Paksi Hírnök, 2000 (12. évfolyam, 1-50. szám)
2000-12-14 / 49. szám
12. oldal NB \. A-csoport, 9. forduló Az idény leggyengébb játékával I Paksi Hírnök Pakt várót ct a környék lapja Tudósításunk Hubert István támogatásával készült! Nationale Nederlanden Albacomp-UPC - ASE 87-62 (22-16, 43-34, 70-47) Újabb rangadó várt .a paksi kosarasokra. Ráadásul idegenben, ráadásul egy olyan, a bajnoki címet védő csapat otthonában, amely az utóbbi fordulókban fájó vereségeket szenvedett. A mieink sem a legjobb előjelekkel várták a meccset, a Kaposvártól hazai pályán elszenvedett vereség nem jó ajánlólevél a vélhetően nagyon elszánt Álba csarnokában. Már az első pillanatokban látszott a paksi játékosokon, hogy túlzott feszültség vett rajtuk erőt. Idegesek voltak a hazaiak is, ám ez nem akadályozta meg a Körmend ellen semmit sem mutató McMahant abban, hogy bevágjon egy triplát. Ezzel 5-2-re vezetett a pályaválasztó, ám eztán a mi pillanataink jöttek. Czigler, Jurgilas, Davis és újra Czigler kosaraival 10-5 ide, az időkérés után azonban Boros egy trojkával meg egy duplával percen belül egyenlített. Ekkor valami elszakadt a paksi fiúkban. Nem védekeztek, így Mr. Me. a 7. percben már második hármasát lőhette a kosarunkba, amivel már ők vezettek (13-12). Az Álba látta csapatunk elemi hibáit (labdaeladások, védekezésbeli hiányosságok) s talán azt a félszt is, ami játékosaink szemében ült. Nem ment ugyanis a szekér, s a kezdeti drukk egyre inkább kapkodásba csapott át. Minden paksi mellett állt egy védő, így igazi dobóhelyzeúg sem jutottunk el, míg ők tíz másodperc alatt alakítottak ki „tuti” lehetőségeket. A mieink azonnal próbáltak válaszolni, ez aztán egyénieskedésbe torkollott, amiben Davis járt az élen. Csakhogy szombaton neki sem ment. Nem úgy a túloldalon a jó öreg Bukvának, a bizonyítani akaró McMahan nek és Borosnak. Ok hárman 14 perc alatt harminc pontig jutottak. Ekkor az ASE huszonkettőnél járt... A különbség növekedésével még idegesebbek lettek a mieink, ami vitákban, figyelmetlenségekben nyilvánult meg. Szerencsénkre sokat hibáztak a fehérváriak is (az első félidőben mindkét csapat negyven százalékkal dobott), ezért a félidő vége akár szorosabb is lehetett volna, ha... Igen, a büntetők. Háromszor is 2+1-et érhettünk volna el, de a ráadásbüntető mindig kimaradt. Pedig a három megszerezhető pontnál is többet ért volna morálisan a csapatnak, ha három támadásból kilenc egységet „termel”. A nagy szünet után Jurgilas indult meg a gyűrű felé, Boros lábán majdnem átesve futott tovább, amikor olyat tett, amiért nyugodt szívvel kizárhatták volna. A litván jobb könyökkel szándékosan bemosott egyet Borosnak! Örülhetett volna, hogy megúszta sportszerűtlennel, ám a magáról teljesen megfeledkezett légiós elkezdte azt reklamálni, hogy az ellenfél el akarta gáncsolni. Tény, hogy „Borisz” belépett elé, az már vitatható, ezt szándékosan tette-e (lásd: felrúgom az ellenfelet), ám az is tény, hogy egy profi kosarasnak, aki a játékkal, a kosarakkal szerzett pénzből él, minden idegszálával a kosárszerzéssel kell törődni. Akkor is, ha a bíró „vak”, akkor is, ha az ellenfél durva. Jurgilas viszont ahelyett hogy hétre csökkentette volna csapata hátrányát, bevágott egyet Boros Zoltánnak, aki szépen bedobta mindkét büntetőt, sőt még a labdát is megkapta az Albacomp. Jó üzlet volt, megérte. Fodor azonnal le is hozta a litvánt, s hosszasan magyarázta neki a mágnestáblán, hogyan tehetné hasznossá magát. Bukvának viszont nem kellett tanács, sokáig csak ő szerzett mezőnykosarakat, Cziglert ezen a napon nagyon megverte. Centerünk számos hibája ellenére is a csapat legeredményesebbje lett (kár, hogy kulcsszituációkban ő is rontott), Mészáros ugyanakkor még büntetőből sem volt képes pontot szerezni, Érsek pedig, aki kedden mindent bedobott, most még vállalkozni sem mert. Kapott is érte a többiektől. Legalább ötször járt le egyebek mellett ezért is a támadóidőnk, ami jelezte: fejben nincs a pályán az Atom. A paksi B-közép is csak találgatta, mi történhetett, többnyire csendben figyelte a kedvencek vergődését. Persze ez a siralmas produkció senkit nem késztetett volna jó kedvre. Vöröss Endre Magyar Kupa a legjobb 16 közé jutásért Biztos továbblépés Pécsett Tudósításunk Hubert István támogatásával készült! Nationale Nederlanden Pécsi VSK - ASE 76-109 (6-33, 26-56, 49-84) A Kaposvár elleni vereséget követően tulajdonképpen jól jött a pécsi kupatalálkozó. Jól, hiszen ezen a mérkőzésen úgy edzhettek a mieink, hogy tétje volt a derbinek. Ellentmondásosnak tűnhet ez a kijelentés, de valóban így volt. A két csapat között - mint ahogy az első, illetve a másodosztály között is - nagyon nagy tudásbeli különbség van. A pécsiek úgy készültek a találkozóra, hogy hétvégén tizenöt pontos hátrányból tízzel elkalapálták a Dombóvárt. Azon a meccsen remekül játszott Hoffmann Balázs, harmincegy pontig jutott. Kedden HB csak csereként, a 8. percben lépett pályára. Furcsa ezt kijelenteni, de addigra már minden kérdés eldőlt: húsz ponttal vezetett az idegenlégiósok közül a kupaszabálynak megfelelően csak egyet, Davist a soraiban tudó Atomerőmű. Hogy mindez hogyan alakulhatott így? Erre a kérdésre a dobáspontosság adja meg a választ. Míg mi a tizedik mezőnybeli kísérletünket tévesztettük el, addig a helyiek - akiknél Nemes Balázs csak a második félidőben léphetett pályára - túlzott megilletődöttségük okán csak a homályt negyedelték. Volt szerencsém már néhány kosárlabdameccset megnézni, de olyanra, hogy egy együttes egy játékrészen belül 12 százalékos pontossággal dobingáljon...? A mieink azt tettek a labdával (s a Pécscsel), amit akartak: Érsek, Rajkó, de mindenekelőtt Davis villogott. Szemre tetszetősen kosarazott a Fodor-csapat, nem volt gyenge pontja. A kísszünetben aztán jöttek a humort sem nélkülöző (pécsi) szurkolói beszólások, mint például: „Bele kell húzni, meg lehet verni őket!” A buzdítás hatott, a 12. percben bevágtak egy triplát, de nem csupán ez mutatta, hogy magukhoz tértek a helyiek, akik a negyedik helyről várták bajnokságuk hétvégi folytatását. A második játékrészt mindössze 23-20-ra vesztette el a kisebbségi érzését egyre inkább leépítő PVSK. A hazaiak 39 %-os pontossággal célozták hálónkat, míg mi a kezdeti 78-ról visszaestünk a valamennyivel szerényebb 62-re. Persze mindenki tudta, ki nyeri a derbit, a kérdés csak az volt, mennyivel. Volt tehát idő a lelátón történt eseményekre is figyelni, ahol a tudósító tapasztalhatta: a helyiek jól érzik magukat. A második trojkáját jegyző Móricz például ezt hallhatta elismerés gyanánt: „Még tízet bedobsz, és behozod a hátrányt.” A különbség valóban harminc körül stabilizálódott, s ezzel a nagyérdemű is kezdett megbékélni. 38-79-nél azért már beszóltak, hogy: „Legközelebb szólja.tok, hogy ne jöjjünk ki”, de 49-84-nél már ez hangzott a lelátóról: „Megy ez, csak csinálni kell.” Egyszóval egész jól szórakoztunk, s mivel a Paks nem akarta megalázni ellenfelét, a Pécs kosarasai is egyre jobban játszottak. A második félidőben 53 százalékkal dobtak, nyolcvannal büntetőztek, ám fikarcnyival sem kerültek közelebb hozzánk. Ez elsősorban a mindent bedobó Érseknek volt köszönhető, aki lassan utolérte, majd meg is előzte a dobóveysenyben sokat pihenő Davist. Érsek jegyezte végül a századik pontot is, s a bíróápolást is hozó meccsen („Nem fáj keze, nem fáj lába, ha az le van amputálva” - így egy kedves néző) az ő büntetőjével alakult ki a végeredmény, mellyel mindenki meg lehetett elégedve. XII. évfolyam 49. szám Második hely a Mitrópa Kupán .November vége és december eleje Franciaországban érte Ács Pétert, városunk sakk-nagymesterét. A fiatal játékos tagja volt ugyanis annak a csapatnak, mely hazánk színeit képviselte a tíz ország részvételével évről évre lebonyolítandó közép-európai sakktalálkozón. A kilencfordulós menetelés során Péter a négytagú magyar válogatott második tábláján vezette a bábukat. A sakkolimpiáról csak szövetségi kapitányi döntéssel lemaradó paksi (Ribli a tanítványának, Ruck Róbertnek szavazott bizalmat) elmondta: Elő-pontszáma alapján a másodiktáblás mezőny 3-5. helyét foglalta el, így nehéz, kiegyenlített partikat játszott. Végül öt fiontot ért el, ám a csapat tuajdonképpen neki köszönheti az ezüstöt. Hogy miért? „Az utolsó fordulóban a csehek ellen ültünk asztalhoz, s három parti után 2-1-re vezettünk. Befejeződött viszont már a küzdelem a horvátszlovén presztízsmeccsen, ahol nagy meglepetésre az olimpiai csapatukat szerepeltető, minket 2.5 - 1.5-re legyőző horvátok ugyanilyen arányban alulmaradtak. Huszonkét ponttal zárták hát a tornát, míg nekünk 2-1-es előnyünkkel huszonegy gyűlt össze. Ha nyerek, második a csapat, ha vesztek vagy remi a vége, negyedik, ugyanis a svájciak is huszonkettővel végeztek. A hármas holtversenyből mi kerültünk volna ki győztesen, ezért nagyon-nagyon kellett figyelnem. A hatórás csata végén aztán sikerült a fehér sereget győzelemre vezetni. Mindenki odajött hozzám gratulálni, nagyon boldog voltam.” Hogyan jutott el idáig a csapat? Az olaszok és az osztrákok ellen győzelemmel startolt a garda (2.5 — 1.5, illetve 3-1; Péter előbb feketével, majd fehérrel győzött), aztán jött egy vereség es egy döntetlen a franciák, valamint a németek ellen (1.5 — 2.5 és 2-2; a paksi nagymester Sportműsor Kosárlabda: december 16. (szombat): NB I, A-csoport: Bp. Honvéd — Atomerőmű SE Dózsa György út 18 óra; Sakk: december 17. (vasárnap) NB I: Atomerőmű SE - Kanizsai Tungsram és NB II: ASE II - Kármm SE Pécs, VMK 10 óra; Kosárlabda: december 20. (szerda): NB I, A-csoport: Atomerőmű SE — BC Marc-Körmend ASE- csarnok 18 óra. feketével és fehérrel is kikapott). A végül a mérleg nyelvének bizonyuló szlovének ellen fölényes, 3-1-es sikerből Péter nem vette ki részét, feketével vesztett. A remekül kezdő svájciak ellen 2.5 - 1.5-ös győzelem (Péter sötéttel remizik), aztán jön a horvát gárda ellem minimális vereség (1.5 — 2.5, Ács ismét döntetlenezik). A gyengécske szlovákok elleni 3- 1-es diadallal helyzetbe hozták magukat a mieink (a paksi nagymester újra győzött - ezúttal világossal), az utolsó forduló drámái eseményeiről pedig már szóltunk. így esett, hogy a tornagyőztes franciák mögött - akik pedig ódzkodtak a rendezéstől — a második helyen zárt a Varga Zoltán, Acs Péter, Ruck Robert, Horváth Ádám összetételű magyar válogatott. Ezt a csapatpontszámításnak köszönheti. A győzelem kettő, a dönteden egy, míg a vereség értelemszerűen nulla pontot ért. Eszerint a mieinknek tizenhárom pontja volt, a három érintett csapat közül a legtöbb, így ezüstérmet jelentett Peti maratoni győzelme. A hazaiak 24.5 pontot szerezve biztosan nyerték a viadalt. Hétvégén rendezik a VMK- ban az ASE - Nagykamzsaß meccset. E csapattalálkozó esélyese a vendéggárda, ám az összecsapás kuriózumot is tartogat. Acs (fekete) kontra Ribli. Péter a bosnyák bajnokságban nemrég megverte a szövetségi kapitányt. Talán most is sikerül neki. Paksi Hírnök Pakt váró* it a környék lapja Kiadja a Hírnök-2000 Bt. Kiadásért felel a Bt. ügyvezetője Főszerkesztő: Miklós Imre Társszerkesztők: Seregély Erzsébet Vöröss Endre Szerkesztőségi titkár: Rolléder Mária Szerkesztőség: 7030 Paks, Dózsa György út 51-53. 7031 Paks, Pf: 20. hirnok@matavnet.hu Tel/Fax: 75/313-522 Telefon: 510-126 Készült: Kaloprint Kft. Kalocsa Felelős vezető: Illés János ügyvezető igazgató HU ISSN: 0865-560X /
