatornákat, ahol ismert és kevésbé ismert személyek főzőcskéznek, és próbáljuk ellesni azokat a fortélyokat, melyektől aztán a konyhánkban remekműveket tudunk majd mi is alkotni. Bevallom férfiasán (nőiesen), hogy jómagam is szívesen nézem a profikat. így tehát nem véletlenül kerestem fel Kern Ferencet - vagy ahogy városszerte ismerjük, Kukacot -, hogy ha nem is árul el minden titkos saját vagy családi receptet, legalább egyet mutasson meg. Tudatosan „mondtam” családit, hiszen az öccse (Zoli) és az édesanyja (Teri néni) is a konyhaművészetnek áldozza élete jelentős részét. Természetesen nem pizzareceptet kértem, mert azt ma már szinte mindenki tud készíteni - ha máshogy nem, hát mirelitből. Az étel a „Sztroganoff a’la Kukac”. A bélszín készítésekor Kukac szerint legfontosabb a pácolás. Ezen áll Hozzávalók: 70-80 dkg marhabélszín, fél üveg savanyú uborka, 20 dkg gomba - lehetőleg friss és kemény legyen, ne konzerv, mert annak „konzerv íze” van -, 15 dkg bacon szalonna, fél liter főzőtejszín, 1 dl száraz fehérbor, 3 evőkanál mustár, 1 ujjnyi worchester szósz, 1 teáskanál fehérbors, 1 teáskanál kakukkfű, kevés olívaolaj, só, bors, 4 gerezd fokhagyma. vagy bukik a mutatvány. A pácot készítsük el az olaj, a mustár, a bors, a kakukkfű - lehetőleg friss legyen, az ízletesebb - és a worchester összekeverésével. Ez utóbbit akár most ki is hagyhatjuk, de aztán sütéskor el ne felejtsük, mindenképpen öntsük a húsra. A húst egészben forgassuk a pácba, és 3-4 napig hagyjuk állni benne. Ne legyünk türelmetlenek, a mester szerint ennyi kell neki. (Szóval elég időben el kell terveznünk, hogy mi legyen a vasárnapi ebéd.) Pácolás után vágjuk ujjnyi vastag csíkokra a bélszínt, a gombát, az uborkát és a szalonnát. Kockázott bacon kizárva! Pirítsuk le a szalonnát, forgassuk át a hússal, öntsük fel tejszínnel, tegyük bele az uborkát, az apróra vágott fokhagymát és fűszerezzük. Közepes lángon főzzük körülbelül egy órát. Kukac tapasztalatai szerint - és most a tőle tanult szakszavakat használom ha „a hús jól össze van érve”, akkor hamarabb megfő. Cirka tíz perccel a vége előtt rakjuk hozzá a gombát is. Tálaláskor burgonyakrokettet adjunk hozzá köretként. Feri - ha van rá ideje - ezt is maga készíti. Bátran csinálják utána, érdemes! sete Fotó: Balog Judit
