Paksi Hírnök, 2006 (15. évfolyam, 1-22. szám)

2006-05-19 / 10. szám

8 ATOMERŐMŰ Csernobil húsz év távlatából A csernobili atomerőmű négyes reaktora 1986. április 26- án hajnalban robbant fel. A detonáció következtében nagy mennyiségű radioaktív anyag szóródott szét. A szennyezés egész Európát elérte, Magyarország a kevésbé szennyezett területek közé tartozott. A baleset okairól és az eltelt húsz év tapasztalatairól a Magyar Tudományos Akadémián rendeztek ismeretterjesztő konferenciát. Koblinger László, az OAH fő­igazgató-helyettese kiemelte, hogy a baleset óta számtalan, egymásnak is ellentmondó adat jelent meg az áldozatok számáról a médiában. Volt olyan sajtóhír, amely 8-10 ezer érintettről számolt be, mások akár 300 ezerre is tet­ték az áldozatok számát. Ezekkel szemben Koblinger László szerint közvetlenül a baleset során, és az azt követő mentési munkálatokban 31 ember vesztette életét. Közü­lük ketten a robbanás követ­keztében haltak meg, egy mérnök infarktust kapott, 28-an pedig rövid időn belül, a nagy dózisú sugárzás miatt haláloztak el. Az elmúlt évek­ben pedig mintegy húsz, a mentésben részt vett úgyne­vezett likvidátor halála írható a baleset számlájára, vala­mint kilenc ember - ők a bal­eset idejében még gyerekek voltak - pajzsmirigyrákja vált végzetessé. Összességében mintegy hatvan halálos áldo­zatról beszélhetünk. Az erő­mű környezetében élő lakos­ság és a mentésben részt vett likvidátorok összlétszáma mintegy 600 ezer főre tehető. A legpesszimistább számítá­sok szerint is közülük mint­egy négyezer rákos halálese­tet okozhatott a baleset, va­gyis statisztikailag nehezen kimutatható növekedést eredményezett a sugárzás. Az azonban kétségtelen, hogy világszerte sok téves intézke­dést vezettek be a baleset után és kialakult egy hosszú távú félelem a nukleáris tech­nikák iránt, összegezte Kob­linger László.- Az atomerőműveknél a biztonság alapvető kérdései két részre oszthatóak: egy­részt a tervezési, másrészt a biztonsági kultúra kérdései­re. Ez utóbbi közel sem volt megfelelő Csernobilban - je­lezte Gadó János, a KFKI Atomenergia Kutatóintézet igazgatója. Mint kiemelte: Magyarországon egészen más típusú, úgynevezett nyomottvizes atomerőmű üzemel, amelynél a csernobi­lihoz hasonló baleset fizikai okokból sem következhet be.- A csernobili baleset egyik legfőbb kihatása az volt, hogy világszerte felerősödött az atomenergia-ellenes hangu­lat. A baleset után az iparág egészében világszerte renge­teg, a biztonságot erősítő vál­tozás történt - mondta elő­adásában Rónaky József, az OAH főigazgatója, majd hoz­zátette: látni kell, hogy az atomenergia nem megoldás a világ energiaellátására, de nélküle a következő néhány évtizedben nem lehet biztosí­tani a szükséges energia­­mennyiséget. A konferencia zárásaként Aszódi Attüa, a BME Nukleáris Technikai Intézet igazgatója arról a ta­valyi tanulmányúiról számolt be, melyen egy 33 fős tudo­mányos delegáció - köztük több paksi szakember - járt Csernobilban. Mayer György Védegylet: kegyelet vagy provokáció? A baleset huszadik évfordulóján sokan sokféle megközelí­tésben beszéltek a csernobili katasztrófáról. Az áldozatok számát illetően ma sincs egyetértés, egyes források 8-10 ezer, mások 300 ezer áldozatról adtak hírt. A Védegylet, mely meglehetősen bizarr ötlettel állt elő, 93 ezer ember halálára hivatkozva kérte Paks polgármesterét, nevezzék el a paksi atomerőműhöz vezető utcát Csernobilről. A Védegylet Hajdú Jánoshoz érkező felkérése nagy vissz­hangot váltott ki a sajtóban, interneten egyaránt. A Véd­egylet tevékenységét, véle­ményét ismerők sejthették, az akció a figyelemfelkeltés egy eszköze. A nukleáris energia pártján állók kijelen­tették, ez rossz vicc, sőt, mi több provokáció. A Védegylet szerint Ma­gyarország mai lakosai - kö­szönhetően tájékozatlansá­guknak - az atomenergiából csak az olcsónak és biztonsá­gosnak tűnő energiaforrást látják. Nemrégiben Pakson egy lakossági fórumon egy középiskolás fiú szintén a tu­datlanságra hivatkozott, ami­kor azt mondta, hogy kellő in­formáció híján kerülhet csak szóba az atomenergia más energiaforrással történő ki­váltása. Akinek elegendő tu­dás van a birtokában - mond­ta -, egy dolgon töri a fejét, milyen típusú legyen az új erőmű, és honnan származó fűtőanyagot használjanak fel. A Védegylet kérelmére Haj­dú János polgármester nem sietett kezdeményezni az új elnevezést, sőt kijelentette, a Védegylet ötlete enyhén szól­va bizarr. Nyilatkozataiban elmondta, természetesen szo­morú történelmi események, vagy azokhoz köthető dátu­mok is lehetnek névadók, amennyiben azok egy nemzet kollektív emlékezetében él­nek, vagy célszerű azokat mai tanulságuk okán is ébren tar­tani, mert mindnyájan okul­hatunk belőle. Hajdú János szerint Cser­­nobü nem a reális technikai veszély, a valós műszaki koc­kázat metaforája, hanem az emberi hülyeségé.- Meg azé a társadalmi rendszeré, ahol ezt meg lehe­tett tenni, ahol az ember pó­tolható termelési, vagy politi­kai eszköz volt - tette hozzá. A paksi polgármester hang­súlyozta, figyelemmel kíséri az erőműben történteket, így állíthatja, az atomenergia mindnyájunk érdekében tör­ténő hasznosítása vállalható kockázattal jár. Hajdú János kitért arra is, hogy a közterületek elnevezé­se egyébként a vonatkozó jogszabályok értelmében az adott település képviselő-tes­tületének jogkörébe tartozik, a polgármester legfeljebb ja­vaslatot tehet rá. - Az előző­ekből talán kiderült, hogy én ezt nem fogom megtenni - nyilatkozta a városvezető, majd hozzátette - ha egyéb­iránt erre vetemednék, egyetlen képviselő sem fo­gadná el. Tudniillik ez nem a humor terepe. Hajdú János polgármester a Klubrádióban azt is elmond­ta, hogy Paks 2012-ben vélhe­tően megkapja majd az élet­tartam-hosszabbítást, amire abból lehet következtetni, hogy az Országgyűlés leg­utóbb is 95 százalékos több­séggel mondott igent. Az atomlétesítmény által termelt áramot 800-1000 szélerőmű tudná pótolni, abban az eset­ben, ha állandóan fújna a szél, ráadásul ennyi szélkerékhez megyényi területre lenne szükség. -vt-

Next

/
Oldalképek
Tartalom