Paksi Hírnök, 2001 (13. évfolyam, 1-52. szám)

2001-04-19 / 16. szám

6. oldal XIII. évfolyam 16. szám Paksi Hírnök Fák* váró* é* a környck lapja Országos közvélemény-kutatás: A paksi atomerőművet kedvezően ítélik meg Dunaferr Rt. - PA Rt.: Szoros együttműködés? Annak ellenére, hogy a két gazdasági szempontból meghatározó szomszédvár, Duna­újváros és Paks mindössze néhány kilométerre van egymástól, ezidáig mindkét cég kényesen ügyelt arra, hogy betartsa a három lépés tá­volságot. A legutóbbi találkozón történt egyez­tetést követően azonban nemcsak ez a tisztes távolságtartás szűnhet meg a jövőben, ha­nem akár sokrétű együttműködésre is sor kerül­het. (Folytatás a% 1. oldalról!) Összefoglalásképpen el­mondható, hogy az ener­giaforrásokról általában alkotott vélemények válto­zásán nagyon jól lemérhe­­tőek 2000-2001 vélemény­­formáló eseményei: a gáz kedvező megítélése je­lentős mértékben csök­kent, és bár még mindig igen pozitív a róla alkotott vélemény, az atom és a megújuló energiák sze­repe az utóbbi egy évben megerősödött. A puszta­­szőlősi gázkitörés, a gázár­emelés körül kialakult viták és bizonytalanság, a gázpi­aci nyitástól való lakossági félelmek, a kormány hoz­zájárulása a paksi atomerő­mű működésének meg­hosszabbításához és a 25. évfordulóhoz kapcsolódó országos kampány mind olyan események voltak, amelyek a lakosságot kedvezően befolyásolták az atomenergia megítélésé­ben. A pozitív irányú változást tehát elsősorban a környe­zet generálta: „a legolcsóbb energiaforrás”, illetve a “radioaktív hulladék bizton­ságos elhelyezése” üzenet jól átment a köztudatba, a jövő kommunikációját te­hát e téren érdemes fejlesz­teni. A legfőbb figyelmet talán — a közvéleményt most aktuálisan is nagyobb mértékben foglalkoztató — “üvegházhatás, globális fel­­melegedés” téma köré kel­lene építeni, mert itt jelen­tős információhiány mu­tatható ki a paksi atomerő­művel kapcsolatban. „Az atomenergia kor­szerű” és „az atomener­gia olcsó” kategóriák jel­lemző mértékben emelked­tek, csakúgy, mint a bizton­sági előírások betartására vonatkozó bizalom, s csök­kent a lakosság veszélyérze­te. Az atomerőmű 25. év­fordulójához kapcsolódó kampány pedig a felnőtt társadalom körülbelül egy­­harmadát érte el. (A kom­munikáció szándékosan olyan médiumokat válasz­tott, amelyek eddig az atomenergiával kapcsolat­ban negatívabb vagy kö­zömbös véleményt formáló társadalmi rétegekhez szól­tak.) A Dunaferr Rt. me­nedzsmentje, élükön Tóth László vezérigazga­tóval, Baji Csaba meghí­vására érkezett a nukleáris létesítménybe. A két cég vezetői a kölcsönös tájé­kozódás mellett az együtt­működés lehetőségeiről, a kulturális- és sportesemé­nyek közös szponzorálá­sáról tárgyaltak, ugyanak­kor megvizsgálták a közös érdekek érvényesítését és megvalósítását célzó törekvések lehetőségeit is. A két fél most létrejött megállapodása értelmében az atomerőmű karbantar­tási munkáiban a dunaúj­városi cég ezentúl komo­lyabb szerepet vállal, sőt egyes beruházási, felújítási munkáknál is közreműkö­dik. (A Dunaferr rendel­kezik a megfelelő szakké­pesítésű munkaerővel, va­lamint azokkal a minősítő-Pakson járt Robert A. Laurie A kaliforniai energiakáosz háttere Nicolas O. Bartsch kíséretében Paksra látoga­tott az elmúlt héten Robert A. Laurie, a Kaliforni­ai Energia Bizottság elnöke, aki a kaliforniai üte­mezett áramszünet okairól és előzményeiről tájé­koztatta az érdeklődőket. A szakértők szerint az Egyesült Államok leggazdagabb államának tar­tott Kaliforniában felmerült áramhiány oka az energiapiac félresikerült liberalizációjában kere­sendő. Mivel a túlterhelt elektromos hálózat az összeomlás szélére került, az energiaellátás het­venöt százalékát felügyelő ügynökség, a California Independent System Operator (Cal- ISO) több ízben is energiatakarékossági készült­séget volt kénytelen életbe léptetni. A kaliforniai áramhiány kialakulásában - a nagy fogyasztás mellett - az ellátási liberalizációval bevezetett ár­­szabályozás is nagy szerepet játszott. Robert A. Laurie szerint a mostani árampiaci káosz a ’90-es évek legelejére, a kali­forniai kormányzó beiktatá­sára vezethető vissza. Az Egyesült Államokban ak­kortájt tapasztalható gazda­sági recesszió következmé­nyeként a Kaliforniában székelő, több millió mun­kást foglalkoztató mamut­cégek az alacsonyabb üzleti költségeket biztosító szom­szédos államok (Nevada, Texas, Arizona) valamelyi­kébe tették át központi iro­dájukat. A republikánus Wilson kormányzó ezek “visszacsalogatása” érdeké­ben az energetikai piac át­alakítása, illetve a villamos energia árának a csök­kentése mellett döntött, így került sor 1996-ban a központi szabályozás felol­dására, és — arra számítva, hogy az egymással rivalizáló szolgáltatok hosszú távon kénytelen lesznek alacsony áron tartani az árakat — az árampiacot részlegesen liberalizáltál^. Az 1998. április 1-jén életbe léptetett felemás liberalizáció azon­ban nem várt áprilisi tréfá­nak, igazi bohózatnak, ké­sőbb pedig politikai bot­ránnyá (is) terebélyesedett káosznak bizonyult, amivel a következő kormányzó, az 1999. januárjában kineve­zett demokrata Gray Da­vis sem tudott megbirkóz­ni. A kiskereskedelmi árakat úgy alakították ki, hogy az állam villamosenergia­­ellátásáért felelős két nagy áramszolgáltató, a Southern California Edi­son (SCE) és a Pacific Gas & Electric (PG & E) a fogyasztók számlájába beépítve visszakapja ko­rábbi beruházásainak érté­két. (Ezt megelőzően pedig megtiltották nekik hogy hosszú távú szerződéseket kössenek, ugyanakkor arra kötelezték őket, hogy adják el erőművi kapacitásuk fe­lét, s a nagykereskedelmi piacon szerezzék be az ügyfeleik ellátásához szük­séges árammennyiséget.) A magánkézben lévő erőmű­veknek időközben minden lehetőségük megvolt arra, hogy megfigyeljek a piacot, változásokat, módosításo­kat eszközöljenek, s a ré­szesedésük növelése érde­kében valamennyi forrásu­kat maximálisan kihasznál­va az egekig emeljék árai­kat. Ennek következtében az áramszolgáltatók ala­posan eladósodtak, ugya­nis drágán vásároltak és nyomott áron voltak kény­telenek eladni. A több mil­liárdos veszteség végül oda vezetett, hogy a kormány­zó energia-szükségálla­potot vezetett be, ezzel párhuzamosan pedig el­rendelte az áram árának emelését. Lapunk érdeklődésére az elnök elmondta: a valódi probléma az volt, hogy az áramszolgáltatók nem tudtak megfelelően rea­gálni a piac változásai­ra. „Egyeden üzleti vállal­kozás sem engedheti meg magának, hogy magas ke­reskedelmi áron vásároljon, és olcsón értékesítsen” — mondta Robert A. Laurie, aki szerint a kaliforniai energiakáosz könnyedén megelőzhető lett volna. Az eset legfőbb tanulsága: egy olyan, oda-vissza kom­munikáló mechanizmust kell kialakítani, amely lehe­tővé teszi a piac folyamatos megfigyelését, s azonnali reagálást. sekkel, amelyek elenged­hetetlenek ehhez a mun­kához.) A mostani talál­kozó során csak érintet­ték, éppen ezért tovább egyeztetéseket kíván az energiapiac liberalizációja esetén a kölcsönös üzleti alapokon előnyöket nyúj­tó megoldások kidolgozá­sa. A kulturális- és sport­­rendezvények támogatá­sáról a két vezérigazgató| úgy nyilatkozott, hogyi konkrét elhatározások nincsenek ugyan, de egy-: egy nagyobb rendezvényt1 a két cég a jövőben várha­tóan közösen szponzorál majd. Tóth László ve­zérigazgató elmondta: a Dunaferrnek nem titkolt célja, hogy a jó kapcsolat kiépítésén túl üzleti sike­reket is elérjenek Pakson. Baji Csaba vezérigaz­gató lapunk érdeklődé­sére elmondta: a Dunaferr Rt.-vei valój közös együttműködés! nem veszélyezteti a he­lyi vállalkozások mun4 kavállalási esélyeit. Hozzátette: a paksi vállal-í kozásokat szeretnék a^ eddiginél jobban bevonni a karbantartási folyamat-j ba, ennek feltétele mini den esetben a megfelelő szinten végzett minőségi munka. i

Next

/
Oldalképek
Tartalom