Paksi Hírnök, 2005 (14. évfolyam, 2-19. szám)

2005-09-23 / 12. szám

PORTRÉ 15 Jó napot, mi újság? Till Józsefné Till Józsefné Pakson született, itt tanult, s majd’harminc éve itt is dolgozik. Személyes életpá­lyája elválaszthatatlanul egybeforrt az iskola törté­netével, mely most II. Rákóczi Ferenc nevét viseli. Till Józsefné Krisztina első munkahelye a Dunaszent­­györgyi Általános Iskola volt. Ott tanulta meg a „gyermeket”, s megtanulta, hogyan működik egy iskola. Czuczor Márta személyében olyan kollégára talált, akitől módszertant, pedagógiát ta­nult, s akit a mai napig peda­gógus-példaképének tart. Dunaszentgyörgy után a paksi Il-es Számú Általános Iskola következett. Itt vé­gigjárta a ranglétrát: kez­detben napközis nevelőként dolgozott, majd a szaktár­gyait tanította. Később szak­­felügyelő, osztályfőnök, majd munkaközösség vezető volt. 1994-től 1999-ig a Móra Ferenc Általános Iskola igazgatója. Miután 1999-ben nem az ő pályázatát fogadták el, egy évet töltött az iskola falai között beosztott tanár­ként. Egy sikeres váltással aztán a Vak Bottyán Gimná­ziumban folytatta pályafutá­sát. A gimihez egyébként is több szállal kötődik: gyer­mekei is ebben a középisko­lában tanultak, csakúgy, mint ő maga. A gimnázium­ban négy évet dolgozott, mi­kor felkérték: vállalja el az általánosiskola-összevonás­­sal, az intézmény arculatá­nak kialakításával kapcsola­tos feladatokat. Első körben nemet mondott, szerette új életét a gimnáziumban, de mikor a tantestület hívta, nem tudott ellenállni: ilyen kihívás elől nem szabad el­futni. Az önkormányzat olyan személyt keresett a li­es Számú Általános Iskola élére, akinek van helyisme­rete, vezetői tapasztalata, kötődik az intézményhez, mégis kívülálló. 2004 júniu­sában tehát vállalta az egy­éves megbízatást. Három in­tézmény összevonásával Paks városa új intézmény alapított, mely újra a Il-es Számú Általános Iskola ne­vet kapta. Össze kellett for­rasztani, ami egykor rég is egybe tartozott: ezt a felada­tot kapta Till Józsefné. Az egyéves megbízatás letelt, a jó tapasztalatokra alapozva mindkét fél a folytatás mel­lett döntött. Az iskola egyéb­ként, 2005 szeptemberétől II. Rákóczi Ferenc nevét vi­seli. A nevet a beérkezett vé­leményeket figyelembe véve, nagy gonddal vá­lasztották ki. Az igazgató munka­ideje addig tart, míg feladat van - mondja Krisztina. Férje, József az atomerőműben dolgozik. Ötkor kelnek, közös ká­vézással indul a nap. Majd miután egyedül marad, vé­giggondolja a rá váró feladatokat. Olvas, interne­­tezik, majd munká­ba indul. - A min­dennapi munkához biztonsá­got, nyugalmat, erőt ad az erős családi háttér - mondja. Gyermekeire elsősorban azért büszke, mert ,jó gyere­kei”, ahogyan ő fogalmaz. So­kat hazajönnek, nem kisza­kadtak a családból, hanem bővítették azt. - A családban éppúgy fontos az együttmű­ködés, mint bárhol az élet­ben. Társadalomban élünk, meg kell tanulni együtt élni, együtt gondolkodni, mert eredményt csak közös aka­rattal, csapatmunkával lehet elérni - ebben hisz legin­kább. Ezért soha nem magá­ra büszke, hanem a közremű­ködésével létrejött produk­tumra: családban, iskolában egyaránt. Ezért amikor a folytatás mellett döntött, meghatározó szerepe volt a kollégák támogatásának. Meggyőződése, hogy csak közös akarattal tudnak meg­bízható, továbbfejleszthető alapot nyújtani a gyerekek­nek. Tanár, diák és szülő szo­ros együttműködésére van szükség ahhoz, hogy az isko­lai élet tartalmas és derűs le­gyen. Sikert megélő pedagó­gusokkal lehet a gyermeke­ket sikerre nevelni. A sikeres munkához jó munkatársi kapcsolatra, együttműködés­re, nyugodt légkörre van szükség. Ezt a légkört igyek­szik megteremteni a kollé­gák támogatásával. Szász Tibor Tehetségesek, fiatalok Wolf Enikő Mára már bizonyára kiala­kult az új rend Enikő életé­ben, aki idén kezdte meg tanulmányait Pécsett, a Ko­dály Zoltán Gimnázium ének-zene tagozatán. Talán nem is baj, hogy végre egy kis nyugalom részese lehet, hisz az idei nyáron annyi minden történt vele... Eddigi iskolájában, a Bezerédjben már hagyo­mány, hogy a diákok nagy létszámmal vesznek részt a Tudományos Ismeretter­jesztő Társulat tanulmányi levelezőversenyén. Ezért a TIT külföldi jutalomutat szokott felajánlani az intéz­ménynek. Enikő is éveken keresztül vállalta a feladatot magyarból, angol nyelvből és matematikából. Nyolca­dikban az országos 7. és 8. helyezésig sikerült eljutnia, így végül ő lett a kirándulás egyik résztvevője. Az út Ausztrián, Németországon és Svájcon keresztül veze­tett Franciaországba, ahol Enikő fürdött az óceánban, sétált kialudt vulkánok föld­jén és Európa számos neve­zetes épületét csodálhatta meg. Hazaérve már költözhetett eljövendő életének új köz­pontjába, Pécsre.- Örülök, hogy hat éve űzött legkedvesebb tevé­kenységemmel, a zongorá­zással nem kellett felhagy­nom az új iskolámban. Igaz, a balettozást tíz év után be kell fejeznem, viszont a Party Club összejövetelein, a társas tánc területén kárpó­tolhatom magam - mondja. S. Szabó Fotók fontról lefelé: Szász Tibor, Juhász Anikó

Next

/
Oldalképek
Tartalom