Paksi Hírnök, 2000 (12. évfolyam, 1-50. szám)

2000-02-17 / 6. szám

4. oldal XII. évfolyam 6. szám Paksi Hírnök Pala váró« é« a környék lapja Zsillé Gábor: Elmúlik ez is... Elmúlik ez is az összehányt utcákon %sírpapírok fogócskádnak zörögnek egyre a szél monoton tölcsérében köd porfelhő kavarog a lépcsők megszakadt ívén nyalábok lépkednek tovább arcod salakja elpereg s koponyák pírja világít a kéntől terhes füstben mindig marad egy állkapocs mely igéket jelzőket mormol foszlik forrósodik enyész kimarjuk fonnyadt tárgytalan Kettős évforduló az evangélikus templom Mária néni fél évszázada Kilencven esztendeje, egy va­sárnapi délelőttön az újvidéki evangélikus templom harangja istentiszteletre hívta a gyüleke­zetét, amely azokban a pillana­tokban egy újszülöttel gyara­podott. Hoffmann Mária február 13-án, vasárnap ünne­pelte kilencvenedik születés­napját, együtt a paksi evangéli­kus gyülekezettel. A köszöntés nem csupán ennek a szép év­fordulónak szólt, Mária néni éppen fél évszázada szolgálja a paksi evangélikus közösséget kántorként. Az orgona ma is szépen, tisztán szólal meg keze alatt. Az ünnepi istentisztelet a liturgia szerint folyt vasárnap is, ám az igehirdetés után ked­ves, szívhez szóló ünnepség következett. Mária néni meg­­hatottan fogadta a kettős jubi­leum alkalmából feléje irányu­ló szeretetet. A muzsikával evangéliumot hirdetett mondta Pintér János esperes, aki a németországi tanulmány­úton lévő Szabó Vilmos Bélát helyettesíti a lelkészi szolgálat-Megjelent a Sétatér 4. száma Január 28-án ünnepelte har­madik születésnapját a Sétatér című, pécsi szerkesztésű, min­tegy ötszáz példányban megje­lenő transzkulturális folyóirat, amelynek célja, hogy szellemi hidat építsen Tolna és Bara­nya, valamint Somogy megye között. A kiadvány elején — . mintegy útmutatóként - Dsida Jenő: Hogyan kell verset ol­vasni? című 1937-ben, Ko­lozsvárott megjelent írásának részlete olvasható.- Mintha elfelejtettünk volna verset olvasni — mondja László-Kovács Gyu­la. — Dsida Jenő írása tudato­san, éppen ezért került a folyó­irat elejére. A Sétatér, mint el­­nevezése is mutatja: transzkulturális, ami azt je­lenti, hogy kultúrák találko­zását próbálja összefogni, tehát nem kirekesztő, ha­nem éppen ellenkezőleg, befogadó. Általános iskolás gyerekek írásai éppúgy megta­lálhatók a folyóiratban, mint az elismert, előzőleg nevet szerzett, esetleg már önálló kötettel rendelkező íróké, köl­tőké. A főszerkesztő, dr. Va­das Gyula igen nagy tisztelője az erdélyi kultúrának, ami ab­ban is megmutatkozik, hogy szinte minden szám tartal­maz erdélyi vonatkozású írásokat. Ez az illusztrációs anyagban is tükröződik: a ko­rabeli Kolozsvárt ábrázoló fényképek “színesítik” a mos­tani számot. Egyeden irányvonalat követ a folyóirat: szépen, magyarul kell szólnia minden írásnak. Részben szerkesztői felkérés alapján, részben önként jelent­keznek a szerzők. A célok kö­zött irodalomtörténeti vonat­kozású, tanulmány jellegű írá­sok megjelentetése is szerepel: Illyés Gyuláról és — a már klasszikusnak számító — Baka Istvánról, Szekszárd szülötté­ről is. A tetszetős külalakú, átte­kinthető, könnyen olvasható, pozitív szerkesztési elvet köve­tő folyóirat financiális gon­dokkal küzd, ám ennek ellené­re hat számot terveznek meg­jelentetni ebben az esztendő­ben. Ezúton is kérik a szépiro­dalmat kedvelő olvasók támo­gatását: nemcsak anyagiakkal, hanem irodalmi jellegű írások­kal is járuljanak hozzá a folyó­irat elkészítéséhez. Miklós Imre ban. A gyülekezet lelkésze sem feledkezett meg Mária néni ünnepléséről, szép levélben köszöntötte a távolból, mi­képp Sólyom Károly nyugal­mazott esperes is, aki harminc­kilenc éven keresztül vezette a paksi evangélikusokat, szinte egy időben kezdte szolgálatát Mária nénivel. Hoffmann Mária 1944-ben - az újvidéki bombázások elől menekülve — szüleivel együtt jött Paksra. Hazatértek, mert Mária néni ugyan Bácská­ban született, a család gyö­kerei azonban paksiak. Ro­konokhoz jöttek, bátyjához, Inotai Imréhez, a Damjanich utcába. Ma is itt él Mária néni, négy generáció lakja a házat, összetartásban, boldogságban. Azóta elhunyt bátyjának lánya, Koch Józsefné, Gyöngyi min­dössze fél esztendős volt, mi­kor Mária néni ideköltözött, ma már boldog nagymama ő is. A kántori tisztet 1950-ben, egy hónapra vállalta, Martos úrnak, a kántor-tanítónak le kellett mondania az iskola álla­mosítása nyomán. Az egy hó­napból hatszázszor annyi lett, kerek fél évszázada minden vasárnap, kéthetente szerda reggel szólal meg az orgona Mária néni keze alatt. Tisztán, hiba nélkül, talán erre a leg­büszkébb Mária néni. Bizony fontos ez, hiszen, mint az es­peres úr mondotta a köszöntő alkalmából, a muzsika is evan­géliumot hirdet. Disznótor finn ízekkel • • Ez az On hirdetésének a helye! J^a/csi //irrt f>'A Festményvásár és kiállítás az ESZI aulájában február 23-án lO-18-iß. BALIKÓ GALÉRIA AJKA Gázkészülékek Beüzemelése, javítása, karbantartása. Szabó Tivadar, Paks, Kalap u. 20. Tel.: 75/312-827 A szúrás, amelynek a száz­­nyolcvan kiló körüli disznó ál­dozatául esett, gyors volt és szakszerű, a legkényesebb ál­latvédők sem igen találhattak benne kifogásolni valót. A vendégeknek pedig igazi kü­lönlegesség, hiszen hazájuk­ban, Finnországban ilyen évti­zedek óta nem eshet meg. Ott ugyanis törvény tiltja az állatok háznál történő vágását, pedig valaha - az életük dere­kán járó vendégek nagyapái korában - kedves háziállatuk, a rénszarvas is gyakorta végezte életét a szúrókés nyomán. A loviisa-i küldöttség tagjai így csak az elbeszélésekből ismer­hették a disznótort, egészen az elmúlt hét szombatjáig. Ekkor ugyanis a paksi Finlandia Kör Györkönybe, a szép pincefalu­ba invitálta a finn "rokonokat", ahol hamisítatlan magyar disznóvágást nézhet­tek végig. Már aki akarta, mert a szokatlan látvány, a vér töb­beket arra késztetett az északi­ak közül, hogy elforduljanak. Igaz, nem mindenki volt ilyen kényes, kamerák, fényképező­gépek kerültek elő, hogy meg­örökítsék a számukra rendkí­vüli eseményt. Az előítéletek a közeli pincé­ben, a reggelihez bőséggel terí­tett asztaloknál, a sok-sok fi­nom disznóság láttán, végképp eloszlottak valamennyi ven­dégben. Es hogy a vendéglá­tók is tapasztalják, hogy a fin­nek sem vegetáriánusok, a kol­bász, a szalámi, a disznósajt mellé rénszarvas-sonka is ke­rült. Mottó: A sajtó nemcsak a mánat szól, üzenet a jövőnek is A Paksi Közlöny 1883. már­ciusi számaiból szemelgettem a következő rövid híreket:- Lóösszeírás. Pakson a lóösszeírás befejeződött. E szerint van Pakson 355 kancza, 359 heréit, Kis Pak­son 20 heréit, 50 kancza, ösz­­szesen 784 drb, és ezeken felül még 99 csikó, összes ló állomány 883 drb.- Étterem megnyitás. Van szerencsém a n.é. közönség­nek szíves tudomására hozni, miszerint folyó évi március 1- én Pakson a Malom-utcában, saját házamban a műveltebb közönség igényeinek megfe­lelő éttermet nyitottam, a hol is kitűnő meleg és hideg éte­lek, kitűnő hegyi borok és kő­bányai sör fog kiszolgáltatni. Étkezésre havonkénti jutányo­sán előfizethetni. Minden hé­ten kétszer esténkint zene. Büttl Anna.- Végrehajtás az utczán. R. D. paksi izraelitát az adóvég­rehajtó az utczán zálogolta meg, miután otthon semmije nincs,- mindene másé, tehát a végrehajtó elvette tőle az utczán zsebóráját. De már ha zsidó is a mi R.D. barátunk, - ha nem volna is igaz, hogy az övé mindene amit más nevén bír, Magyarország közpénztá­ra mégsem sülylyedhet az útonállók közé.- Paks város képviselő tes­tületé elhatározta, hogy netáni tűzveszély esetén a tűzveszély helyszínére az el­ső fecskendővel érkező fuva­ros 5 frt, - a második 2 frt, a többiek 1-1 frt. - az első vizes lajttal beérkező fuvaros 2 irt­ot kap a város pénztárából. Ezen felül minden tűzesetnél a lajt fuvarosok és egyéb a tűzveszély helyszínére vizet hordó fuvarosok díja félna­ponként 2 frt, egy naponként 4 frt díjat kapnak, mely díjak féléjre 2 frt 50 kra, egész éjekre 5 frt-ra emeltetnek.- Időjárásunk alighanem el­tévesztette a kalendáriumot. Húsvét hidegebb mint kará­csony, napos tavaszi időre csikorgós hideg reggel, hó, szél, sár, fagy a legváltozato­sabb guodlibetben (egyveleg) összezagyválva, ez hű képe időjárásunknak. Ha azt írjuk, hogy végre bekövetkezett a tavasz, más napra bosszúból be fagy a tentatartó, egyik nap pőrén is izzadunk, mási­kon bundában is fázunk, ha ilyen a március, milyen lesz az április ?- A nagy szél a paksi plébá­nia kert falát mely az utczára szolgált márczius 28-án le­döntötte. Heti vásárkor ott szoktak a csizmadiák állani, s ezer szerencse, hogy nem ilyen alkalomkor történt e do­log, mert borzasztó szeren­csétlenség támadhatott volna.- béri -

Next

/
Oldalképek
Tartalom