Paksi Hírnök, 2005 (14. évfolyam, 2-19. szám)
2005-05-06 / 3. szám
PORTRÉ 11 Jó napot, mi újság? * Jakab Éva Stílszerűen május elsejével adta be felmondását. A munka ünnepe nála változást hozott. - A hivatal sosem lesz olyan, amilyennek én szeretném, és én sem leszek olyan, amilyet a hivatal akar - mondja indoklásul. A város pénzügyi vezetője fiatalon került vezető pozícióba, holott sosem akart irányító lenni. Jakab Éva, a polgármesteri hivatal pénzügyi és számviteli osztályvezetője. Jó néhány évvel ezelőtt egy paksi újságíró kurzuson találkoztunk először. Éva akkor már az egyik helyi bankfiók helyettes vezetője volt.- Ha valaki fest vagy ír, az alkot, de milyen nyomot hagy maga után egy közgazdász?- indokolja akkori felbuzdulását. Már nyíregyházi középiskolásként újságíró vagy diplomata szeretett volna lenni, de túl zárkózott volt, és a matek is jobban ment, mint az irodalom. Orosztagozatos diákként megfordult Leningrádban, s már akkor eldöntötte: itt tanul tovább. Érettségi után öt évig ez volt az otthona. Oroszországból egy nemzetközi gazdasági kapcsolatok szakirányú diplomával és férjével tért haza, s mivel Albert az atomerőműben kapott munkát, hát jött vele. Világpolgárok, mindenhol jól érzik magukat. Az ötmilliós Szentpétervár után a húszezres Pakson is. Az egyetemet követően belecsöppent a való világba, s mint minden pályakezdő, átélte az első csalódásokat. Azt hitte mindent tud, s kiderült, még faxolni sem. Tíz évet töltött a bankszektorban, ami elég furcsán hangzik, ha azt is tudjuk róla, hogy utálja a hiteleket és az ügynököket. Viszont, köszönhetően az időközben megszerzett bankmenedzser diplomának, megtanult dönteni. Elhatározta, hogy felmond, pedig akkor még nem tudta mihez kezd. Kacérkodott a gondolattal, hogy pályát vált, és elmegy szociális munkásnak. Aztán jött a városháza ajánlata: legyen a város kincstárának vezetője. Nem éli meg karrierként, soha nem akart vezető lenni, számára ez is csak egy munka. Nem vágyik irányító szerepre, de gyorsan kezébe veszi a dolgokat. Cikázik az agya a feladatok között. Gyorsan gondolkodik, és ezt nem mindig képesek követni a szavak. - Tudom, hogy hadarok. Ezért is iratkoztam be színjátszó-körbe. Annak már vége, marad a logopédus - meséli. A munkában gyors - a túrázásban lassú. Mint mondja: jó amikor más a túravezető, s megmondja, merre menj, hol lesz kajád. Legalább négy természetjáró egyesületet sorol fel, amelynek férjével együtt tagjai. Egyetemistaként nyaranta túráztak, s ez mostanra is megmaradt. Hétfőtől péntekig főkincstárnok, szombaton-vasárnap pedig irány a természet. Nem volt köztes élet. Most abban bízik, lesz. Éva szerint egyébként a nőknek be kellene vezetni a hatórás munkaidőt. Utána is van dolguk bőven. Tervei természetesen vannak, de ha nem jönnek be, akkor sem keseredik el. Még soha nem unatkozott. Jelenleg - ígéri, utoljára - mérlegképes könyvelőnek tanul. Három diplomával túlképzett, mégis ez kell ahhoz, hogy a piacon boldoguljon. Bár tervei szerint szlovákul még megtanul, mivel gyakran túráznak a felvidéken. Meg Paks környékén is. Nagy bánata, hogy nincs egy igazi kirándulóerdő a környéken, az Ürgemezőt és az Imsósi-erdőt elhanyagolják. Hihetetlen lelkesedéssel mesél a természetjárásról, s közben ujjával az általa jól ismert útvonalakat rajzolgatja az asztalra. Most - férjével együtt - a május 21-i, Paks környéki túrát szervezik.- Ha eljössz, megmutatom, hol virágzik a tátorján - ígéri. Az írásról azért nem tett le. Kisebb cikkei jelennek meg a természetjárás kapcsán, és készül az ifjúsági túravezetőkönyv, valamint a paksi túralátnivalók megírására. De majd csak a városházi munkák után. Még két hónap a felmondási ideje. Addig is, gőzerővel dolgozik. Préházi Tehetségesek, fiatalok A Vak Bottyán Gimnázium lassan már hagyománynak számító művészeti seregszemléjén, a Tavaszi Randevún figyeltem fel a jó mozgású, filigrán, mindig mosolygós lánykára, aki két produkcióban is fellépett. Hol hastáncot lejtett csábosán tekergetve karjait, hol pedig szédületes tempóban pörgette-forgatta az ugrókötelet, kapkodta lábait, mindezt zenére természetesen.- A hastánc igazán nem nehéz! Az ugrókötél az már más: eleinte az egyszerűbb elemeket gyakoroltuk, a simát, a keresztet, és a duplát. A bonyolultabb elemeket videofelvételekről próbáljuk ellesni. Ezekből aztán közösen állítjuk össze a produkció koreográfiáját. Iskolai programokon rendszeresen szerepelünk - meséli. De számára ez egyáltalán nem különleges esemény, hisz a színpadi fellépésekhez a Művészeti Iskola táncművészeti tagozatán hozzászokott az alatt az idő alatt, amíg a balettcipőket koptatta. Már óvodás kora óta...- A tánc mellett még most is sikerült kitartanom, szeretem a jazz-balett órákat. De sajnos a gimnáziumi kötelezettségek már nem engedik, hogy a zenetanulást is folytathassam. Ezen persze nem lehet csodálkozni, hisz Bori tanulmányi átlagába nem igen férkőzik négyesnél gyengébb eredmény.- Nálunk családi hagyomány a jó tanulás - teszi hozzá mosolyogva, s. szabó Burján Borbála
