Paksi Hírnök, 2005 (14. évfolyam, 2-19. szám)

2005-08-12 / 9. szám

IDŐSZERŰ 7 Mihez kezdjünk a pénzünkkel? Sorozatunk negyedik részében a részvények kereske­delmével foglalkozunk. Biztos tipp nem létezik, így írásunkat se tekintsék semmiképpen konkrét befek­tetési tanácsként. Az egyes részvények aktuá­lis ára és értéke nem jelenti okvetlenül ugyanazt. Létez­nek olyan viszonyszámok, melyek alapján megállapít­ható, hogy egy adott rész­vény éppen felül- vagy alul­értékelt. Ilyen mutató lehet egy konkrét cég eszközállo­mányának egy részvényre jutó értéke. A tőzsdei cégek adatai nyilvánosak és jól ke­zelhetők: segítségükkel az egyes vállalkozásokat össze lehet hasonlítani. Minél ma­gasabb az iménti mutató, annál értékesebb egy vállal­kozás, annál többet ér az adott részvény. A helyzet azonban ennél sokkal bonyo­lultabb, számtalan dolog be­folyásolja még az árat: a cég növekedési üteme, piaci ré­szesedése, a törvényi szabá­lyozás változása, átszerve­zés, új technológia megjele­nése, hogy csak néhányat említsek. Végső soron a részvény árát mi magunk, befektetők határozzuk meg, illetve a befektetők jövőbeni várakozása: a konkrét vállal­kozás jövedelemtermelő ké­pességébe vetett hit. Nyil­ván olcsón kell vásárolni, és drágán eladni, de sajnos mindig utólag dől el, valójá­ban jól döntöttünk-e. Aki részvénybe fekteti a pénzét, nagy türelemre és hidegvér­re van szüksége, jutalmul a banki kamatok többszörösét teheti zsebre. Amit figye­lembe kell venni: csak annyi pénzt vigyünk tőzsdére, amennyit akár évekig nélkü­lözni tudunk, hogy ne legyen eladási kényszerünk. A ha­szon realizálásához meg kell várni a megfelelő pillanatot, követni kell a piaci esemé­nyeket, hogy megfelelő in­formációval rendelkezzünk. Elébe kell menni a történé­seknek, a jövőt kell fürkész­ni: akkor kell venni, mikor már pánikszerűen szabadul­nak a részvényektől, persze csak akkor, ha mi már látjuk a biztató jövőt. Eladni akkor kell, mikor a tisztes hasz­nunk biztosított, esetleg tar­tós emelkedést hagytunk magunk mögött. A két emlí­tett befektetői magatartást a szaknyelv úgy nevezi: az il­lető „hosszra” illetve „bessz­re játszik”. Tipikus eset még, amikor egyik rész­vényből azért száll ki valaki, hogy egy másikat megve­gyen, mivel abban nagyobb fantáziát lát. Végezetül azt javaslom mindenkinek: csak akkor vágjon bele, ha elég bátornak és ügyesnek érzi magát, mert a döntés követ­kezményeit mindenki maga állja. Szász Tibor Készül a tanévre a művészeti iskola Felújítják a művészeti isko­lát, a munkálatok, s a köz­­beszerzési eljárás megkez­dése előtt egyeztetést tar­tottak az érintettek részvé­telével. A beruházás kere­tében az iskola utcai épüle­tének födémszerkezetét teljesen kicserélik, az épü­letet bővítik, az udvart tér­kövezik. Hartmann Józse­fet, a Pro Artis Alapfokú Művészetoktatási Intéz­mény igazgatója elmondta, hogy nem lesz egyszerű biztosítani az oktatás za­vartalanságát. A zeneokta­tás az eddigi helyen folyik majd, a változások inkább a táncművészeti tagozatot érintik A balett-terem is­mét a Kossuth Lajos utcá­ban lesz, ahova átköltözik egy zenetanár is, egy szol­fézs-csoportnak pedig a Bezerédj iskolában biztosí­tanak helyet.-vida-A paksi atomerőműben működő PADOSZ ifjúsági tago­zata másodszor rendezte meg az ürgemezei strandon az ifjúsági strandpartit. A rendezvényre számos villamosi­pari cég munkatársai elfogadták a paksiak meghívását. A vendégek kiváló hangulatban töltöttek egy napot a paksi strandon, búvárkodtak, kipróbálták a rönkhají­tást, gladiátorjátékot, íjászatot, s különböző vetélkedő­kön tették próbára magukat. Az ASE Természetjáró Szakosztálya általában gyalogtúrákat szervez. Évente egyszer azonban biciklire pattannak, s így in­dulnak megyetúrára. Első alkalommal csupán egy újfajta programot szerettek volna kínálni tagjaiknak. Mára az „Is­merd meg Magyarország megyéit” hagyománnyá vált. Az első túrán, nyolc éve, Zala megyét választották úti célul. Idén Nóg­­rádot kerekezték körbe. A túrát szervező Gergely László el­árulta, nem kevesebb, mint 300 kilométert tettek meg. Fotók: Vida Tünde

Next

/
Oldalképek
Tartalom