Paksi Hírnök, 2001 (13. évfolyam, 1-52. szám)
2001-07-26 / 30. szám
2001. július 26. Paksi Hírnök Paks város is a környék lapja 7. oldal GYERNIEKSZEPSEGVERSENY I Paksi Hírnökll augusztus 18-án (szombaton) 16 1 | órátó|^ g Duna_partj Csa)ádj Na. pok keretében Gyermekszépségversenyt hirdet paksi és Paks környéki gyermekek számára. Helyszín: az Erzsébet Szálló mögötti téren felállított színpad. Korcsoportok: 3-6 éves, 7-9 éves. A gyermekszépségverseny eddigi támogatói: AKVA Szigetelő és Szolgáltató Kft. Paks, Biritó; ALISCA Rádió; Boogie Klub KKT; Charon Bt.; Coca-Cola; Gszelmann és Társa Építési és Szolgáltató Kft.; Kabala bolt, Dunaszentgyörgy; Paksi Koktél Társastánc Egyesület; PaksNet; Renimpex Kft.; Sirály Papír Vízmű Kft. (Artim András) Paks, Kölesdi u. 1 k m 1 m * Szakály Bianka Paks- A Tolnai úti Hétszínvirág Óvoda Barangolók csoportjába járok. Szeretek jó zenére táncolni, színpadon szerepelni. • Amióta megtanultam kerékpárral közlekedni szívesen túrázok szüleimmel. Nagyon szeretek rajzolni, festeni, ragasztani. Kovalcsik Zalán Paks- A Tölnai úti Hétszínvirág Óvodában szeptembertől nágycsoportos leszek. Kedvenc időtöltésem a palacsintaevés, de azért vigyázok a vonalaimra. További támogatók, szponzorok jelentkezését várjuk! A Tolna Megyei Kereskedelmi és Iparkamara 2001. szeptember-októberben az alábbi szakképesítést adó tanfolyamokat szervezi:- Falusi vendéglátó- Idegenforgalmi ügyintéző- Idegenforgalmi menedzser- Kereskedelmi menedzser- Marketing- és reklámügyintéző- Marketing- és reklámmenedzser A fenti szakképesítések az Országos Képzési Jegyzék szerint államilag elismert képesítések. Minimálisan 8 fő jelentkezése esetén a tanfolyamokat vidéki helyszíneken is megrendezzük. A tanfolyam és vizsga költségeit a PHARE program anyagilag is támogatja, így a jelentkezőnek 50 százalék kedvezményt biztosítunk. Az érdeklődőket részletesen tájékoztatjuk, az alkalmas jelentkezőkkel képzési szerződést kötünk. Jelentkezés előzetes telefonbejelentés alapján. Kérjük, hogy hívja a 74/529-254 telefonszámot. Hol vagy Garányi, hol? Lassan elveszítelek, s hogy tisztán lássalak, pironkodva avítt fényképedért nyúlok. Hiába minden, emlékezetemet is hálózza az idő. Az ám; sírodon durva dudva nő, fejfád elfeküdni készül, de mit neked ezek a földi hívságok? Hiába bánt el könnyen aszott testeddel az enyészet, meglehet, csendesen mosolyogsz odalent, mint rég; elvégre jó neked, istenigazából kipihenheted magadat, s bölcsességed magasáról hallgatod a civódó emberek lábdobbanásait, s neveted, amiért ádáz napi csatákban fillért forintba öltenek. Gyakran eszembe jutsz, hiányzol, jóságod, biztató, bátorító szavad kellene... Tolna előtt újra láttalak. Messzi tarlók fölött kavargott a füst, s már a varjakat is károgni véltem, a közelítő ősz jele ez, s odaképzeltelek a holt búzatábla végére, amint magad elé sóhajtasz: bár megélnénk a jövő évi aratást! Nyílik a buszajtó, s pelyhedző bajuszú, suttyó katonalegénykék nyomakodnak fel. Nem tudom miért, de tekintetem erősen rájuk függesztettem, mint civil ruhás őrmester, aki szabadságos katonái minden lépését ügyeli, hogy rendben van-e ruha, fénylik-e a cipő, megvan-e a gomb, s egyszerre megkövültem, mert testi valóságodban te is köztük voltál, arcodról prüszkölve esőcseppeket törölve kászálódtál föl, s szemedben a régről ismert huncutság bujkált. Ejnye, kaptam a fejemhez, ki járatja a bolondját veled, aszott, vén testedre hogy kerül zubbony, olyan ez, mintha madárijesztőt drága szövetű öltönybe bujtatnak, s kezébe díszes diplomaVarga S. Feltámadás tatáskát nyomnak. De hisz nem is öreg az a test, ellenkezőleg; erőtől, indulattól feszülő - ilyen lehettél fiatalon - s ha a test ilyen, hogy kerül rá a vénséges, ősz üstökű fej? Balga képzelgés, odaillik a fej is; fiatal, életerőtől sugárzó, a vidámság, a derű két lábon járó szobra.- Garányi honvéd - szólok nevetve, s a jókedvű legény kezét érintem -, ide hozzám! Meghökken, komor képet vág.- Honnét tudja a nevemet? - hebeg. Egyszerű, aki Garányinak született, azt annak is hívják.- Sose láttam - így ő.- Sebaj. Láttalak eleget Garányi Márton cipész képében.- Hát ez valami - száját tátja a legény -, hogy éppen itt összefutok valakivel, aki a dédapámat ismerte. Mert hogy nekem a dédapám volt, de nem ismertem, mert amikor megszülettem, ő már egy esztendeje halott volt. Eleget mondják odahaza, hogy tisztára dédapám vagyok. Úgy, hát úgy. Mellém telepszik, s egyszerre különös érzésem támad, mintha feje tetejére állna bennem az idő. Tán már én sem vagyok, hanem valamelyik ősöm, s ő utazik tovább Garányival? Nem ez az a bizonyos feltámadás, amit annyian hisznek és várnak? S vajon nem ennyi-e maga az élet, fennmaradni, megmaradni, tovább létezni?- Marci - fordulok felé zavartan -, tán meg se halt a dédapád. Nevet:- Dehogynem. Tizenkilenc esztendeje. Hosszan nézem s nem mondom ki, amire gondolok; igaz, hogy meghalt, igaz, hogy meghalunk. De talán nem egészen.
