Paksi Hírnök, 2001 (13. évfolyam, 1-52. szám)

2001-02-22 / 8. szám

2001. február 22. 7. oldal Kihez fordulhatnak? KEGYELET j&t/p PANTAR Kegyeleti Szolgáltató Bt. ' Paks, Kálvária u. 2. tel.: 75/311-065, ügyelet: 06-30/9363-255. Teljes körű szolgáltatással ál­­lunk ügyfeleink rendelkezésére. AUTÓKÖLCSÖNZÉS Személyszállítás bel- és külföldre autóbusszal. Keressen, hívjon minket! Személygépkocsi és mikrobusz kölcsönzés 8-tól 18-ig. Jumbo Bt. Paks, Kosár u. 22. Tel.: 06-20/9436-775. FÜGGÖNY Firhang ...ami csak tőlünk függ Paks, Tolnai út 2. Tel/fax: 75/519-520 A felméréstől a felrakásig teljes körű szolgáltatás SZITANYOMÁS Névjegykártyák, es­küvőíi meghívók, önta­padó matricák, textil feliratozás, reklám­tárgy feliratozás. Varga Caszlóné, Paks, Új templom út 20. Tel./fax: 75/310-008 Tel.: 75/421-302 Nyitva: H-P: 9-13, 15-18 óráig FAIPARI Kft. Mindenne­mű faipari munkák tervezése és készítése KÖNYVELÉS KREATÍV-S 7000 Kft. Telefon: 06/20/9670-341 VILLAMOSSÁG Horányi ViláeítástefJinika, Villanyszerelési Szaküzlet és rcnytiafelszerelés [aki, Hihetni u. A. Tel.: 15/312 m [aki, fereizt u. I. Tel.: h 311 »M SZEMÉLYSZÁLLÍTÁS Ha kirándulni szeretne, a SCHUKIBUS-t keresse! Vállalom csoportok utazta­tását külföldön és belföldön. Gyors, pontos, megbízható! Schuckert Janos Tel: 75/313-236, 06-20/9-223-934 KÚTFÚRÁS Ontö^őkutak kés^tését vállalom. Szalai András kútfúró. Madocsa, Tavasz u. 12. Tel.: 75/330-378 GUMIJAVÍTÁS Vállalom: gumiköpenyek szere­lését, centírozásat, javítását. Gumiköpenyek nagy választékban! BAKACSI GUMI Paks, Újtemplom utca Nyitva: H-P: 8-17-ig, Szó.: 8-12-ig Tel.: 315-341, 06-20/9-221-744 KISHALÁSZ BISZTRÓ Paks, Dunaföldvári út 5. Rendezvények lebonyolítását a különte­remben 10-től 60 föig (kizárólag) előze­tes bejelentés alapján vállaljuk. Tel.: 06-20/9-450-992 TÖPfffi ÉTTEREHT Paks, Kossuth Lajos u. 11. ASZTALFOGLALÁS: 75/421-757 Jó konyhával, figyelmes kiszolgálással, kellemes környezetben továbbra is várjuk vendégeinket! BA-TU ÉPÍTŐIPARI KFT. Teljes körű építőipari szolgáltatás Ügyvezető: Balogh József 7030 Paks, Dobó I. u. 15. M.tel: 06-30/9-372-668 Tel/fax: 75/313-226 Építés, anyagbeszerzés, fuvarvállalás, gépi földmunkák Paksi Hírnök Paks város és » környék lapja Mi leszel, ha nagy leszel? Nem éppen eredeti kérdé­semet a pufók, álmatag te­kintetű fiúcskának adtam fel. Hittem, nehezére esik a felelet, talán vacillál, ódzko­dik is, hisz tíz esztendejé­nek harmatos mezejéről mi­ként lehessen távoli sorsról s oly elérhetetlenül messzi jövendőről nyilatkozni. De sutba az aggályoskodással, mert arca menten átválto­zott, tekintetében elszánt­ság villant s keményen fe­lelt: én egy nagyon gazdag ember leszek! így, felkiáltó­jellel, megkérdőjelezhetetle­nül s dehogy óhajtva, sóvár­­gón s pláne bizonytalanul. Nocsak. Meghökkentem s nem a válaszban szereplő „ember” szóval volt bajom. Úgy, úgy, jól mondod, öcsém. Legyen belőled em­ber, mégpedig nagybetűvel írandó ember. Hanem, hogy nagyon gazdag? Hmm. Honnét benne ez a cél, a rendíthetetlen magabiztos­ság s milyen alapon előle­gezi meg magának az anya­giakban való győzedelmes­kedést? Csalódtam? Igen, így is lehet mondani, de emiatt kizárólag magamat okolha­tom. Mert ha fülemet, sze­memet a ma világára nyitom s veszem üzeneteit, kézen­fekvő a kérdés: ugyan mi mást várhatnék, mint amit a fiúcska mondott? Elvégre ő is úgy lát, úgy beszél és ítél, amint azt környezetében tapasztalja s mi más van ma, úgymond a levegőben, ha nem meggazdagodásra való buzdítás? Tehát, hogy ne törődj senkivel, semmi­vel, légy gazdag, de na­gyon, lehetőleg ne is millio­mos, de milliárdos, néked itt legyen Amerika, s ha pén­zed van, mindened van. S ebbéli, eszményített céljaid elérésében ne légy váloga­tós a módszerekben, sutba az erkölcsi fenntartásokkal, elvégre, miként tapasztal­hatni, mindent megúsz­hatsz, majd kimosnak csa­varos eszű fiskálisok a bűn­ből is s leszel szavaik által farkasból - bárány. Csakhát! Csakhát, bátor­kodom megjegyezni, felet­­téb rossz az, ha a világ, ki­mondva, kimondatlanul min­denkit egyazon cél, egya­zon irány felé terel. Az a kisfiú is úgy beszélt a gaz­dagságról, mint valami fog­lalkozásról, szakmáról, hiva­tásról s szemében lelkesült­­ség ült. Az a baj, hogy nem valami választott mestersé­gért, de magáért a pénzért lobogott. S, bárha csak az a fiúcska ítélne, beszélne így. De nem, éppen ellenkező­leg, ma ez az elfogadott, viharos gyorsasággal terje­dő felfogás, életlátás, azt ne mondjam, ez a kor paran­csa. Annyit írjuk, mondjuk, hogy feje tetejére állt a való­di értékek rendje s gyaní­tom, a fennebbi eset is ezt tanúsítja. Hogy tudniillik fel­borult a sorrend, élre szö­kött a pénz, a kereset, a fizetség, holott hátrébb vol­□ Varga S. József Sorrend na a helye. Én legalábbis így tartom. Mert olyan ez így, mint amikor valaki öl­tözködni kezd s mindenek előtt sálat, bundát kanyarít magára, holott nagyon is ráérne vele. Eszembe jutnak a régi évek s belém villannak már­­már feledett jelenetek. Egy biztos, mi, a mostani közép­kornak nemzedéke, ha nem is többek-kevesebbek, de mások voltunk. Talán mert e tekintetben nem volt oly erő­szakos a világ, hogy legyőz­ze azt, amit szívünk, lelkünk diktált. Mozdonyvezetők, katonák, tűzoltók szerettünk volna lenni... Én az írásról dédelgettem konokul álmai­mat s jártam képzeletem útjait újságok ólomszagú holdudvarában. Dehogy gondoltunk mi a pénzzel, keresettel, fizetéssel! Szóba sem jött. Vagy ha igen, legfönnebb úgy, hogy - a magam esetével maradva - akár fizettem volna érte, csak örökös társam marad­jon az írás és örökös társ­bérlője lehessek a papírra vetett és megszenvedett szónak. És persze lobog­tunk, egymást hevítettük, égtünk, dédelgetve a ben­sőnktől kapott parancsot. S dehogy a pénz lebegett sze­münk előtt, dehogy. Ásatag, idejét múlt látásmód s avítt a szemlélet? Lelke rajta, aki annak tartja. Egy azonban biztos, felettébb rokonszen­ves, mert nagyon is emberi. Más. Olvasom a harsogó hirdetést és nem tudom, mit kezdjek vele. Már-már ar­comba, szemembe, számba kiáltja a kérdést, hogy aka­rok-e havi többszázezer fo­rintot keresni? Jó, jó, bön­gésztem a testes betűket, de mit kellene dolgozni, ten­ni azért a busás jövedele­mért? Fájdalom, erről nem esett szó, arról viszont igen, hogy az álombéli bérhez miféle kedvezmények jár­nak. Csak éppen a lényeg, a munka milyensége, a hoz­zá nélkülözhetetlen szaktu­dás megnevezése, alkalma­sint a tehetség igénye sik­kadt el. Mit bizonyít ez is? Hogy feje tetejére állt a vi­lág, az a bizonyos sorrend, feltartozhatatlanul élre tör a pénz, holott az elvégzett munka után volna a helye. S még valamit. A sorok kö­zé itt is gondosan kódolták az üzenetet, hogy légy hasznos fogyasztó, szolgáld a fogyasztás félkent eszmé­nyét, hisz magától értetődik: ily fizetés mellett bőséggel markolhatsz az anyagi javak asztaláról s ebbéli működé­sednek - hála a hirdetők­nek - legfönnebb a csilla­gos ég szabhat határt. A minap nemrég érettségi­zett fiúkat, lányokat hallgat­tam. Miről is beszéltek vol­na, ha nem a jövőről, a pá­lyaválasztásról. Hogy mik szeretnének lenni? Tűzol­tók, katonák, mozdonyveze­tők semmiképp. „Bróker le­szek” - harsogta a szeplős srác - „majd én is keverem, kavarom nekik, lököm a du­mát és kaszálok rendesen.” A magas, csontos arcú lány eképpen szólt: „ügyvéd le­szek. És nem tyúkperes, válóperes ügyvéd. Majd olajbárók, maffiózók lesz­nek a védenceim, sztárügy­véddé válók és dől hozzám a lé.” Nesze neked, szent elhivatottság, megkaptad osztályrészedet. Szóba jöt­tek persze más foglalkozá­sok is, volt, aki riporter akart lenni, mint mondta, nagy­menő újságíró, aki - bot­rányt, feltűnést remélve - beléköt az élő fába is. Me­gint mások a divat- és a bankszakmát emlegették sóvárgón. Kár, felhőzök utólag, hogy egyikük sem említette a munka hasznosságát, értel­mét s olyan sem akadt, aki szívére, lelkére hallgatva választ magának szakmát. Hasznosság, elhivatottság, uram bocsá’ tehetség? Ugyan, hallom az ellenve­tést, ne tessék itt nekünk ásatag dolgokkal jönni. S e ponton, közeli élményeim okán felvillant a nővérke. Fiam betegágya mellől gya­korta figyeltem, s igen, ott, a kórterem mélyén rámtörnek a kimondatlan, nagy sza­vak. Ez ám a munka, a hasznos munka, hisz mi le­het üdvösebb egyénnek, országnak, hazának, ha nem az elesett, beteg em­bertársainkért tenni! Ide azután elhivatottság, ráter­mettség, mi több, szent kül­detéstudat szükségeltetik s keserűen csalódik az, aki busás fizetést remélve vá­lasztja a kórtermek világát. Hogyisne csalódna, hisz az annyit emlegetett társadalmi elosztás is fittyet hányni lát­szik a gyógyító munkára, értékén messze alul kezeli, ide épp, hogy csak csöp­pent, míg máshová nagyka­nállal mér. Meg a másik. Kit emel a dicsőség pajzsára a tömegtájékoztatás, miféle szakmát, foglaltságokat is­tenít? A nővérekét, orvoso­két, szövőnőkét? Azt ugyan aligha, vagy ha mégis, legfennebb szökőévente egyszer. Hagyom immár háborgá­saimat s beletörődőn mon­dom: gazdagodjék csak, akinek a pénz az istene. De félő, hogy egyszer azért megért valamit. Talán azt, hogy gazdagodás reményé­ben választott működése által nem részelt a munka adta örömben, az önmegva­lósítás, az önkifejezés nagy­­szerűségéből s talán ezért, avagy másért, de karcolás­­nyi nyomot sem hagyott a világon, hogy tehát ő is élt, ő is volt egykor. S hiába for­dítana buzgón szekere rud­­ján, félő, hogy megkésett vele, hisz bezárulni kész előtte az idő kapuja: nincs tovább!

Next

/
Oldalképek
Tartalom