Paksi Hírnök, 2006 (15. évfolyam, 1-22. szám)

2006-08-25 / 16. szám

12 MOZAIK Piakettesek találkozója Két paksi költő is bemutat­ta kötetét a szálkai ifjúsági alkotótelepen megrende­zett „Piakettes Partin”, me­lyen a szellemi-kulturális élet azon képviselői vehet­tek részt, akik már meg­kapták „A Tolna megyei művészetért” plakettet. Ezt az elismerést három ci­vil szervezet - a Bárka Mű­vészeti Szalon, a Kézjegy Tolnai Toliforgatók Klubja, és a Keresztény Értelmisé­giek Szövetsége - hívta életre 2000-ben. A programban az előadások, kiállítások és zenei műsorok mellett a megyében alkotó írók közül tizenketten kap­tak alkalmat könyvük bemu­tatására. Acsádi Rozália leg­újabb kötetét még nem is­merik a paksi irodalomked­velők. A „Lassú szökésben” című könyv bemutatójára az ősz folyamán kerül sor. László-Kovács Gyula „a hold leánya” című prózai művét ajánlotta a megjelentek fi­gyelmébe. A találkozón ve­hették kézbe először az ér­deklődők a Tolna megyei szerzők alkotásaiból összeál­lított tizenkettedik „Kéz­jegy” antológiát, melyben Acsádi Rozálián és László- Kovács Gyulán kívül Mukli Petra és Gutái István is pub­likált. S. Szabó KIADÓ ÜZLET- ÉS IRODAHELYISÉGEK Paks főutcáján, a volt konzervgyári irodaépületben (Tolnai út 2.) 15 m2-80 nr-ig 700 Ft/m2 áron. Érdeklődni: 30/9372-668 75/511-252 Merül a család Egy cápa a távolban, a delfinek kedvessége, találkozás egy barrakudával. Csak néhány élmény címszavakban, amelyeket átélt a család, Kókai Péter, felesége Gyarmathy Kati és a gyerekek Mihályi Melinda és Zsolt. Életüknek része a tenger, a búvárkodás, a merü­lés tudományát pedig másokkal is megosztják. A búvárkodást Péter hozta a családba. Zsolti úgy kilenc­éves lehetett, amikor Péter levitte a víz alá. Azóta Zsolt megszerezte a búvármester minősítést, majd 18 évesen az oktatói vizsgát is letette. Péter, aki harminc éve bú­várkodik, az úgynevezett CMAS, a ma már felnőtt Zsolt pedig az UEF rend­szerben oktat. A kettő okta­tási rendje nagyjából ugyanaz, különbség például, hogy az UEF előír bizonyos biztonsági felszereléseket, így a búvárkomputert, illet­ve szigorúan veszi a környe­zetvédelmet. Péterék másokkal is meg­osztják tudásukat, tíz éve családi vállalkozásban műkö­dik búváriskolájuk. Emellett alpinmunkával is foglalkoz­nak, bár, mint a családfő mondja, a fő profil a búváris­kola működtetése. Ma már kétszáz fölött van azoknak a száma, akik náluk sajátítot­ták el a merülés tudomá­nyát, közülük sokan azóta is rendszeresen öltenek búvár­ruhát. Az elméleti képzést saját, jól felszerelt oktató­termükben tartják, a gya­korlat helye pedig a strand vagy a tanuszoda. Egy kezdő tanfolyamon a teremben harminc, vízben pedig húsz órát töltenek a tanítványok. - A medencékben tulajdon­képpen mindent meg tud­nunk tanítani - mondja Pé­ter. Egyetlen dolog hiányzik, a mélység, így nyílt vízre is gyakran mennek. Haladó szinten olyan „tu­dományokat” is el­sajátíthatnak a hallgatók, mint az éjszakai vagy az áramlásos merülés, a búvármesterin pedig merülésveze­tést is tanulnak. Kati elmondta, hogy búvármunkát is végeznek, alvál­lalkozói az Építés­ügyi Minőségellen­őrző és Innovációs Kht.-nak, az atom­erőműben például szemrevételezéses ellenőrzést szoktak végezni. Kati egyébként nem búvár­kodik, a tengeren csak a fel­szín közelében gyönyörködik a vízi világban, azaz a búvár­maszk jöhet, de a mélyebb merülés még várat magára. Az oktatás viszont nem, az elméleti anyagnak néhány fejezetét tőle hallhatják a ta­nítványok az órákon, például a merülés fizikáját. Amikor pedig idejük engedi, utazik a család, természetesen víz mellé. Számtalan élmény van már a tarsolyukban, pél­dául egyszer a búvármesteri minősítéssel rendelkező Me­linda mögött feltűnt egy bar­­rakuda. Ezt látva Péter ke­zében bizony megállt egy pil­lanatra a fényképezőgép, de aztán fellélegezhetett, mert továbbúszott a félelmetes fo­gazattal megáldott élőlény. Nagy izgalommal vártam a cápás sztorikat, de Péter ki­ábrándított, „csak a mozifil­mekben jön mindig a cápa.” Csalódottságomat látva gyorsan hozzátette, hogy egyszer láttak egyet messzi­ről, legalábbis úgy vélik, az volt. És amíg el nem felej­tem, ha azt látják a kedves olvasók, hogy a strandon, uszodában a tanítványok víz alá merülnek, ne aggódja­nak, nem az úszkálok bájai­ban gyönyörködnek, van ne­kik épp elég dolguk-bajuk azzal, hogy mit és hogyan csináljanak, nem érnek rá nézelődni.-gyöngy-Fotók: Kókai Péter (fent), Szaffenauer Ferenc (lent)

Next

/
Oldalképek
Tartalom