Paksi Hírnök, 2006 (15. évfolyam, 1-22. szám)
2006-06-16 / 12. szám
18 MOZAIK Mit süt-főz ma? Péter János Ha valaki kilátogat a PSE Fehérvári úti pályájára, akkor biztos, hogy találkozni fog Péter Jánossal, mindenki Jani bácsijával. 0 ugyanúgy hozzátartozik a pályához, mint a fű meg a futballkapu. 1990 ősze óta üzemelteti a PSE Büfét, azóta együtt él a csapattal, a hőn szeretett PSE-vel. A tavalyi tűzesetben odalett a pályán álló faháza, ezzel együtt a család tizenhat évi munkája. A segítség azonban gyorsan megérkezett: barátok, jóakarók, vállalkozók keze nyomán az új büfében iszogathatnak a pályára kilátogató sportolók, szurkolók. Jani bácsi többször is kifejezte köszönetét a segítőknek, de a csapatnak is, ha jól játszottak a fiúk. Hol egy halászlével, hol egy pörkölttel, hol egyéb finomságokkal. Az én kedvencem a rántott haltej volt, persze egy isteni halászlé után. Jani bácsi székely származása közismert a pályán és környékén. így nem csoda, hogy a nekem bemutatott ételbe, a fokhagymás csirkemájba belecsempészett némi székely motívumot. Hozzávalók: 1 kg csirkemáj, 2 dl olaj, 1 tubus pirosarany, 4 gerezd fokhagyma, kukoricaliszt Családomat különös kapcsolat fűzi az állatokhoz. Azon túl, hogy-mint sok mindenki más - szeretjük őket, mi akkor vagyunk igazán boldogok, ha egy-egy állatfajból minimum egy falkára való van otthon. Persze szigorúan az udvarban, a lakásban a tengeri malacon, hörcsögön, papagájon, pintyen és a szegény, tápszeren nevelt, anyátlan, apátián kiscicán kívül nem tűrök meg állatot! Nem csoda hát, hogy a következményekkel mit sem törődve, néhány szerelmes éjszaka után, két nőstény macskánk összesen tizenegy, kutyánk pedig öt kölyökkel lepett meg minket, mindezt pár nap differenciával, szinte egy időben. Nagy volt az öröm, és persze a gond is. A legnagyobb problémát korelnök macskánk, Nyafi okozta. Úgy gondolta, kicsinyei kizárólag bent a lakásban lesznek biztonságban, így minden ajtónyitásnál felkapott egy csipás jószágot, és megpróbált vele beslisszanni. Ennek következtében az udvaron állandóan szanaszét hevertek a pár napos macskák. Molyszi - akit az isten is anyának teremtett - kötelességének tartotta visszahordani őket; egyet a Nyafinak, egyet magának. (Néha megzavarodott a szentem...) Ezt a tevékenységet akkor is folytatta, amikor a kismacskák maguktól indultak útnak. Időt és Plörő Állatságok fáradságot nem sajnálva cincálta a helyükre az aprónépet, akik a földet érés pillanatában boldogan futottak tovább, sziszifuszi munkát okozva anyjuknak, illetve nagynénjüknek. Az állatfarm egyetlen hímje, Tappancs is kivette részét a kölyökgondozási feladatokból, úgy gondolta, ha már apa nem lehet (egy átduhajkodott éjszaka után kiheréltettük), hát majd anya lesz. A hangsúlyt a tisztálkodásra fektette. Ez a böszme dán dog reggeltől estig nyalta a kicsiket, teljesen mindegy volt neki, hogy kismacska vagy kiskutya az áldozat. (A cicák húzták a rövidebbet, ők nyakig nyálasán úgy néznek ki, mint a patkányok!). Miután - mindezt túlélve - felcseperedtek, indultunk velük a piacra, ez volt az elosztó központ. Gazdát eddig még minden kiscicának találtunk, sőt, még válogattunk is. Kétes kinézetű személynek egyszerűen nem adtunk macskát, olyankor pénzt kértünk érte. Az áruk természetesen az aranyéval vetekedett. Ha minden kölyök elkelt, akkor jöttek a talált, beteg, kidobott állatok. A legemlékezetesebb befogadott jószágunk egy hófehér, csípőficamos cica volt. Az első két lábával teljesen szabályosan, felváltva lépkedett, a hátsó kettőt azonban, mint a nyulak, párosával használta, futás közben minden lépésnél hátra rúgott velük. Ritka csámpás macska volt! (Az ő nyomait egy felsőfokú végzettségAvl elkészítés roppant egyszerű, pillanatok alatt kész, úgyhogy a mindig időhiánnyal küszködő háziasszonyok is gyorsan megbn-kózhatnak vele. A felforrósított olajba tegyük bele a megtisztított, megmosott májat. Sütés közben óvatosan forgassuk, nehogy összetörjön. Mindkét oldalát süssük világosbarnára. Közben nyomjuk rá a pirosaranyat. Jani bácsi szerint az ízlésünkre van bízva, hogy csemegét vagy csípősét használunk. A pirosaarany után jöhet a májra a fokhagyma, amit a fokhagymanyomóval áttörtünk. így süssük készre. Most jön a székelyes fordulat, a köret. Forró vízben főzzük ki a finomra őrölt kukoricalisztet. Ez lesz a puliszka. (Talán még a népmesékből emlékszünk erre az ételre, amit mindig a szegény ember evett.) A puliszkát öntsük kivajazott kisebb-nagyobb formákba és a máj mellé így tálaljuk. Reméljük egyszer egy jó NBI-es meccs után ilyet is ehet majd a csapat. sete gél rendelkező indián nyomkövető sem fejtette volna meg.) De volt nekünk madarunk is. Kedvencünk Rudi, a kecskepapagáj előző életében bőrgyógyász lehetett, ugyanis rendkívüli alapossággal próbálta meg eltávolítani anyajegyeinket. A beavatkozás gyors volt, de nem fájdalommentes. Ha óvatlanul levetkőztünk a jelenlétében, több sebből vérezve, üvöltve menekültünk ki a szobából. Az orr-fül-gégészet sem állt távol tőle, ezt nagylányom fülcimpájának egy darabja bánta. Az egészben az volt a legrosszabb, hogy Rudi mindezt láthatóan szívjóságból tette, egyszerűen aggodalommal töltötte el minden, ami kiállt belőlünk. ..Ez a tulajdonság mellesleg a szárnyasok családjában több fajtánál is fellelhető. Gyerekkori pajtásommal esett meg, hogy 6-8 évesen, nyár közepén pucéran indult a baromfiudvarba tojásokat összeszedni. A történet szerint a kacsák - tán nokedlinak nézve - szemet vetetek nemesebbik szervére. Barátom gyorsan menekülőre fogta a dolgot, futás közben nagyokat szökellve próbálta menteni „himbilimbijét’’ az utána meglepően gyorsan csámpázó, a célba érve fel-felugró kacsáktól. Egy szó mint száz, mi szeretjük az állatokat, legyen az kacsa, kutya vagy akár víziló, és mindegy, hogy szép, vagy csúnya. Hiszen - mint ahogyan a következő vicc is mutatja - minden nézőpont kérdése: „Két patkány beszélget a csatornában, amikor elrepül felettük egy denevér. Azt mondja a kicsi a nagynak:- Nézd anya, egy tündér!” Hahn Szilvia Fotó: Szaffenauer Ferenc (fent), Csahóczi Fotó (lent)
