Paksi Hírnök, 2006 (15. évfolyam, 1-22. szám)

2006-06-16 / 12. szám

MOZAIK 15 Jó napot, mi újság? Antal Lajos A paksi atomerőműben dolgozik, a villamos szakterület főkoordinátoraként, és nem mellesleg a Paksi Atomerő­mű Horgászegyesület elnöke. De ahhoz, hogy Antal La­jost megismerjük, meg kell érteni a természetszeretetet, mely gyermekkorában, a Gyöngyös patak partján „megfertőzte”őt. Antal Lajos Jászárokszál­­láson nőtt fel, vidám gyer­mekkori emlékek kötik a Gyöngyös patakhoz. A víz tiszta volt és halban gazdag, a nyár rendszerint fürdéssel és horgászattal telt. Buda­pesten az Üteg utcai Villamosenergiaipari Szak­­középiskolában érettségi­zett, majd technikusi minő­sítést szerzett. A középisko­lában a tanulás mellett a sport kapott főszerepet: La­jos a Fradi NB I-es férfi ké­zilabdacsapatánál volt ka­pus, emellett jégkorong­meccsekre járt rendszere­sen. A Metró épülő vonalá­nál kezdett dolgozni elek­­trikusként. A munka mellett folytatta tanulmányait, fel­sőfokú energetikusi végzett­ségre tett szert. Lajos jel­mondata: „az életet élni kell, nem szenvedni.” Fiatalkori évei is ennek jegyében tel­tek: Budapesten és a Balatonparton diszkózott, nyaranta ő vezette a Siótour Clubot. A sporttal továbbra sem hagyott fel: az öregfiúk­ból verbuválódott Gamma nevű csapattal a budapesti első osztályú bajnokságot is megnyerték. Ezt mindany­­nyian örömjátékként fogták fel, a siker csak ráadás volt, mondja. Lakáshoz jutni ab­ban az időben sem volt kön­nyű. Feleségével úgy hatá­roztak, visszaköltöznek vi­dékre, a szülői házba. Az ÉMÁSZ gyöngyösi kiren­deltségénél helyezkedett el, üzemirányítóként. Katona­ság után, a jobb megélhetés reményében választották Paksot. Fél évig dolgozott szerelési felügyelőként mint kölcsönadott munkavállaló. Végül az ÉMÁSZ elengedte, s a beilleszkedés ezáltal könnyebbé vált. Atomerő­­műves dolgozóként lakást kapott, ezért Paks már nem csak munkahelyet jelentett a fiatal párnak, hanem ott­hont is. Kezdetben folyama­tos tanulással telt az idő. - Sokat tanultunk és dolgoz­tunk, tele voltunk ambíciók­kal - emlékszik vissza. Emellett újra hódolt gye­rekkori szenvedélyének: a Dunára, a Béka csárdához jártak fürödni és horgászni. Az évek során a beosztásai változtak, de a sportszerete­­te maradt. 1986-ben felvet­ték a Paksi Atomerőmű Hor­gászegyesület tagjai közé. Tehetségesek, fiatalok Járfás Tímea A tizenhét esztendős Járfás Tímea - vagy ahogyan a töb­biek hívják: Tia - már hét éve lapátolja rendületlenül a Duna vizét. Legalább is ott kezdte, de azóta messzebb is vitte őt az evező s a kajak: idén horvátországi edzőtá­borozáson is járt.- A tolnai sportegyesület hívott meg edzőtáborozni. Az a tervük ugyanis, hogy egy tolnai lánnyal indítanak párban - újságolja. Tia tulajdonképpen vélet­len folytán került az első ka­jakedzésre a téli, alapozó időszakban, ő úszni szeretett volna. De túl nagy meglepe­tés azért nem érte, mert édesanyja mai napig is ver­senybíró, aki szintén ezt a sportágat választotta. Azóta is gyakran együtt mennek a versenyekre, Tia legna­gyobb megelégedettségére. A sporttevékenységén kí­vül álló dolgokról is szívesen beszél:- A Vak Bottyán Gimnázi­um 11. évfolyamán humán osztályba járok, minden­képpen ez a terület áll hoz­zám közel. Távolabbi ter­veimben a média világa szerepel. Bekapcsolódtam az iskolaújság munkájába, nemrég megjelent egy cik­kem - mondja. De már sorolja is, milyen verse­nyekre készül. Miután ed­digi eredményei között te­rületi, sőt országos bajnoki cím is szerepel, sejteni le­het, hogy milyen álmok és célok foglalkoztatják. S.Szabó Az élet úgy hozta, hogy az egyesület életében idővel nagyobb szerepet vállalt. Az első megkeresést visszauta­sította, de végül 1997-ben el­vállalta az elnöki megbíza­tást. - Ekkor a változások kora következett - fogalmaz Lajos. Ez érintette a gazdál­kodást, a tavak környezetét egyaránt. A fogási naplókba bejegyzett adatok is bizo­nyítják, hogy az elvégzett munka nem volt hiábavaló. Mindezeknek köszönhetően a vezetőség, melynek élén ő áll, újabb öt évre bizalmat kapott a tagságtól. Látva az eredményeket, a PA Zrt. je­lentős anyagi támogatást nyújtott az egyesület mun­kájához. Ennek köszönhető­en olyan jelentős beruházá­sok valósultak meg, mint a tavakhoz vezető út, a tavak hidegvízellátása és a halpu­coló szennyvíztelepre törté­nő rákötése. Antal Lajos vé­leménye szerint a horgász­tavak ma már Paks hírnevét is öregbítik. Rengeteg ba­rátra, ismerősre tett szert, megszerette a várost, és a városi lakosság is befogadta őt. Mint megtudtam, Lajos­nak van még egy szenvedé­lye: az asztali foci. A PMSC NB I-es igazolt játékosa­ként országos és nemzetközi versenyeken vesz részt. Az évek során Európa szinte minden országában megfor­dult, leginkább Anglia tet­szett neki. - Az a szabad vi­lág, a pubok hangulata sem­mihez sem hasonlítható - mondja. Pihenni a Tisza-tó­­hoz jár a család, mert az ot­tani természeti környezet­ben tudnak igazán feltöltőd­ni. Ezért is építettek ott nyaralót, s azt tervezik, hogy nyugdíjas éveiket Tiszanána-Dinnyésháton töltik. A tó környéki élővilág tanulmányozása a legjobb kikapcsolódás Lajos számá­ra. Egy-egy baráti társaság betoppanása, vagy a hal a szákban csak ráadás. Szász Tibor Fotók: Vida Tünde (fent), Molnár Gyula (lent)

Next

/
Oldalképek
Tartalom