Paksi Hírnök, 2006 (15. évfolyam, 1-22. szám)
2006-08-25 / 16. szám
MOZAIK 15 Jo napot, mi újság? Várszegi Eszter A vasi hegyek helyett a Tolna megyei dombokat választotta. Esztert a szerelem hozta ide, de már nem csak az tartja itt: megszerette az itt élő embereket, barátokra és otthonra lelt. Várszegi Eszter Kőszegen született, szülei most is ott élnek. Szombathelyen, a Berzsenyi Dániel Főiskolán tanult kommunikáció és művelődésszervező szakon. Abban az időben ismerkedett meg a rádiózással: néhány diáktársával együtt iskolarádiót működtettek. Itt találkozott élete nagy szerelmével is, Dáviddal, aki miatt a szakmai gyakorlatát paksi Fortuna Rádiónál töltötte. A diploma megszerzésével az együttműködés közte és a rádió közt nem szakadt meg. Ma az Aktuális Közéleti Térkép műsorvezetője, s a stáb teljes jogú tagjaként dolgozik. Ennek ellenére nem tartja magát újságírónak. Úgy véli, hogy a színvonalas munka elengedhetetlen feltétele, hogy egy újságíró naprakész legyen, társadalmi, politikai, közéleti kérdésekben egyaránt. Ez a munka rengeteg feszültséggel jár együtt, ami neki nem hiányzik. Publikációval viszont szívesen foglalkozna. Egyik példaképe Bodor Pál, akivel egy újságírótáborban találkozott. Az ismert író lenyűgözte őt a bölcsességével, közvetlenségével. Eszter írói munkásságának legfőbb terméke egy napló, melyet tíz éve ír. Kezdetben a napi történéseket írta le, ma inkább érzéseket, hangulatot jegyez le, időnként egy-egy esszét. Hivatásának a felnőttképzés speciális területét, a börtönviseltek tanítását, reszocializációját tekinti. Szeretné megérteni, hogy mi viszi bűnbe az embert, és segítem őket, hogy újra rátaláljanak a helyes útra. Tüdja, hogy ez nehéz feladat, nem könnyű meglátogatja Bónit, s ha lehetősége lenne rá, több lova is lenne, de így is hálás szüleinek, hogy támogatják hobbijában. Pedig anyukája most is félti. Édesapja ösztönzésére már versenyen is indult, s a család, illetve maga büszkeségére, első lett ügyességi versenyen. Olybekerülni a vérkeringésbe, s nem egyszerű elviselni lelkileg sem. Saját beilleszkedése a paksi „életbe” zökkenőmentes volt. A rádiós kollégák - mint mondja - nagyon kedvesek és segítőkészek. Párjával ugyan Dunaszentgyörgyön laknak, de az életüket Pakson élik. Az emberek itt nagyon barátságosak, a közösségi élet rendkívül fejlett, fogalmaz. A rendezvények egymást érik, mindig találnak ürügyet a közös megmozdulásra. Az otthon azért hiányzik néha: szüleivel rendkívül jó a kapcsolata, édesapjával rendszeresen túráztak a környékbeli hegyekben. Két testvére van, Gábor és Janó. Ragyog az arca, mikor róluk beszél. Azt mondja azért, mert nagyon szereti őket, igazi jó barátok, testvérek. Eszter szabadidejében sokat olvas, Marquez-mániás, szinte minden művét olvasta. Emellett a fiatal műsorvezetőnek fontos szerepet tölt be életében a mozgás, régebben röplabdázott, mostanában úszik, kerékpározik, tornázik. Kilenc évig zongorázott is, de egy csalódás miatt abbahagyta. Nem tudta elviselni, hogy annyi győzelem után be kellett érnie egy második hellyel. Egyébként is nagyon magas elvárásoknak kellett megfelelnie, s úgy érezte, ettől válik görcsössé, és ezért nem tud nyerni. Ma persze már nem adná fel, folytatná. Kedveli a művészfilmeket, ezeket tanulóként kötelező volt néznie, s közben megkedvelte a műfajt. Különös vonzódást érez az Egyesült Államok iránt, főként New York érdekli. Tavaly egy diákmunka-programnak köszönhetően eljutott Phüadelphiáig. Három hónapot dolgozott egy gyerektáborban, ahol nem csak nyelvtudását tökéletesítette, bérelt autóval járták az országot, szép tájakat láttak, s közben hasznos tapasztalatokat szereztek az észak-amerikai emberek mentalitásával kapcsolatban. A táborban rendkívül szigorúan bántak velük, megértést és kedvességet leginkább az afroamerikai dolgozóktól kaptak. Ettől persze nem ment el a kedve az utazástól, szeretne még eljutni Új-Zélandra és Ausztráliába, de itthon is nagyon jól érzi magát. Idén kedvesével tizenegy napot töltött a Balaton partján. Dáviddal - akiről láthatóan szerelemmel és nagy tisztelettel beszél - közös jövőt terveznek. Szász Tibor Fotók: Fonyó Dániel (fent), Vida Tünde (lent) Tehetségesek, fiatalok Kárpáti Györgyi Cowboyokat meghazudtoló módon üli meg a lovat. Van bátorsága gyorsasági versenyen elindulni a felnőtt férfiak mezőnyében, pedig csupán 12 esztendős lányka. Kárpáti Györgyi hétéves kora óta lovagol, saját lova is van. Az első a Villám volt, aztán a Hasszán, a Szellő, a Kacifánt, hogy csak néhányat említsünk, most pedig a Bóni. - Imádom - jelenti ki Györgyi. Legalább ilyen határozottan állítja azt is, hogy a lovaglás a legcsodálatosabb sport a világon. Tudja, hogy veszélyes, ezért nagyon figyel a lovára és magára. Ha, teheti, minden nap annyira felbátorodott, hogy legutóbb már gyorsaságin is indult egy csupa gyakorlott lovas alkotta mezőnyben. Az alapokat a Puszta Lovasudvarban tanulta, Cseresznyésben, a westernlovaglást, amit mostanában űz, Fritz Józseftől a Pálma Lovastanyán. Bár Györgyi egy dolgot, a lovaglást, tart a legfontosabbnak, röplabdázni is jár. Az iskolában tetszett meg neki ez a sportág. Egyébként a Deák iskola diákja, szeptembertől hatodik osztályba jár. A bizonyítványára sem lehet különösebb panasz, négyes átlaga volt. Arról, hogy mi lesz, ha „nagy lesz”, még nem döntött. De egy biztos - állítja - lovakkal fog foglalkozni.-Vt-
