Paksi Hírnök, 2006 (15. évfolyam, 1-22. szám)

2006-06-02 / 11. szám

12 MOZAIK Őrzők, vigyázzatok a strázsán... 25 éves a Tűzvirág Táncegyüttes Abban az időben, mikor Ady leírta, hogy „Ez az utolsó ná­szunk nekünk: / Egymás hú­sába beletépünk / S lehul­lunk az őszi avaron.” , akkor­tájt festette a szimbolizmus norvég származású követője az „Élet tánca” című művét. Edvard Munch fő témája az asszony és a férfi tragikus kapcsolatán keresztül a kez­detet, a szerelmet és a vég­zetet szimbolizálja. A vászonra festett tragédia elevenedik meg, mikor szét­­nyüik a függöny a Tűzvirág Táncegyüttes 25 éves jubile­umi előadásán. A nyitóképet a gyönyörű, fehér ruhás lány kelti életre, majd a kalota­szegi népviseletbe öltözött if­jú folytatja vörös ruhás pár­jával. Az elmúlást a feketébe öltözött táncos szimbolizálja. Munch három nőalakjának elillanásával kezdetét veszi az ÉLET TÁNCA. Stílusosan a kalotaszegi táncokkal kezdődik a színes kavalkád. Az „öregek” együtt lépnek a színpadra a jelen szólistáival, s táncolják el a lúdbőröztetően szép ko­reográfiát. A nézőtéren meg­szólal a vastaps, de nincs idő ünnepelni, mert már szalad­nak is a legkisebbek, hogy a „Piros almában” mutassák meg tudományukat. A Tűzvirág Táncegyüttes repertoárja rendkívül sok­színű. Egyaránt autentiku­san jelenítik meg a magyar néptáncot, és a mai modern koreográfiákat. Megeleve­nednek általuk a világ kul­túrái. A kaukázusi, az ör­mény, a török, a román, a thaiföldi, a kínai táncok át­alakítják bennünk a hagyo­mányos értelemben vett néptáncegyüttes fogalmát. Közelebb hozzák és segítik megérteni szomszédos és távoli népek érzéseit. Tole­ranciára nevelnek. A jubüeumi est a Mafibóval folytatódik. Izgalmas mon­tázst varázsolt a szemünk elé Mádi Magdolna koreográfiá­ja. A színpadon együtt jelenik meg az elektro-boogie, a ba­lett, a pantomim és a néptánc. A paksi közönség azonban a magyar néptáncért lelkesedik igazán. Vastaps és éljenzés fo­gadja az utánpótlás együttes jobbágytelkijét és a mezőségi táncokat. A palóc leánytánc­ban együtt játszanak kicsik és nagyok, köztük alapító tagok is. Majd jönnek a fiúk virtus­kodásai, de kisöpri őket a színpadról Bozár László fan­tasztikus profizmussal eltán­colt kalotaszegi legényese. A nézőtéren újabb vastaps, tombolás. A Tűzvirág pedig éli az „Élet táncát”. Munch három nőalakja visz­­sza-visszatér egy villanásra, majd eltűnik, hogy átadja a helyét egy színpompás kauká­zusi leánytáncnak, benne Bor­sodi Bella káprázatos szólójá­val. A Kaukázusból aztán Ro­mániába repülünk egy vad fér­fitánccal, a Clauserrel. Folyik a fiúkról a víz a tánc végén, de nincs idő a pihenésre, hisz míg a szászcsávási cigányok húz­zák, nekik overálba kell bújni­uk és már dübörög is a Black Sabbath slágere, s együtt ko­pog negyven pár cipő. A második félidő Munch kortársa „Ady Endre: Intés az őrzőkhöz” című versével veszi kezdetét. Az átsejlő kék fények még misztiku­­sabbá teszik Latinovits Zol­tán soha nem felejthető hangját. Az életünket végig­kísérő két pólus, a jó és a rossz drámai küzdelme kel életre Kardos Máté és Bencze Attila Gábor viasko­­dásában, a Carmina Bu­­rana zenéjére. A művelődési központ alag­sorában, ahol az apró tánco­sok és szüleik projektoron izgulják végig az ünnepet, nagy a nyüzs­gés. Még egy utolsó igazítás a fodros szok­nyán, egy simogatás anyutól, és irány a színpad. Kezdődik a kalocsai mars, a nézőtéren pedig a rokonok, ismerősök re tikülj eiből előkerülnek a zsebkendők. Újvári Dávid tanítványai hatalmas sikert aratnak, de most a „mester” következik a Magic-kel. Dávid motorja az előadás­nak, szinte minden táncban fellép, és ünneplés helyett rohan átöltözni a következő produkcióra. Még szinte le sem kerül róla a papírálarc és a fekete lepel, máris Hahn Jusztina oldalán ropja a madocsai táncokat. 0 nem­csak tánc-, hanem átöltöző művész is, akárcsak a többi­ek: Takács Levente, Kungl Zsolt, Hesz Zoltán, Bozár László és még folytathat­nánk a sort sokáig. Az ünnep utolsó harmadá­ban fantasztikusát produkál­nak lányok-fiúk-zenészek egyaránt. A szászcsávási táncok és az örkői cigány­tánc a 25 éves barangolás csúcspontja. És a végén egy kis közönségkedvenc, az ír sztepp. Aztán jöhet a finálé, a véget érni nem akaró vastaps, a tű­zijáték. Boldog születésnapot Tűz­virág!-dínó-Fotók: TelePaks (fent), Molnár Gyula (lent)

Next

/
Oldalképek
Tartalom