Paksi Hírnök, 2000 (12. évfolyam, 1-50. szám)

2000-11-09 / 44. szám

2000. november 9. 9. oldal f f elePaks NOVEMBER 9. CSÜTÖRTÖK 12:05 Híradó (ism.), 12:25 Fe­kete gyöngy 8. rész (ism ), 13:15 Benzingőz, 13:45 Híradó (ism ), 14:05 Azonosítás (magyar film), 15:30 Klip hátán klip, 15:55 Rek­lám, 16:00 Híradó (ism.), 16:20 Gombóc mese, 16:45 Klip hátán klip, 16:55 Reklám, 17:00 Híradó (ism.), 17:20 Okavango, a vadon szíve (5. rész.), 18:10 Egészség­magazin (ism.), 18:40 Klip hátán klip, 18:55 Reklám, 19:00 Csütör­tök esti randevú, 19:55 Reklám, 20:00 A terror fogságában (amerikai film), 21:35 Reklám, 21:40 Csütörtök esti randevú (ism.), 22:30 Hírújság. NOVEMBER 10. PÉNTEK 12:05 A terror fogságában (ism.), 13:40 Csütörtök esti ran­devú (ism.), 14:30 Bence-show, 15:00 Biztonsági zóna, 15:30 Okavango, a vadon szíve - 5. rész (ism.), 16:20 Klip hátán klip, 16:40 Egyensúlyban (átfogó test­súly karbantartás), 16:50 Klip há­tán klip, 16:55 Reklám, 17:00 Szivárvány Sztár Magazin, 17:30 Klip hátán klip, 17:55 Reklám, 18:00 Csütörtök esti randevú (ism.), 18:55 Reklám, 19:00 Hír­adó, 19:20 Beszélgetések a Pre­­látusban, 20:10 Híradó (ism), 20:30 Pofonok völgye, avagy Papp Lacit nem lehet legyőzni (magyar film), 22:10 Reklám, 22:15 Híradó (ism ), 22:35 Hírúj­ság. NOVEMBER 13. HÉTFŐ 12:05 Híradó (ism.), 12:25 Po­fonok völgye, avagy Papp Lacit nem lehet legyőzni (ism ), 14:05 Reklám, 14:10 Híradó (ism.), 14:30 Szivárvány Sztár Magazin, 15:00 Benzingőz, 15:30 Gombóc mese, 15:55 Reklám, 16:00 Hír­adó (ism.), 16:20 Beszélgetések a Prelátusban, 17:10 Híradó (ism.), 17:30 Lelátó, 18:55 Rek­lám, 19:00 Híradó és sporthírek (ism.), 19:20 Bence-show, 19:50 Klip hátán klip, 20:00 Hiradó és sporthírek (ism.), 20:20 Klip há­tán klip, 20:25 Reklám, 20:30 őr­jítő kétely (amerikai film), 22:00 Híradó és sporthírek (ism.), 22:20 Hírújság. NOVEMBER 14. KEDD 12:05 Híradó (ism.), 12:25 Őrjí­tő kétely (ism.), 13:55 Reklám, 14:00 Hiradó (ism.), 14:20 Célke­resztben, 14:50 Klip hátán klip, 15:00 Lelátó (ism.), 16:30 Híradó (ism.), 16:50 Gombóc mese, 17:15 Klip hátán klip, 17:25 Rek­lám, 17:30 Lelátó, 18:55 Reklám, 19:00 Arcképek Magazin, 19:30 Klip hátán klip, 19:55 Reklám, 20:00 Felhőjáték (magyar film), 21:30 Reklám, 21:35 Arcképek Magazin (ism.), 22:05 Bence­­show, 22:35 Hírújság. NOVEMBER 15. SZERDA 12:05 Felhőjáték (ism.), 13:40 Arcképek (ism.), 14:05 Bence­­show, 14:35 Beszélgetések a Prelátusban (ism.), 15:25 Arcké­pek (ism.), 15:55 Klip hátán klip, 16:20 Biztonsági zóna, 16:50 Marco Polo - 5. rész (olasz film­sorozat), 18:05 Gombóc mese, 18:30 Klip hátán klip, 18:55 Rek­lám, 19:00 Híradó (ism ), 19:20 Egészségmagazin, 19:50 Egyen­súlyban (átfogó testsúly karban­tartás), 20:00 Híradó (ism.), 20:20 Klip hátán klip, 20:25 Rek­lám, 20:30 Fekete gyöngy 9. rész (ism.), 22:35 Hírújság. A műsorváltozás jogát fenntartjuk! Midőn felemlítettem a hidat, a tokás, testes férfi átválto­zott. Egykedvűségének meg­unt kalapját elhajította, feldo­­bódott lett, s vidám. Hogy ta­nújelét adja városa iránti sze­­retetének, zajos központtól a Dunáig kísért; élre hágott, előre csörtetett, oly elszán­tan, mint akinek küldetése van. Célunkhoz érve megszep­pentem, mert vasszívű, rideg óriás a hid, s ha balgán feled­tem volna, menten értésemre adta: porszem vagyok. Em­berem bezzeg másképp látta. Otthonosan mozgott, s úgy nyargalt fölfelé a lépcsőso­ron, mint létráján a tulajdono­sa. A hídfőn azután állást vett magának, s kevélyen kérde­zett:- Tudja, mi ez? - dobban­tott szilajul.- A dunaföldvári Duna­­hid, - mondtam megadón.- Tévedés. És azért, mert csak az átkelőhelyet látja benne. Egyébiránt köldökzsi­nór, általa táplálja egymást az Alföld és a Dunántúl. Sőt - izzott a hangja -, ezen át fog egymással kezet Dél és Kö­zép Európa.- Hogy ítél a felújítás felől?- Jól teszik, hogy megte­szik - somolygott - és mi, dunaföldváriak reflektorfény­be kerültünk. Nincs nap, hogy ne mondanák be tévébe, rá­dióba, hogy a felújítás miatt fennakadásra költ számítani. Egy szó, mint száz - mellére csapott -, híresek vagyunk! Lám, tartja magát az igaz­ság, hogy ahány ember, any­­nyi a nézőpont is. Mert ki gondolná, hogy a milliárdos beruházásnak ily sajátos ho­­zadéka lesz? Mi az, hogy mi lesz? Van! Hiába meresztettem a sze­memet a Duna-partról, bá­mulva a hidat, ránézésre nem láttam semmi újat. Igaz, hogy állvány-erdő fogja közre a vasszerkezetet, igaz, hogy sokan munkálkodnak, gépek zaja hallik, de nem érzékel­tem a változást. Tudniillik a híd formája olyan, mint öt-tíz vagy húsz esztendeje. Hol van a munka látszata, s hol az érzékelhető változás? Eb­béli tamáskodásomat meg­osztottam hegesztőkkel, laka­tosokkal. Mintha összebe­széltek volna, egyképpen fe­leltek: „Szabó Imre mérnök urat keresse, ő mindent tud amit a beruházásról tudni le­het.”- Igaz, amit mondanak? - toppantam a mérnök úr irodá­jába.- Nem vagyok mindentu­dó...- Mérnök úr, ránézésre semmi változás a Duna­­hídon.- Persze, hogy nem. De mi­nek bontanánk le a tartószer­kezetet, amikor kiváló állapot­ban van? Hogy értse, minek felszedni a töltést, ha csak a sín sérült. Egyébként cégem, a KÖZGÉP-HÍDÉPlTŐ Kon­zorcium a fő kivitelező és le­galább tizenöt alvállalkozót foglalkoztat. E pillanatban is legalább százötvenen dolgoz­nak a hídon.- Korszerű és biztonságos. A legfontosabb, hogy az eddi­gi vasbetonpályát, tehát amin a forgalom zajlik, új, úgyneve­Paksi Hírnök Paks város és s környék lapja zett ortotrop acélra cseréljük. És ami sokaknak örömhír, a híd déli oldalán, két és fél méter szélességben kerék­párutat építünk. És nyugodjon meg - Szabó Imre upt emelte - ez már rá­nézésre is érzékelhető válto­zás lesz. Ja - hirtelen a fejé­hez kapott, - a sajtó mindig vevő a meg­hökkentő ada­tokra. Mondha­tom? Bólogattam.- A híd átadá­sát a jövő év szeptemberére tervezzük. Addig 1500 tonna acélt használunk fel. A híd mind az 550 ezer szegecsét átvizsgáljuk, ha kell, kicserél­jük. Nyoícvanötezer négyzet­méternyi vasfelületet kell át­festeni, ehhez 100 ezer kilog­ramm festékre lesz szükség. Egyébként a beruházás össz­költsége nagyjából négymilli­­árd forint. Megkapó volt a látvány; mint óriás pók hálójába té­vedt bogarak, emberek ka­paszkodtak a vasszerkeze­ten. S ha nem is volt rájuk ír­va, azért sejtettem, valami­képpen az idővel, de legin­kább a halhatatlansággal ka­cérkodnak. Hogy olyat alkos­sanak, ami majd évszázaddal dacol s hirdeti, hogy egykor ők is, mi is voltunk. Hm, hm, nem akarok ünneprontó lenni, de tudom; sem az ember, sem amit alkotott, a híd - csak a Duna örök. Vagy úgy, cikkant bennem a gondolat. Hiába, hogy élette­len a híd, mégis hasonlítunk rá. Elvégre mi, valahányan apró hidacskák vagyunk, év­századok, évezredek mezs­gyéjén, sajátságos egybe kapcsolói múltnak, jelennek, jövőnek, létnek és nemlétnek. S a híd mindezen túl különös mágnes is. Sajátságos kielé­gítője az emberi kíváncsi­ságnak, mégpedig úgy, hogy muszáj átmenni rajta, mert a túlsó part sokkal érdeke­sebb... Megriadtam; az a távcsöves ember mindjárt a Dunába pottyan! Hálásan köszönte óvó kiáltásomat, s így ismer­kedtem meg Kónya Józseffel, Zsarolván község polgármes­terével, református lelkésszel és lelkes ornitológussal.- Milyen minőségben szem­lélődik? - kérdeztem.- Átutazóként és madarász­ként...- Nocsak, - bökkentem.- Kérem szépen, épp az előbb fedeztem fel valami ér­dekeset. Magának is feltűnt a rengeteg galamb? No látja. Ott tanyáznak, befészkelve a híd alá. Több száz költő pár. És tudja miért? Mert mene­külnek. Tudjuk, minden falusi házban, az ajtó mögött ott a légpuska. A galamboknak im­már falvainkban sincs nyugal­muk...- A zajba, a dübörgésbe menekülnek?- Igen. Azt láttam, látnom kellett, hogy a dunaföldváriak rop­pant fogékonyak témámra, tehát a hídra. S merthogy kö­zönséges halandó szamára felfoghatatlan a milliárdos be­ruházás, ki-ki a maga néző­pontja felől ítélt. Takács Ferenc, gazdálkodó:- Úgy köll minékünk az a híd, mint vaknak a látás. Azon át gyön-mén az élet. Itt vagyok ugye én is. Hányszor, de hányszor átkocsiztam rajta a jó sodrott, muraközi lovaim­mal - hirtelen indulat tört rá -, és mi lett vóna vélem, ha nincsen a híd? Hogyan jut­hattam volna el akár a solti, akár a duna­­egyházai vá­sárra? Tán úszva, vagy ladikon? Nohi­­szen - döcög­ve nevetett. Kiss Éva, gimnázium tanár:- A híd a dunaföldváriak számára valamiképpen fő­szereplő és beépült múltuk­ba, jelenükbe, jövőjükbe, azáltal, hogy - van. Mond­hatni, sorsunk része, sőt je­les terepe a társasági élet­nek. Nem érti? Megmagyará­zom. Régebben, de még most is, aki valamire tartotta magát, az minden ünnepen és vasárnap délután kicsino­sította magát, útra kelt és meg sem állt a hídig. Ott kor­zóztunk, sétálgattunk, barát­koztunk, beszélgettünk. És persze, ott bámulták egy­mást a fiúk és a lányok. Fel­tételezem, a szüleim sem voltak kivételek és az ő sze­relmük is ott kezdődhetett, őrzök egy régi fényképet, én is rajta vagyok. A szüleim tolnak a hídon babakocsi­ban. A híd maga a tömény törté­nelem. Az orosz tankok 1956 novemberében itt dübörögtek át Budapestre tartva, s erre a szüleim is nagyon jól emlé­keznek. Én viszont nem fele­dem el azt az 1968-as, au­gusztusi napot. Jó, előtte is láttunk orosz tankokat, Sza­badszállásra menet vagy on­nét visszajőve. De az a vonu­lás! Noha abban a pillanat­ban nem is sejtettük az okát, egészen más volt. Valami düh, valamj sértettség sugár­zott róla. Úgy száguldoztak, annyira sürgős volt nekik, hogy bent, a házak között az utcaköveket is a járdákra ver­ték. Néhány nap múlva azu­tán mindent megértettünk. A hid okán mi is szemtanúi let­tünk a csehszlovákiai bevo­nulásnak... Götzinger Károly, helytörté­nész:- Mint mindennek, a dunaföldvári hídnak is törté­nete van. Dokumentumokból tudom, hogy az első hídava­­tás 1929. őszén volt. Annak előtte csak révátkelő helyek voltak, amiket még most is őriz az Alrév és a Felrév vá­Pach Ferenc falugazdász Paks, Dózsa Gy. út 51-53. 2. emelet 209. szobában fogadja ügyfeleit. Telefon: 75/421-689 Ügyfélfogadás: hétfő-kedd: 8-16-ig szerda-csütörtök: 13-16-ig Varga S. József: A híd rosrész név. Azon a bizo­nyos, 1929-es hídavatáson az akkori kormány államtitkári szinten képviseltette magát. A mi hidunk sem úszta meg a második világháborút. Ezt is, akár a budapestieket, a visz­­szavonuló németek felrob­bantották. Az újjáépített hidat 1948-ban adták át ismét a forgalomnak. De van itt még valami, a mai világban felet­tébb fontos körülmény. Az ugyanis, hogy ha nem volna a híd, a mai, munkahely­szűkös világban a túloldaliak, Soltiak, dunaegyházaiak nem tudnának munkát vállalni Du­naújvárosban. Baglyas Györgyné, háztar­tásbeli:- Mit mondjak én magának? Egy biztos, ha nincsen a híd, akkor nem lett volna eskü­vőnk sem...- Hogy értsem? - szeme­met kerekítettem.- Úgy történt a dolog, hogy leendőbelim 1970. május 16- án hirtelen elhatározással át­motorozott a hídon, a szülőfa­lumba, Soltra, a búcsúi bálra. Ott ismerkedtünk össze, mondanom sem kell, szélse­besen egymásba szerettünk. Két évre rá volt az esküvőnk. Múltkorában kiszámoltuk, hogy az udvarlás és az azó­ta eltelt időben a férjem le­galább ötszázszor kelt át és motorozott vissza a Duna­­hídon. Somolyogtam. Áldás az a híd? Baglyas Györgyné hevesen bólintott. Amióta a hídfelújítás tart, mondhatni, Dunaföldvár köz­pontja bedugult. Autó autót, kamion kamiont ér. De ön­magában ez sem csupán átok, haszontalanság. Szinte tálcán kínálja magát a látni­való. Az a pótkocsis szerel­vény, rendszáma alapján nyilván a Balkán vad bércei felől jött, az a tarka ponyvás majd átcsörtet a Pirene­­usokon, s ama szerény, ma­gyar Ifa megelégszik Nagy­kanizsával, mint úticéllal. +Arcok, emberek, szemek, tekintetek. Elegáns német úr feszít Mercedesének oltalmá­ban, a kendős török asszo­nyok szemérmesen tekinget­nek kifelé az autó mélyéből, hallgatnak fülünknek ricsajos zenét. A nyitott ablakon át két olasz férfi szapora beszédét hallgatom, s irigység támad bennem, mert vígak és önfe­ledtek. Az ám, villan felém a felis­merés. Á híd okán Európa ád itt találkozót - önmagának. És nem kell hozzá ünnep, je­les alkalom. Megteszi a szür­ke hétköznap is. Tóth Ferenc országgyűlési képviselő irodája Dózsa György út 51-53. II. em. 209. Telefon: 310-465 Irodavezető: Hum Péterné Ügyfélfogadás: hétfőn 10-16 óráig, csütörtö­kön 8-10 óráig.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom