Paksi Hírnök, 2001 (13. évfolyam, 1-52. szám)

2001-11-22 / 47. szám

2001. november 22. 7. oldal A kicsi, turcsiorrú em­ber tüzet kér a délelőtti utcán.- Gyújtson rá maga is - biztat, s gyűrt dobo­­zú Munkással kínál. - Nem akarok az adósa maradni.- Adósooom? - húzom a szót. - Maga nem adó­som nekem.- Hogyne, amikor tüzet ád. A gyufa is pénz. Amíg sárgás bajusza alá tartom a lángot, jófé­le pálinka felhője takar, s ni csak ni, most veszem észre, hogy emberem, közelebb hajolva a tűz­höz, kimozdulva előbbi egyenes tartásából, megbillen, meg is tánto­­rodik, ilyenformán bizo­nyos szintű alkoholos befolyásoltság alatt le­het. így mondják ezt fi­noman.- Messzire húzza? Pú­posán terhelt, ilyetén­­képp gazdájához hason­ló szekérkéjére bökök, aminek a rúdját az előbb ejtette le, jelezve, hogy nincsen ellenére az al­kalmi párbeszéd.- A negyedik utca. Ott vagyunk albérletben az asszonnyal, mert hogy a lakást fel kellett adnunk, nem bírtuk a terhet, és itt nem kérnek a hajlé­kért, hanem hogy ledol­gozzuk a kertben, a sző­lőben és amúgy egálban vagyunk.- Hol árulnak ilyen gö­­csös, bütykös ágakat? - nézem a rakományt. Megbotránkozva szól:- Nincsen nékünk ki­dobni való pénzünk tüzellékre. Tegnap, hogy kint kutakodtam a sze­méttelepen, felfigyeltem rá. Valakik kivágták, a fa törzsét elvitték, az ága meg nem köllött. Vagy úgy. Ha ti úgy, akkor én is így, és máma elmen­tem érte. Jó anyag ez, minékünk megteszi, ál­dott jószág az a Jancsi kályha, minden elég benne.- Azért - szememmel a kicsi szekeret pásztá­zom -, ez sem eldobni való.- Meghiszem. Babako­csiból eszkábáltam, prí­ma szerkezet. Uram - fénylő orrát törli kézfejé­vel -, rárakhatok egy métermázsa terűt és meg se nyikkan alatta.- Ha maga is bírja - adom föl a szót.- Éééén? Bírom én, nagyon is bírom - kar­mokhoz hasonlatos, fe­kete szegélyű körmével keshedt mellkasát ko­­cogtatja. - És hát éppen ez a feneség, hogy any­­nyira bírom - tenyerével Varga S. József: Nehéz teher fedi fogatlan száját, de hiába takarja, a szó el­hangzott.- Nem értem. Kinek baj, miért baj, hogy jó erőben van? Hümmög-hámmog, za­vartan topog ásatag gu­micsizmájában s feje búbjára tolja foltosán csupaszult, csúcsos kucsmáját, ámde képte­len uralkodni magán s ekképpen törnek fel be­lőle a szavak:- Jótét lélek az én fele­ségem - messziről kez­di -, összetehetem a két kezemet, amiért össze­hozott vele a sors. Jó annak minden, jól van annak, ahogyan van. Ha kukákból való kenyeret viszek haza, az is meg­teszi, nedves ronggyal törli, azután felszeli. Ha cibereleves van, az is jó, ha nagy néha hús akad, úgy is jó. Csak az a fe­neség, hogy roppant mód ideges. Tisztára meg vannak tépázva az idegjei. Ha rájön a hepp­­áré, tör-zúz, úgy röpköd­nek a tányérok, mint a fecskék. No de - arca komorul, tekintete szigo­rodik -, nem maradok neki én se adósa. Elru­­dalom, elhegedülöm a nótáját és akkor nyugta van egy darabig.- Hogy látja, mi az oka az idegességnek?- Miii? Én, uram, egye­dül én. Mert hogy, lega­lábbis az asszony sze­rint, túl jó erőben vagyok és mértéken felül hábor­gatom, nem hagyok neki nyugtot. Mondom, sze­rinte. Érti, ugye? - ka­csint.- Hogyne érteném. De a baj többnyire nem emi­att szokott előadódni, hanem éppen az ellen­kezője miatt.- Rosseb se tudja, én azt a helyzetet nem is­merem, mert amióta fér­finek mondhatom maga­mat, olyan bajokkal nem köllött vívnom.- Jó, jó, eddig értem, csak éppen nem tudom elfogadni. Paksi Hírnök! Paks város éa a környék tap- Ez az, látja, pontosan ez az. Mert miért kell olyan fenemód félté­kenynek lenni. Minden léptemet követi, én már nem nézhetek egy vil­lanydúcra sem, mert még azzal is összehoz.- Szegény asszony, hisz ahogy magát elné­zem, mi oka van rá?- Azért akad - boros­tás álián simít s jelentő­ségteljesen oldalt ser­cint. - Mindig ott jár az ördög az ember lába nyomában. De hagyjuk, ez az én nehéz terhem. Magánügy, ne teregesse az ember utcára a szennyesét. Fő a diszk­réció és köszönöm a szót. Bizonytalan léptekkel lódul, hajlottan feszül a kis kocsi madzagjának, s én magamra maradok értetlenkedésemmel. Éppen erre a kopott, el­használt, arasznyi em­berre féltékeny az asz­­szony? Ráadásul nem is ok nélkül? Ki érti a szerelem dolgait? S amíg tántorgó lépteit követem, mintha moz­dulna mögötte valami. A féltékenység zöld sze­műnek nevezett ször­nyét látom settenkedni konokul a rozzant sze­kérke után. S így bak­tatnak azután együtt a mindent elrejtő messze­ségbe, oda, ahol a titok lakozik. A FIDESZ alelnöke Pakson A Fidesz-MPP nem fog meglepetést okozni vá­lasztóinak, nagy valószínűséggel a jövő évi vá­lasztásokon azok kapnak majd bizalmat, akik ed­dig is szilárd támaszai voltak a kormánynak - hangsúlyozta múlt heti paksi látogatásakor Kövér László, a párt alelnöke. A hat éve működő Paksi Polgári Kör közgyűlésén Szabó Vilmos Béla evangé­likus lelkészt választották meg új elnöknek, a korábbi elnököt, Szentesi Alajost tiszteletbeli elnökké, Pál­mai Klárát titkárrá. Az új elnök megválasztása után elmondta: ahhoz, hogy a jövőről lehessen beszélni, előbb át kell értékelni az elmúlt időszak munkáját, de legalább ennyire fontos a polgári értékek megjele­nítése is. A polgári kormány intéz­kedései és törvényei a csa­lád, a munka, a tanulás, a rend, illetve az összefogás jegyében születnek — szö­gezte le a kormány eddigi munkájának értékelésekor Kövér László, aki hozzá­tette: a következő négy év­ben is ezek az alappillérek határozzák majd meg poli­­dkájukat. Az alelnök úgy látja, a családok helyzetét illetően javulás tapasztalha­tó, s ez elsősorban a gaz­dasági növekedéssel függ össze. Ennek egyértelmű bizonyítéka, hogy az elmúlt évben több házasságkötés­re került sor, ugyankkor csökkent az abortuszok száma. A közelgő választásokról szólva Kövér László elmondta: a Fidesz e hó­nap végén hozza nyil­vánosságra a képvise­lőjelöltek névsorát, több­ségében azok kapnak bizalmat, akik eddig is tá­maszai voltak a kormány­nak. Emléktábla a községorvosnak Mostantól emléktábla őrzi dr. Pongrácz Sándor emlékét annak a háznak a falán, ahol az egykori községorvos élt és dolgozott. A születésének századik évfordulója alkalmából rendezett múlt heti emléktábla-avató ünnepségen részt vett ifj. Pongrácz Sándor és családja is. A Deák Ferenc utcai épü­let előtt megtartott ünnep­ségen dr. Rujder Mária em­lékeztetett arra, hogy az önkormányzat mindig is kiemelten kezelte a helyi egészségügy helyzetét és a dolgozók megbecsülését. Az önkormányzat gondos­ságát jelzi az új rendelőin­tézet építésének terve, a néhány nappal ezelőtt elfo­gadott „jóléd csomag”, amely kompenzálni igyek­szik az anyagi juttatások aránytalanságát az ágazat­ban. Az emléktábla leleplezé­se után a város és a bizott­ságok nevében dr. Mol­nár Klára és Haas Fe­renc Tihamér helyezett el koszorút, majd if). Pong­­rácz Sándor helyezte el az emlékezés koszorú­ját édesapja házának fa­lán. S.E.

Next

/
Oldalképek
Tartalom