Paksi Hírnök, 2001 (13. évfolyam, 1-52. szám)

2001-06-21 / 25. szám

XIII. évfolyam 25. szám A paksi atomerőmű vezetésének döntése értelmében a dohányzó munka­­vállalók nemsokára már nem csupán egy nótára, hanem ha úgy tartja ked­vük, ezentúl akár egy cigarettára is rágyújthatnak az ellenőrzött zóna hatá­rán. Az egyelőre még csak kísérleti jelleggel kialakítandó dohányzóhely messzemenően figyelembe veszi a sugárvédelmi előírásokat, ugyanakkor biztosítja a dohányzás kulturált feltételeit is. A másfél évvel ezelőtt hatályba lépett, a nemdo­hányzók védelme érdeké­ben létrejött törvényt szem előtt tartva az atomerőmű minden területén dohány­zóhelyeket alakítottak ki. „A kivétel erősíti a sza­bályt” alapon ezúttal is akadt egyetlen olyan terüle­te az erőműnek (a sugárve­szélyes zónák), ahol — a biztonsági szempontok prioritása miatt — nem ala­kíthattak ki ilyen helyeket. A sugárvédelmi szabályzat­ban foglalták szerint ugyan­is ezekben a szigorúan elle­nőrzött zónákban tilos a dohányzás, s ez továbbra is komoly problémát jelent mindazoknak, akik nem tudnak megválni e szenve­délyüktől. Mivel a tilalmat az ország minden olyan munkaterületén érvényesí­tik, ahol fennáll a radioak­tív szennyeződés esetleges veszélye, ez egyáltalán nem számít paksi jelenségnek. Az atomerőmű ellenőrzött zónájában a külső mellett számolni kell a belső su­gárterhelés kockázatával is, éppen ezért nemcsak a do­hányzás tilos, hanem az ehhez szükséges „kellé­keknek” a bevitele (tehát a cigaretta, a dohány, a gyu­fa) sem megengedett. Volent Gábor, a sugárvé­delmi osztály vezetője úgy látja, hogy ezek az intézke­dések egyértelműen a dol­gozók érdekeit szolgálják. Ennek figyelembe vételé­vel, valamint a szabályok maximális betartásával né­hány dohányzó hely kiala­kítását tervezik az ellenőr­zött zóna határán, igaz, egyelőre még csak kísérleti jelleggel. Egy év múlva az­tán értékelik a tapasztalato­kat, s ezután döntenek az esetleges véglegesítésről. Az osztályvezető hangsú­lyozta: természetesen to­vábbra is szigorúan ellen (őr)zik a dohányzást és tilt­ják a kellékek bevitelét, aki pedig az előírásokat megszegi, annak számolnia kell a megfelelő szankciók­kal. Seregély Erzsébet Híd az acélszerkezetek között A PA Rt. által megkezdett biztonságnövelő intézkedéssorozat részét képe­ző program keretén belül a napokban készül el a paksi atomerőmű 3. és 4. blokkjának lokalizációs tornyait összekötő hídszerkezete. A nukleáris biz­tonsági hatóság által előírt, hónapokkal ezelőtt megkezdett, különleges műszaki megoldásokat is felvonultató földrengésvédelmi munkálatok során folyamatos egyeztetésre volt szükség az üzemviteli szakemberek és az erő­műves karbantartók között. Az atomerőmű blokkjaira vonatkozó üzemeltetési en­gedélyt csak akkor hosszab­bítják meg, ha földrengés­­védelmi szempontból meg­erősítik az épületeket. Ez azt jelenti, hogy a földren­gés során keletkezett rezgé­sek szempontjából nem kel­lően biztonságos épületeket az előírás szerint plusz rácsrudakkal kell megerősí­teni, s az acélpillérek lehor­gonyzó szerkezeteit is ki kell bővíteni. Kiss Ferenc kiemelt beruházás-vezető szerint a leglátványosabb, egyúttal a legnehezebb fela­datnak a reaktorépületek keresztirányú merevitését szolgáló hídszerkezet kiépí­tése bizonyult. Addig azon­ban hosszú utat jártak be, mivel ezt megelőzően el kellett készíteni az épületek, a berendezések, illetve a technológiai rendszerek megerősítésének tervezését és kivitelezését: első körben *■ a® az úgynevezett „easy-fíx” program által meghatáro­zott feladatokat teljesítet­ték, tehát előkészítették a villamos- és irányítástechni­kai paneleket, kábeleket, illetve elvégezték a téglafa­lak megerősítését célzó munkálatokat. Ezalatt ke­rült sor a blokkok primer­­köri fővízkörének- és főbe­rendezéseinek megerősíté­sére. A jelenlegi munkák során a technológiai átalakí­tások, az építészeti, vala­mint a gépészeti és villa­mos-rendszerek minősítése és megerősítése folyik. Az építészeti munkák egyik elemét képezte az acélszerkezetű épületrészek (turbinacsamok és reaktor­csarnok) lokalizációs to­ronyhoz erősítése a hídszer­kezettel. (A speciális méretű és falvastagságú hídeleme­ket Szlovákiában készítet­ték, s már a Paksra szállítá­suk is nagy kihívást jelen­tett.) A részegységeket a végleges összeszerelés he­lyén, a szerelőállványzatra emelték, majd az elkészült hidat egy hidraulikus híd­emelő szerkezettel emelték végleges helyére. Ezzel a munkafázissal azonban még nem ér véget a földrengésvédelmi prog­ram: információnk szerint az előzetes tervekben elő­irányzott munkákkal ugya­nis várhatóan csak 2002 végére készülnek el. A solferinoi ütközet helyszínén versenyeznek Az atomixesek utaznak, de nem Macedóniába Az Országos Elsősegélynyújtó Verseny győzte­sei, az atomerőmű tűzoltói (Adorján Zsolt, Far­kas József, Fehér Roland, Paksi Ferenc, Papp Szilárd) valóban elutaztak, csak nem Macedóniá­ba, mint arról a Paksi Hírnök legutóbbi számá­ban hírt adtunk, hanem az olaszországi Solferinoba. A június 22-23-24-én zajló verseny helyszínét azért kellett megváltoztatni, mivel a balkáni országban háborús helyzet alakult ki. Tóbi József, az erőmű tűzoltóságának kiképzési előadója lapunkat arról értesítette, hogy a hely­színváltoztatásról a Szom­bathelyhez közeli vépi ar­borétumban megrendezett országos verseny időpont­jában nemhogy ők, de még a szervezők sem tud­tak, s a térségből érkező hírek alapján legfeljebb csupán sejteni lehetett, hogy a háborús Macedó­nia nem lesz megfelelő helyszín a nemzetközi ver­seny lebonyolításához. A június 22-én kezdődő, és június 24-ig tartó megmé­rettetés helyszínéül szol­gáló Solferino arról neve­zetes, hogy az 1763-ban lezajlott, rengeteg áldoza­tot és sebesültet követelő Műszaki hiba miatt szólalt meg a sziréna Hétfőn este váratlanul megszólalt az egyik sziréna Pakson. Az esetről másnap több olvasónk is értesítette szerkesztősé­günket, ugyanakkor értetlenségüknek ad­tak hangot, mondván: a digitális rendszer bevezetésével mindenki abban remény­kedett, hogy a korábbiakhoz hasonló té­ves riasztásra többé nem kerül sor. Meg­kerestük a polgári védelem paksi pa­rancsnokságát, ahol a riasztásról szóló hírt megerősítették, egyúttal arra kértek bennünket, hogy a Paksi Hírnök hasábja­in keresztül is közöljük: téves riasztás tör­tént, amit feltételezhetően műszaki hiba okozott. A sziréna az utóbbi napok esőzé­sei következtében hibásodott meg. csata után itt jött létre a később Vöröskereszt né­ven ismertté vált szerve­zet, amely a megalakulása óta eltelt, több mint két­száz év alatt számtalan­szor bebizonyította: az emberek segítésére létre­hozott, azóta már nemzet­közi méreteket öltött Vö­röskeresztre a modern vi­lágban is szükség van. I Kedvező döntés az erőműves dohányosoknak

Next

/
Oldalképek
Tartalom