Paksi Hírnök, 2005 (14. évfolyam, 2-19. szám)
2005-04-22 / 2. szám
PORTRÉ 11 Borongós hétfő reggelen találkozunk. Zaklatottnak tűnik, de győzköd arról: teljesen normális napnak néz elébe. Azt azonban nem ígéri, hogy beszélgetésünk közben nem jár egyéb teendőin az agya, vagy egy telefonhívást követően öt perc múlva nem rohan dolgára. Kis idő elteltével felsóhajtok magamban - maradni látszik. Feszegetem a nagy titkot: miért nem tudjuk mikrofonvégre kapni több kollégámmal együtt. Bende Tibor azon kevés cégvezető közé tartozik, aki úgy érzi, nem a média által kell menedzselnie cégét. Az, hogy kikkel tárgyal, milyen tervei vannak, titok, ha pedig az üzlet megköttetett (márpedig, ahogy látjuk az Ipari Park mellett autózva, néhányat nyélbe ütött már), onnantól a nyilvánosság a másik félre tartozik. Ebben nem értünk egyet - de nem is ezért vagyok itt. Jobban érdekel, hogy a hosszú hajú, farmeros történelemtanár, vagy az üzletember arca az igazi. Nincs a kettő között különbség - vallja, s mint kiderül, ez utóbbinak azért van némi előzménye. Hódmezővásárhelyen a középiskola utolsó évében döntött úgy: mégsem végzi el a matek-kémia szakot az ELTE-n - ahova már fel is vették -, inkább irány Szeged, s a magyartörténelem szak. Már javában egyetemista volt, mikor kihagyott egy tanévet, s négy jogászhallgatóval együtt üzleti vállalkozásba kezdett. A gombaértékesítéstől az albérletkeresésig sok elintéznivaló átfutott a fiúk kezén, de megalapozták egzisztenciájukat. Az egyetemi diplomát azért nem hagyta veszni, noha úgy gondolta: nem fog tanítani. Ahogy fogalmaz, nézetei eltértek az akkor fennálló trendtől. Talán az ország egyetlen olyan középiskolája volt akkoriban Pakson az Energetikai Szakközépiskola, ahol kezdő tanár létére megengedték neki, hogy a saját maga által írt történelemkönyvből tanítson. Ez olyannyira sikerült, hogy két egykori tanít-Jó napot, mi újság? Bende Tibor Nem halljuk lépten-nyomon, sőt, egyáltalán nem halljuk nyilatkozni. Városi rendezvényeken sem bukkan fel, társadalmi események sem vonzzák. Vízilabda meccsek igen - ám ezek nem Pakson vannak. Pedig kíváncsiak lennénk rá. O Bende Tibor, a Paksi Ipari Park Kft. ügyvezetője. _ 0) c -« Q 0 > c o Tehetségesek, fiatalok Etessy Zsanett Lehet, hogy az itt látható fotón még a szomszédai sem ismernék fel Zsanettet? A hosszú hajú, farmernadrágos, kedves mosolyú tinédzsert elvarázsolta a színpad: mozgása bájos nő alakját idézte a Tűzvirág együttes műsorában, ahol immár szólót is táncolt. Zsanettet gyakran láthatták az ismerősök kis hátizsákjával a vállán, amint majd’ minden nap próbára igyekezett, hisz a világot jelentő deszkákon aratott sikert nem adják ingyen: délután indult táncolni, és este volt már, mire hazaért. Jóleső fáradtsággal tagjaiban még hazafelé is a koreográfiát memorizálta, hisz szinte az együttes egész repertoárjában szerepelt. Ez talán már nem is nagy csoda, hisz még óvodás volt, amikor először tánccipőt húzott. Azóta eltelt 13 év!- Nagyon szeretem csinálni, sok-sok élmény, érdekes tapasztalat halmozódott fel bennem ez alatt az idő alatt. Kemény megpróbáltatás a heti három próba, de még nem gondoltam arra, hogy megváljak az együttestől - mondja. Jó oka van a kijelentésre, hisz teljes vállszélességgel mögötte áll családja. Tudják, hogy Zsanett szíve csücske a színpad. És ők is alig várják a legközelebbi percet, amikor a lány ismét a Kaukázus legbájosabb alakjaként ragyog a színpadon. s. szabó ványa ma már az intézet történelemtanára. Nyolc évig tanított. Mint mondja, nem kiugrás volt a tanári pálya elhagyása, inkább rugalmas elszakadás. Az utolsó két évben, munka mellett szerezte meg marketing szakközgazdász diplomáját, s időközben saját céget alapított. Miért? Mert a tekintélyelvűséget és az oktatást nem tudta összeegyeztetni. Tanítási módszerei a közoktatás rendszerébe nem illettek (illenek) bele. Elvárta, hogy vitatkozzanak vele tanítványai, s ha tisztelik, ne azért tegyék, mert tanár, hanem saját magáért. A probléma ott kezdődött, amikor mások óráján is ezzel álltak elő a diákok. Tanárként elvesztette lelki békéjét, hát abbahagyta. Most megtalálta. Pedig egyik cigarettáról a másikra gyújt. Munkaideje kötetlen, szabadideje kevés, de még otthon, az erkélyen dohányozva sem a veszekedő cinkék látványán jár az agya, inkább az ipari park szennyvíztisztításán. Nincsenek problémái, feladatai vannak. Ha valaki nehézségekről beszél, segítséget kér - vallja - ő megoldási javaslatokkal áll elő. Viszszakanyarodunk az üzlethez, s nem sok jóval biztat. Mint elmondja, Paks nem vonzó célpont. Mert a működő tőke két dolgot keres: nagy tömegű képzett munkaerőt, és egy olyan szellemi bázist, amit egy kutatóintézet vagy egyetem biztosítana. Maradjunk hát a realitások talaján. Ő pedig egyelőre marad az Ipari Park Kft. élén. Hogy meddig? Ameddig jól érzi magát, de másfél évnél nem tervez előbbre. - Most mi foglalkoztat leginkább? - kérdem búcsúzóul, mire órájára néz: „hogy fogom tudni a mai programomat befejezni.” Préházi Ildikó
