Paksi Hírnök, 2005 (14. évfolyam, 2-19. szám)
2005-10-21 / 14. szám
PORTRÉ 15 Jó napot, mi újság? Ronczyk Tibor Eredeti szakmája gépészmérnök. Engedve a kalandvágynak, s némi anyagi ösztönzésnek Moszkvában tanult. Hogy miért cserélte szakmáját katedrára? Nem titkolja, a sors hozta így. Ilyen állást kapott, amikor Pécsre nősült, s munkát keresett. Mára viszont talpig pedagógussá, sőt iskolavezetővé vált. Négy esztendeje ő, Ronczyk Tibor az Energetikai Szakközépiskola (ESZI) igazgatója. Miután a helyes névhasználat érdekében - ismeretségünk óta vagy huszadszor - megkérdezem, doktor-e, elárulja, nem, de van jogi szakokleveles mérnöki diplomája. S ezen kívül még sok egyéb más, köztük az első, a gépészmérnöki diploma. Az akkori Nehézipari Minisztérium ösztöndíjasa volt, s Moszkvában tanult négy éven át - Tüdőm, hogy ma már divat lenézni a keletet, de jó volt az egyetemi oktatás, gyakorlatiasabb, mint nálunk. Míg itt megmutattak egy műszert, ott tíz olyant vehettünk a kezünkbe - mondja. Az egyetemen látott egy hirdetést, csábította az újdonság, s a kaland, illetve, hogy az ígért ösztöndíj egy átlagos havi keresettel is felért. A szülei egyébként azt szerették volna, ha orvos lesz, mint édesapja, de már apró gyerekkorában meglátszott, milyen szakma felé húz, hiszen mindig bütykölt valamit. Az ELTE atomfizikai tanszékén pillanthatott bele az oktatás bonyodalmaiba - ahogyan ő maga fogalmaz. Pécsre nősült, s a Hevessy György Műszaki Szakközépiskolába került, amely egy iskola-összevonás áldozata lett. Mivel úgy gondolta, egy nagy iskolában nem jó, nehéz tanítani, pályázott az ESZI igazgatói posztjára. Az iskola akkor vált el az atomerőműtől, Ronczyk Tibor egy felbolydult méhkasban érezhette magát. Az első találkozáskor a pedagógusokkal érezte a felé áradó gyűlöletet Aztán, ahogy teltek a hónapok eltűnt ez az érzés. - Hosszadalmas meggyőző munka, türelem, példamutatás kellett hozzá - árulja el. Az eredmény egyebek között azon látszik, hogy a gyerekek ráköszönnek az utcán is, nem csak az iskolában. - A gyerekekre pillanatnyilag lehet neheztelni, de bosszút állni soha. A diák annyi tiszteletet ad, amennyit kap - sorolja az alapelveket. - Mi a titka a sikernek? - firtatom. - Következetességre, objektivitásra van szükség, jogszabálykövetésre, s arra, hogy az alapvető normákat mindenki betartsa. Egyfajta rend, rendszeresség kelL Na nem olyan, ami az asztalomon van - mondja Amikor Paksra került, alig több, mint háromszáz, ma hatszáz diák jár az iskolába. Az állami normatíva elnyerése érdekében emelni kellett az osztályok létszámát, ami a tanulmányi eredmény romlását vetítette előre. A látszólagos rendetlenség ellenére tévedhetetlenül nyúl az iskoláról készült paksamétáért. - Sikerült megállítani a romlást, a középiskolák között a jobbak közé tartozunk - mutatja a felmérés egyértelműen kedvező eredményét. Az iskolával kapcsolatban elmondja még, hogy szeretné, ha rövid időn belül nem egy, hanem több szakmát adhatnának a diákoknak. Beszámol arról, hogy rövidesen elkezdik a gyakorlóközpont megépítését, ami reményei szerint még több fiatalt csábít majd hozzájuk.- A család szétszóródott, a lányom Hollandiában, a fiam és a feleségem Pécsett. Ennek vannak hátrányai és előnyei is. Amíg itt vagyok, a munkára tudok figyelni, senki sem firtatja, ha későig dolgozom - mondja, amikor a magánéletéről faggatom. Egyik hobbija a kajakozás. Elhatározta, hogy elhozza Paksra túrakajakját, de eddig - négy éve van itt - valahogy nem akadt rá ideje. A focira viszont igen, kollégáival és a diákokkal ugyanis hetente egyszer az ESZI sportcsarnokában rúgják a bőrt. Búcsúzóul megkérdezem, mi az, amiről semmiképpen se feledkezzem meg: - Egy-egy évnyitón, ballagáson sokan látnak, én viszont mindenkit nem ismerhetek, szégyellem, de előfordul, előre köszönnek a hölgyek az utcán. Köszönöm nekik és elnézésüket kérem. Vida Tünde Tehetségesek, fiatalok Hencz Gabriella A tánc hosszú ideje meghatározó Hencz Gabi életében, mégis úgy gondolja, hogy „civil” foglalkozást választ majd. A tizenhét esztendős lány az ESZI környezetvédelmi szakán tanul. Táncolni - népi táncot - az óvodában kezdett, már akkor arról álmodott, hogy majd színpadra lép. Öt éve csatlakozott a Csillag Show Tánc Egyesülethez, ahol szteppel, a show-, hiphop és hastánccal ismerkedett. - A tánc alapjában véve öröm egy nőnek. Nagyon szeretem a zenét, s ha meghallom, máris táncolni szeretnék-mondja. Az egyik kedvence a hip-hop, mert ez lazább, feltűnőbb, a másik a hastánc, mert kimondottan nőies. Ezzel érte el legnagyobb sikereit is, 2003-ban egy versenyen harmadik lett, majd idén szintén bronzérmet nyert egy bajnokságon 15-18 évesek között. Itt nevezett barátja, családja biztatására a szépségversenyre. - Nem volt kudarc, mert tudtam, hogy igazán nem vagyok odavaló, de kicsit elbizonytalanodtam - árulja el. Azt sem titkolja, hogy szívesen ölti magára a fellépőruhákat. Nem véletlenül, hiszen édesanyjához, nővéréhez hasonlóan a nőies darabokat szereti, szívesen hord szoknyát, magas sarkú cipőt. Terveiről szólva elmondta, középfokú angol nyelvvizsgára és ECDL számítógépkezelői vizsgára készül. Természetesen ismét szóba kerül a tánc, egy ismerőssel, aki a legutóbbi hastáncbajnokságon dobon kísérte, azt tervezik, közös fellépéseket vállalnak. -vt-Fatók: Vida Tünde
