Paksi Hírnök, 2001 (13. évfolyam, 1-52. szám)
2001-02-22 / 8. szám
2001. február 22. 7. oldal Kihez fordulhatnak? KEGYELET j&t/p PANTAR Kegyeleti Szolgáltató Bt. ' Paks, Kálvária u. 2. tel.: 75/311-065, ügyelet: 06-30/9363-255. Teljes körű szolgáltatással állunk ügyfeleink rendelkezésére. AUTÓKÖLCSÖNZÉS Személyszállítás bel- és külföldre autóbusszal. Keressen, hívjon minket! Személygépkocsi és mikrobusz kölcsönzés 8-tól 18-ig. Jumbo Bt. Paks, Kosár u. 22. Tel.: 06-20/9436-775. FÜGGÖNY Firhang ...ami csak tőlünk függ Paks, Tolnai út 2. Tel/fax: 75/519-520 A felméréstől a felrakásig teljes körű szolgáltatás SZITANYOMÁS Névjegykártyák, esküvőíi meghívók, öntapadó matricák, textil feliratozás, reklámtárgy feliratozás. Varga Caszlóné, Paks, Új templom út 20. Tel./fax: 75/310-008 Tel.: 75/421-302 Nyitva: H-P: 9-13, 15-18 óráig FAIPARI Kft. Mindennemű faipari munkák tervezése és készítése KÖNYVELÉS KREATÍV-S 7000 Kft. Telefon: 06/20/9670-341 VILLAMOSSÁG Horányi ViláeítástefJinika, Villanyszerelési Szaküzlet és rcnytiafelszerelés [aki, Hihetni u. A. Tel.: 15/312 m [aki, fereizt u. I. Tel.: h 311 »M SZEMÉLYSZÁLLÍTÁS Ha kirándulni szeretne, a SCHUKIBUS-t keresse! Vállalom csoportok utaztatását külföldön és belföldön. Gyors, pontos, megbízható! Schuckert Janos Tel: 75/313-236, 06-20/9-223-934 KÚTFÚRÁS Ontö^őkutak kés^tését vállalom. Szalai András kútfúró. Madocsa, Tavasz u. 12. Tel.: 75/330-378 GUMIJAVÍTÁS Vállalom: gumiköpenyek szerelését, centírozásat, javítását. Gumiköpenyek nagy választékban! BAKACSI GUMI Paks, Újtemplom utca Nyitva: H-P: 8-17-ig, Szó.: 8-12-ig Tel.: 315-341, 06-20/9-221-744 KISHALÁSZ BISZTRÓ Paks, Dunaföldvári út 5. Rendezvények lebonyolítását a különteremben 10-től 60 föig (kizárólag) előzetes bejelentés alapján vállaljuk. Tel.: 06-20/9-450-992 TÖPfffi ÉTTEREHT Paks, Kossuth Lajos u. 11. ASZTALFOGLALÁS: 75/421-757 Jó konyhával, figyelmes kiszolgálással, kellemes környezetben továbbra is várjuk vendégeinket! BA-TU ÉPÍTŐIPARI KFT. Teljes körű építőipari szolgáltatás Ügyvezető: Balogh József 7030 Paks, Dobó I. u. 15. M.tel: 06-30/9-372-668 Tel/fax: 75/313-226 Építés, anyagbeszerzés, fuvarvállalás, gépi földmunkák Paksi Hírnök Paks város és » környék lapja Mi leszel, ha nagy leszel? Nem éppen eredeti kérdésemet a pufók, álmatag tekintetű fiúcskának adtam fel. Hittem, nehezére esik a felelet, talán vacillál, ódzkodik is, hisz tíz esztendejének harmatos mezejéről miként lehessen távoli sorsról s oly elérhetetlenül messzi jövendőről nyilatkozni. De sutba az aggályoskodással, mert arca menten átváltozott, tekintetében elszántság villant s keményen felelt: én egy nagyon gazdag ember leszek! így, felkiáltójellel, megkérdőjelezhetetlenül s dehogy óhajtva, sóvárgón s pláne bizonytalanul. Nocsak. Meghökkentem s nem a válaszban szereplő „ember” szóval volt bajom. Úgy, úgy, jól mondod, öcsém. Legyen belőled ember, mégpedig nagybetűvel írandó ember. Hanem, hogy nagyon gazdag? Hmm. Honnét benne ez a cél, a rendíthetetlen magabiztosság s milyen alapon előlegezi meg magának az anyagiakban való győzedelmeskedést? Csalódtam? Igen, így is lehet mondani, de emiatt kizárólag magamat okolhatom. Mert ha fülemet, szememet a ma világára nyitom s veszem üzeneteit, kézenfekvő a kérdés: ugyan mi mást várhatnék, mint amit a fiúcska mondott? Elvégre ő is úgy lát, úgy beszél és ítél, amint azt környezetében tapasztalja s mi más van ma, úgymond a levegőben, ha nem meggazdagodásra való buzdítás? Tehát, hogy ne törődj senkivel, semmivel, légy gazdag, de nagyon, lehetőleg ne is milliomos, de milliárdos, néked itt legyen Amerika, s ha pénzed van, mindened van. S ebbéli, eszményített céljaid elérésében ne légy válogatós a módszerekben, sutba az erkölcsi fenntartásokkal, elvégre, miként tapasztalhatni, mindent megúszhatsz, majd kimosnak csavaros eszű fiskálisok a bűnből is s leszel szavaik által farkasból - bárány. Csakhát! Csakhát, bátorkodom megjegyezni, felettéb rossz az, ha a világ, kimondva, kimondatlanul mindenkit egyazon cél, egyazon irány felé terel. Az a kisfiú is úgy beszélt a gazdagságról, mint valami foglalkozásról, szakmáról, hivatásról s szemében lelkesültség ült. Az a baj, hogy nem valami választott mesterségért, de magáért a pénzért lobogott. S, bárha csak az a fiúcska ítélne, beszélne így. De nem, éppen ellenkezőleg, ma ez az elfogadott, viharos gyorsasággal terjedő felfogás, életlátás, azt ne mondjam, ez a kor parancsa. Annyit írjuk, mondjuk, hogy feje tetejére állt a valódi értékek rendje s gyanítom, a fennebbi eset is ezt tanúsítja. Hogy tudniillik felborult a sorrend, élre szökött a pénz, a kereset, a fizetség, holott hátrébb vol□ Varga S. József Sorrend na a helye. Én legalábbis így tartom. Mert olyan ez így, mint amikor valaki öltözködni kezd s mindenek előtt sálat, bundát kanyarít magára, holott nagyon is ráérne vele. Eszembe jutnak a régi évek s belém villannak mármár feledett jelenetek. Egy biztos, mi, a mostani középkornak nemzedéke, ha nem is többek-kevesebbek, de mások voltunk. Talán mert e tekintetben nem volt oly erőszakos a világ, hogy legyőzze azt, amit szívünk, lelkünk diktált. Mozdonyvezetők, katonák, tűzoltók szerettünk volna lenni... Én az írásról dédelgettem konokul álmaimat s jártam képzeletem útjait újságok ólomszagú holdudvarában. Dehogy gondoltunk mi a pénzzel, keresettel, fizetéssel! Szóba sem jött. Vagy ha igen, legfönnebb úgy, hogy - a magam esetével maradva - akár fizettem volna érte, csak örökös társam maradjon az írás és örökös társbérlője lehessek a papírra vetett és megszenvedett szónak. És persze lobogtunk, egymást hevítettük, égtünk, dédelgetve a bensőnktől kapott parancsot. S dehogy a pénz lebegett szemünk előtt, dehogy. Ásatag, idejét múlt látásmód s avítt a szemlélet? Lelke rajta, aki annak tartja. Egy azonban biztos, felettébb rokonszenves, mert nagyon is emberi. Más. Olvasom a harsogó hirdetést és nem tudom, mit kezdjek vele. Már-már arcomba, szemembe, számba kiáltja a kérdést, hogy akarok-e havi többszázezer forintot keresni? Jó, jó, böngésztem a testes betűket, de mit kellene dolgozni, tenni azért a busás jövedelemért? Fájdalom, erről nem esett szó, arról viszont igen, hogy az álombéli bérhez miféle kedvezmények járnak. Csak éppen a lényeg, a munka milyensége, a hozzá nélkülözhetetlen szaktudás megnevezése, alkalmasint a tehetség igénye sikkadt el. Mit bizonyít ez is? Hogy feje tetejére állt a világ, az a bizonyos sorrend, feltartozhatatlanul élre tör a pénz, holott az elvégzett munka után volna a helye. S még valamit. A sorok közé itt is gondosan kódolták az üzenetet, hogy légy hasznos fogyasztó, szolgáld a fogyasztás félkent eszményét, hisz magától értetődik: ily fizetés mellett bőséggel markolhatsz az anyagi javak asztaláról s ebbéli működésednek - hála a hirdetőknek - legfönnebb a csillagos ég szabhat határt. A minap nemrég érettségizett fiúkat, lányokat hallgattam. Miről is beszéltek volna, ha nem a jövőről, a pályaválasztásról. Hogy mik szeretnének lenni? Tűzoltók, katonák, mozdonyvezetők semmiképp. „Bróker leszek” - harsogta a szeplős srác - „majd én is keverem, kavarom nekik, lököm a dumát és kaszálok rendesen.” A magas, csontos arcú lány eképpen szólt: „ügyvéd leszek. És nem tyúkperes, válóperes ügyvéd. Majd olajbárók, maffiózók lesznek a védenceim, sztárügyvéddé válók és dől hozzám a lé.” Nesze neked, szent elhivatottság, megkaptad osztályrészedet. Szóba jöttek persze más foglalkozások is, volt, aki riporter akart lenni, mint mondta, nagymenő újságíró, aki - botrányt, feltűnést remélve - beléköt az élő fába is. Megint mások a divat- és a bankszakmát emlegették sóvárgón. Kár, felhőzök utólag, hogy egyikük sem említette a munka hasznosságát, értelmét s olyan sem akadt, aki szívére, lelkére hallgatva választ magának szakmát. Hasznosság, elhivatottság, uram bocsá’ tehetség? Ugyan, hallom az ellenvetést, ne tessék itt nekünk ásatag dolgokkal jönni. S e ponton, közeli élményeim okán felvillant a nővérke. Fiam betegágya mellől gyakorta figyeltem, s igen, ott, a kórterem mélyén rámtörnek a kimondatlan, nagy szavak. Ez ám a munka, a hasznos munka, hisz mi lehet üdvösebb egyénnek, országnak, hazának, ha nem az elesett, beteg embertársainkért tenni! Ide azután elhivatottság, rátermettség, mi több, szent küldetéstudat szükségeltetik s keserűen csalódik az, aki busás fizetést remélve választja a kórtermek világát. Hogyisne csalódna, hisz az annyit emlegetett társadalmi elosztás is fittyet hányni látszik a gyógyító munkára, értékén messze alul kezeli, ide épp, hogy csak csöppent, míg máshová nagykanállal mér. Meg a másik. Kit emel a dicsőség pajzsára a tömegtájékoztatás, miféle szakmát, foglaltságokat istenít? A nővérekét, orvosokét, szövőnőkét? Azt ugyan aligha, vagy ha mégis, legfennebb szökőévente egyszer. Hagyom immár háborgásaimat s beletörődőn mondom: gazdagodjék csak, akinek a pénz az istene. De félő, hogy egyszer azért megért valamit. Talán azt, hogy gazdagodás reményében választott működése által nem részelt a munka adta örömben, az önmegvalósítás, az önkifejezés nagyszerűségéből s talán ezért, avagy másért, de karcolásnyi nyomot sem hagyott a világon, hogy tehát ő is élt, ő is volt egykor. S hiába fordítana buzgón szekere rudján, félő, hogy megkésett vele, hisz bezárulni kész előtte az idő kapuja: nincs tovább!