Paksi Hírnök, 2005 (14. évfolyam, 2-19. szám)
2005-08-12 / 9. szám
PORTRÉ 13 Jó napot, mi újság? Szép Attila Merjük elkötelezni magunkat, merjünk felelős döntéseket hozni - Szép Attila ezt javasolja mindenkinek, mert ő is meghozta a maga döntését, s ma ennek köszönhetően élhet teljes életet. Szép Attila 1974-ben született, átlagos családban nevelkedett Szekszárdon. A nagyszülők hatására hittanra járt, megkeresztelkedett. Pakson, az ESZI-ben folytatta tanulmányait, atomerőmű gépész szakon. Középiskolásként két súlyos veszteség érte: 17 éves, mikor édesapja, 19 mikor édesanyja meghal. 0 lett kiskorú húga egyetlen támasza. Az érettségi után felvételt nyert a BME Gépészmérnöki Karára, s miután egy évet halaszt és technikus minősítést szerez, testvére miatt átjelentkezik az egyetem paksi karára. Testvérével szemben érzett kötelességtudata minden cselekedetét meghatározta. - Nem könynyű szülőnek lenni, pláne ilyen helyzetben két szülőt pótolni - mondja. Attila a főiskolától és az erőműtől kapott ösztöndíjnak köszönhetően megfelelő anyagi hátteret teremtett kettejüknek, így e téren nem szenvedtek hiányt. Valódi fordulópontot jelentett életében 1991. Ezen a nyáron járt Magyarországon II. János Pál pápa. Az esemény hatására Attila elkezdett templomba járni. Otthon Szekszárdon sok fiatal pappal találkozott, belelátott életükbe, s rájött, a papi élet nem elvont dolog, nagyon is kézzel fogható, vonzó hivatás. Ekkor már vallásos életet élt. 1994 újabb meghatározó állomás, egy püspöki szentmisén eldönti, neki is a papi pályát kell választania. Egy évvel később már a szekszárdi egyházközség aktív tagja, ifjúsági hittanra jár. Szívesen foglalkozik fiatalokkal, munkájával kapcsolatban pozitív visszajelzéseket kap. Egy ifjúsági csoport vezetőjeként kirándulásokat, beteglátogatást szervez. A főiskola után az atomerőműben kezd dolgozni, annak ellenére, hogy már felmerült a papi pálya iránti igény. Az általa meghatározott sorrend nem borulhatott fel: első a húga, őt követte a munkahely, a tanulmányok s csak végül a karitatív tevékenység. Mivel kíváncsi volt, mennyire képes befogadni a teológiai ismereteket, beiratkozott a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi Karára. Az erőműves vizsgák miatt tanulmányait három év után felfüggesztette. 2000 augusztusában ifjúsági világtalálkozó volt Rómában, mintegy kétmillió fiatal részvételével. A pécsi egyházmegyéből két buszt indítottak, az egyik csoport vezetésével Attilát bízzák meg. Az egyik szentmisén elhangzott egy mondat, mely megadta a végső lökést. A mondat lényege, hogy manapság népbetegséggé vált a döntéseket halogatni, mert félünk a következményektől. - Úgy éreztem, a mondat nekem szól - mondja. Itthon mérlegelt: összevetette a két pálya előnyeit, hátrányait. Döntéséről meglepő nyíltsággal beszél. A cölibátus következtében a családalapításról le kellett mondania, de bőven van, mi kárpótolja. Egyébként is - vélekedik - minden éremnek két oldala van. Mindegyik pálya rejt magában előnyt és hátrányt egyaránt. A mérnöki munka mellett nem kellett volna a közösségi munkáról lemondania, de úgy érezte, élete akkor nyer csak értelmet, ha teljes idejét, tudását a papi pályának szenteli. Időközben húga nagykorú lett, így könnyebb volt dönteni. 2005 júniusában szentelték pappá. Első szolgálati helye Paks lett. Napi tevékenységei közé tartozik az igehirdetés, a hívek szolgálata, imádság a hívekért és önmagáért. Hobbija az olvasás és a természetjárás, bevallása szerint ezekre kevés ideje marad. Ennek ellenére kiegyensúlyozott, derűs ember benyomását kelti: azt mondja, jó döntést hozott. Szász Tibor Tehetségesek, fiatalok Szabó Kata A 19 éves Katát az evangélikus templomban tartott orgonakoncert után ismertem meg. Ki gondolná az ellenállhatatlan mosolyú, karcsú, ifjú hölgyről, hogy 12 éves kora óta a református gyülekezet kántora?- Fiatal korom ellenére elismernek és szeretnek - meséli büszkén, és hozzáteszi, hogy igyekszik olyan darabokat választani az istentiszteletekre, amelyek minden korosztálynak megfelelnek. Bach a kedvence, de nem csak a klasszikusokban tud gyönyörködni, sok zeneszerző közel áll hozzá. Ez nem is csoda, hiszen már kilencéves kora óta barátkozik a muzsikával.- A pályán kedves zongoratanáraim, Hanoi Ferenené és Károly János indítottak el, most zenei szakközépiskolába járok Budapesten. Minden vágyam, hogy koncertezhessek és taníthassak. Régebben, amíg három testvérem is zenélt, otthon felfelcsendült a kamaramuzsika, de mára átpártoltak a képzőművészethez. Sajnos - meséli. Kérdésemre, hogy mit csinál, amikor éppen nincs hangszerközeiben, felcsillan a szeme: - Úszom, futok, és imádom a könyveket. Most például a Sós sziklák völgyét olvasom, egy indián írta. Nagyszerű! Ez is ugyanúgy élmény, mint Bach zenéje - mondja lelkesen, majd magyarázatképpen hozzáteszi: - Ezt is ugyanolyan mélyen át lehet élni. S. Szabó Fotók: Szász Tibor, Vida Tünde
