Paksi Hírnök, 2005 (14. évfolyam, 2-19. szám)
2005-05-06 / 3. szám
VELÜNK TÖRTÉNT 9 A játékgépek rabságában &z író halála Kiss Kata írása Ugye Ön is szeret játszani? És nyerni? Érezte már azt a kellemesen bizsergető érzést, amikor már csak pillanatok kérdése, hogy kiderüljön, miénk-e a főnyeremény? Totó, lottó, kaszinó, lóverseny, félkarú és még sorolhatnánk. Pakson is gombamód szaporodnak a játéktermek. A játékkal nincs is semmi baj egészen addig, amíg csak szórakozást jelent, de ha túllépjük a határt, akkor bizony veszélyeket rejt. Magyarországon a statisztikák szerint hárommillióan játszanak legalább havi rendszerességgel, 180-220 ezren pedig havi háromezer forintnál többet kockáztatnak szenvedélyük, nyereségvágyuk, játékos hajlamuk kielégítésére. Kutatások szerint 2-3 százalékuknál előbbutóbb betegessé válik a játékszenvedély. Beteggé az válik, aki tartósan és ismétlődően hibásan alkalmazkodik a szerencsejáték kihívásához. Aki naiv rabja lesz a talmi reménynek, már nem szabad ember többé. Mindig növelnie kell a tétet, hogy visszahozza korábbi veszteségeit. Jobb esetben újra és újra megpróbál leszokni, de már nem tud. Miért ítéljük el a szenvedélyes játékosokat, a rulettkaszinók link törzsvendégeit, a pókercsaták simlis antihőseit, a blackjack-függőket, a Magyarországon is harmincezer példányban csattogó zakatoló pénznyerő automaták túszait, lóversenypályák vesztes szelvényszaggatóit? A játékszenvedélyt az orvosi szakirodalom valóságos tragédiának írja le. Nem véletlenül hasonlítják a droghoz, a súlyos alkoholfüggőséghez, betegség ez is; nem ritka, ám gyógyítható, kezelhető. Alapja az agy biokémiájában keresendő, s ugyanaz a szerotoninzavar lappanghat a mélyén, mint a depressziónak. A szakirodalom azt is leírja, hogy a játékélmény nyugtató hatású, boldogsághormonnak is nevezett endorfín termelődését segíti elő a beteg embernél. A laikus környezet persze ezekkel a folyamatokkal nincs tisztában, s pusztán a logikus gondolkodást vagy éppen az acélos akaraterőt kéri számon a játékszenvedély rabjától. Hiba volna azt hinni, hogy a beteg felhőtlen boldogságban éli meg a játék óráit: valójában korábbi kínzó szorongását akarja oldani, s érezni újra azt az eufóriát vagy épp nyugalmat, amit a játék nyújt. Sajnos ezt a feszültségoldást leginkább a család sínyli meg. Zsuzsa, az egyik helyi kávézó üzemeltetője a rulettgép helyére zenegépet tett. Mint mondja, nem bírta nézni, hogy valaki a család megélhetését biztosító fizetését dobja bele a gépbe. Ez nem pénznyerő, hanem pénznyelő - teszi hozzá. Mégis szinte minden kocsmában van egy-két ilyen gép, s egyre több játékterem is nyüt a városban.- Minden kereslet és kínálat kérdése. Ha nem lenne rá igény, nem élnénk meg - mondja egy neve elhallgatását kérő helyi játékterem üzemeltetője. Hozzáteszi: egykoron ő is játszott, aztán „rájött, hogy a másik oldalon több pénz van”. Az biztos, hogy a legnagyobb nyertesek maguk az üzemeltetők. A szerencsejáték-iparág egy évtized alatt szinte húzóágazat lett a magyar gazdaságban. Nyolcvanmilliárd forint fut át évente tizenhárom féle szerencsejátékon, s a költségvetés húszmilliárdot kap közvetlen adóként a nyereségből. Csak remélni lehet, hogy ebből a pénzből fejlődhet a pszichiátriai gondozóhálózat is, amelynek segítségével visszanyerheti nyugalmát a beteg, s nem mellékesen elterjedhet az információ: a kóros játékszenvedély is egy betegség, amelyet kezelni kell és lehet. A sajtóhírek után megérkezett a gyászjelentés is: hatvanöt éves korában meghalt Kolozsvári Papp László író, műfordító. Olvasom a gyászjelentésen Ady sorait A téli Magyarország című verséből: Álmodik-e, álma még maradt? Én most karácsonyra megyek, Régi, vén, falusi gyerek. De lelkem hó alatt Nézem a kirakatban Kolozsvári Papp László könyveit: Monológok a határon, A bohém, Variációk, Madarak voltunk, Az alkoholista halála, Halálugrás kezdőknek és haladóknak, Szakolczayval az aluljáróban. Utóbbi folytatásában, a Miért kicsik a törpék? címűben is kifejezte „azt a percenként önmagának is ellentmondó valamit”, amiben (1996-ban) éltünk. Soha, egy szavában se akarta felejteni a kort, amiben élt. Bűnös vadász című regényében egyik hőse így beszél a rendszerváltozás utáni időről: ....a szabadrablás kora, az erkölcsnélküliség kora, a megtévesztés apoteózisának kora..., melyben hazudni dicsőség és becsület dolga.” Vajon megemelte-e kölcsönkalapját az író, amikor elköszönt? Emlékét megőrizzük. Könyveit olvassuk. Remit Tenda MOTOROS BOLT Új és használt számítógépek, Simson, Babetta, ETZ, japán robogók, alkatrészek, tartozékok. 'P C ß alkatrészek forgalmazása. Robogók adás-vétele, ^ Számítógépszerviz szervizelése garanciával. 7030 Paks, Hősök tere 31. Telefon: 75/421-623, 06-30/985-4785 Paks, Hattyú utca 2. Telefon: 751510-268, e-mail: banmot@axelero.hu e-mail: ro-bit@ro-bit.hu
