Paksi Hírnök, 2005 (14. évfolyam, 2-19. szám)
2005-07-29 / 8. szám
20 dásuk nagyobb - vélekedik. István bebizonyította, hogy nem csak lexikális ismeretekkel érkezett: kint szerzett programozási tudásával igen sikeresen szerepelt egy számítástechnika-versenyen, melynek segítségével Kaliforniába is eljutott. Azt mondja, különleges volt azt tapasztalni, hogy az amerikai emberek milyen hittel és meggyőződéssel szeretik a hazájukat, néha talán túlzásnak is tűnt. De karácsonykor bizony neki is honvágya volt... Épp a nyári szünet első napjaira ért haza, régi osztálytársai még javában érettségiztek. Mostanában azon töri a fejét, letegye-e a magyar érettségit ő is, vagy olyan iskolában folytassa tanulmányait, amelyik az ő bizonyítványát is elfogadja. A kint szerzett tapasztalatokról persze nincs papír, pedig nem keveset ér... S. Szabó PÁLYÁZATI FELHÍVÁS Paks Város Hegyközsége mint köztestület (7030 Paks, Kurcz György utca 57.) pályázatot hirdet hegybíró tisztség betöltésére. A tisztség betöltésének feltételei- szakirányú főiskolai, egyetemi végzettség,- szőlész, borász szakképesítés és gyakorlat- államigazgatási vizsga,-jó írásbeli és szóbeli kommunikációs készség,- Paks város közigazgatási területén állandó bejelentett lakás,- saját szőlőterülettel rendelkezik. Az elbírálásnál előnyt jelent: hegyközségi tisztségviselés területén szerzett tapasztalat. A hegybíró funkcióját társadalmi megbízatásként végzi, feladata ellátására és költségei térítésére rendszeres tiszteletdíjban részesül. A pályázatnak tartalmaznia kell rövid szakmai önéletrajzot, képesítéseket igazoló okmányok másolatát. A pályázat elbírálására Paks Város Hegyközség Választmány jogosult. A pályázatokat 2005. augusztus 20-ig Kanczler Istvánná hegyközségi elnök nevére Paks, Kurcz. György utca 57. vagy postafiók 120. kérjük eljuttatni. Egy év Amerikában Nem sok gyereknek teszik fel szülei a kérdést: lenne-e kedve egy évig Amerikában élni. Szilágyi István azonban (aki a Vak Bottyán Gimnáziumban idén érettségizett volna) azon szerencsés középiskolások közé tartozott, akik élhettek ezzel a lehetőséggel. Az AIFS-program „Egy év Amerikában” akciója keretében néhány hasonszőrű cserediákkal egyetemben rövid idő leforgása alatt már kint is találta magát az Egyesült Államokban, egy farmon.- Én kaptam a legjobb családot, még egy hónap sem kellett a beilleszkedéshez, pedig eleinte tartottam attól, hogy nem lesz elég az a nyelvtudás, amivel érkezem. De ez egyre kevésbé okozott problémát, a fejlődés a középiskolaijegyeimben is tükröződött. A nyelvtudásra már csak azért is nagy szükségem volt, mert az amerikai emberek sokkal zárkózottabbak. Ha valami problémám volt, nekem kellett nyitnom feléjük, de akkor mindig segítőkészséget tapasztaltam, és ez nem csak a külföldi személyének szólt - meséli. Segítségre pedig gyakran szükség volt. Matekórán például olyan számológépeket használtak, ami rengeteg mindent tudott, például grafikont is készített. De a számítógépekkel is matekórán foglalkoztak. Négy olyan tantárgy volt, amelyikre Istvánnak tanulnia kellett: az angol irodalom, az amerikai történelem, társadalom-ismeret és a matematika. Délelőttönként ezeket az órákat látogatta mindig, azonos sorrendben. Ebéd után a szabadon választott órákat tartották meg, ő a testnevelés és a médiaórákra járt. Az amerikai diákok az egész napjukat az iskolában töltik, ott készítik el az önálló feladatokat is délutánonként. - Ha reggel edzés volt, akkor reggel hattól este hatig suliban voltam, mégis úgy érzem, ott több a fiatalok szabadideje. Szeretnek iskolába járni, jól érzik ott magukat, a tanárok is segítőkészek. A magyar diákok több időt töltenek a könyvek mellett, igaz, a lexikális tu-Fotó: Szaffenauer Ferenc
