Paksi Hírnök, 2001 (13. évfolyam, 1-52. szám)

2001-10-25 / 43. szám

4. oldal XIII. évfolyam 43. szám Paksi Hírnökl Paks viroa ét • környék lopj* I “ Lélekemelő, léleképítő előadás „Az öt legfontosabb kulcsszó legyen az életünkben a kacagás, a kocogás, a lazítás, az ölelés és a segítségnyújtás, mert ez az öt dolog nemcsak lelki egészségünket, de testi épségünket is karban tartja” - hangzik dr. Bagdy Emőke professzor krédója. Az elsőként meghívott „léleképítő”, dr. Bagdy Emőke egyetemi tanár a pszichológiai kultúra hete alkalmából Pakson tartott előadást. A Léleképítő Ala­pítvány elnöke, dr. Tóth Csaba bevezetőjében el mondta: a kapcsolatsze­génység, az értelmedenség, a depresszió közepet-te a mostani rohanó világ kihí­vásainak egyre nehezebben lehet eleget tenni, éppen ezért fokozottan szüksé­günk van a belső építke­zésre, a tiszta látásmódra és a kitartásra. A rendezvényt Móricz József szavalata színesítette, aki Nagy Lász­ló „Inkamáció ezüstben” című versének részletét ad­ta elő. Dr. Bagdy Emőke ezt követően mintegy ráve­zette a hallgatóságot az ember sejtjeinek mélyé­nek titkaira, működésükre, mint mondta: „minden sejt mindent sejt”. Sz. Sz. Csak nézünk, mint a moziban Olykor-olykor előfordul, hogy a városi mozi ki­tűzött műsora eltér a meghirdetettől. Úgy tűnik tehát, hogy a „filmek útjai” - a közönség és a szervezők legnagyobb bosszúságára - kifürkész­­hetetlenek. Cselenkó Erika, az ifjúsá­gi iroda vezetője szerint a kényszerű műsorváltozás oka részben abban kere­sendő, hogy a mai magyar­­országi mozirendszer erő­sen „multiplex függő”. Ez azt jelenti, hogy a legújabb filmek előbb az ultramo­dern berendezéssel üzeme­lő, lenyűgöző tér- és hang­hatásokat produkáló film­színháztermekben kerülnek vetítésre, s csak ezután ke­rülnek át a kisebb mozik­ba. E trenddel szemben a kevésbé látványos techni­kai vívmányokat felvonul­tató kisvárosi mozik (beleértve a paksit is) tehe­tetlenek, hiszen nem ritka, hogy a forgalmazók egy­szerűen nem küldik el a filmet. Cselenkó Erika sze­rint a paksi közönség sze­rencsére belátja ezt, s ugya­nez fordítva is igaz: a mozi személyzete is legalább ennyire megértő, ha a né­zők részéről időnként egy­két elmarasztaló megjegy­zés érkezik. „Mivel teljes mértékben ki vagyunk szolgáltatva a filmforgal­mazóknak, nem mi tehe­tünk arról, ha egy-egy vetí­tés elmarad. Ugyanakkor az is igaz, hogy ennek elle­nére ezeket az előadáso­kat — a forgalmazó közben­járásával és jóváhagyásá­val — mindannyiszor igyek­szünk bepótolni, tehát az adott filmet egy másik idő­pontban bemutatni. Példa­ként említhetném a Maléna című olasz filmet, amelyre egész nyáron át vártunk, s amely remélhetőleg igazi közönségsiker lesz” — fo­galmazott az ifjúsági iroda vezetője, aki ugyanakkor hozzátette: nem szabad megfeledkezni arról sem, hogy a mozi mellett szín­házi előadások is színesítik a VMK programját. A már jól ismert Móricz-, Lati­­novits- Pódium- és Gyer­mekbérleten kívül ebben az évadban új sorozatot szeretnének útjára indíta­ni, az ifjúsági előadásokat. Ennek keretében a diákok színházi darab formájában tekinthetik meg az úgyne­vezett „kötelező olvasmá­nyokat”. A produkció színvonalát a Weöres Sán­dor Regionális Színház és a Dunaújvárosi Bartók ka­maraszínház társulata ga­rantálja. Búcsú(s)zó Sok víz folyt le a Dunán azóta, hogy a Városi Könyvtár vezetését átvette egy tanárnő. Az azóta eltelt huszonöt esztendő során neve egybeforrt az általa vezetett intézménnyel. Most elérkezett a jól megérdemelt pihenés ideje, átadja a stafé­tabotot: Herczeg Ágnes november 1-jén nyug­díjba vonul. A tiszteletére rendezett, stílusosan „BÚCSÓsZÓ” című irodalmi esten Her­czeg Ágnes egykori tanít­ványa, Oláh Zoltán költő volt a házigazda, aki maga is meghatódott, s talán ki­csit zavarba is jött. ,^Ambi­valens érzések kavarognak bennem, hiszen ez az est egyszerre szól a búcsúról s az ünnepről. A mozgalmas, tanulással és munkával el­töltött életet most egy nyu­galmasabb időszak köve­­d” — hangzottak a házigaz­da szavai. Az ünnepségen Ágh Ist­ván Kossuth-díjas, Kiss Benedek József Atdla-díjas és Léka Géza költő, vala­mint Lázár Ervin Kossuth-Falusi népszokások, hagyományok Ünnepélyes könyvbemutató A Német Kisebbségi Önkormányzat ünnepélyes keretek között köszöntötte a paksi önkormány­zat, illetve a PA Rt. támogatásával, Horváthné Miszlai Katalin „Ungamdeutsche Volksbräuche in Kimling und Kiér” című könyvét. „Hogy miért éppen a két falu, Dunakömlőd és Németkér népszokásait örökítettem meg? Egyszerű a válasz: származásomat tekintve magam is kömlődi vagyok, a gyermekkoromat ott töltöttem, s annak ide­jén jó barátságban éltünk az ’őslakókkal’, emellett mindig szívesen hallgattam az időseket, akik régi ha­gyományaikról, népszoká­saikról meséltek nekem. Németkér vonatkozásában más adta az ihletet: egy tar­talmában nagyon értékes könyv motivált arra, hogy foglalkozzak a falu népszo­kásaival” — mondta az in­díttatást felidézve a szerző, Horváthné Miszlai Katalin. A könyv előtörténete 1998 nyarára, a helyi kisebbségi német önkormányzat kez­deti időszakára nyúlik visz­­sza. A megalakuláskor sok egyéb mellett kiderült, hogy a paksi német nemze­tiségi oktatás minőségét javítani kell. Arra is fény derült, hogy a helyi népis­mereti, helytörténeti témák oktatásához nem áll ren­delkezésre kellő mennyisé­gű és minőségű anyag, a gyerekek számára célszerű lenne időnként Deutsche Bühne színházlátogatáso­kat szervezni, a tanulásba pedig német anyanyelvű lektorokat is bevonni. Fel­merült, hogy a német nem­zetiségi nyelvi órák kereté­ben lehetőséget lehetne biztosítani a paksi, idős sváb emberekkel való köz­vetlen találkozókra. Adó­dott a kérdés: mi alapján, milyen írott anyagból okta­­tassák a tanárok a nemzeti­ségi német tantárgyat? Problémát jelentett az is, hogy a népismereti, hely történeti ismeretek átadása nem áll a pedagógusok rendelkezésére, s ezt a köz­ponti tanterv sem tartal­mazza. így ennek a tudás­anyagnak az átadása jelen­leg elsősorban a tanárok, nevelők jóindulatán, tudá­sán és egyéni leleményén múlik” - fogalmazott . könyv bemutatója alkalmá­ból rendezett ünnepségen Féhr György, a Német Ki­sebbségi Önkormányzat elnöke. Hozzátette: Hor­váthné Miszlai Katalin most megjelent, eredetileg szakdolgozatnak induló, szociográfiai igényű mun­kája ennek az oktatási anyagban felmerült hiány­nak a pótlását célozza. A könyv nyomon kíséri a fa­lusi népszokások legfonto­sabb állomásait a születés­től a temetési szokásokig. díjas író is részt vett. A szerzők műveiből összeállí­tott irodalmi csokrot Bor­bély Tamás, Csordás Tí­mea, Tóth Gabriella, a paksi Vak Bottyán Gimná­zium tanulói adták át, ezenkívül maguk a szerzők is szavaltak, ki-ki a saját munkásságának egy darab­ját osztotta meg a hallga­tókkal. „Addig kell elmenni, amíg marasztalják az embert, nem pedig akkor, ha már elküldik” — fogalmazott a leköszönő igazgató, aki bár az elején megígérte, hogy nem fog meghatódni „hi­szen ez az élet rendje”, kis­sé mégis elfogódva, elérzé­­kenyülve fejezte be mon­dandóját.

Next

/
Oldalképek
Tartalom