Paksi Hírnök, 2000 (12. évfolyam, 1-50. szám)

2000-11-02 / 43. szám

12. oldal Paksi Hírnök Pak» város 6« a környék lapja NB I., A-csoport, 6. forduló Az akarat diadala Tudósításaink Hubert Ist­ván támogatásával készültek! Nationale Nederlanden Soproni Ászok - ASE 87-89 (21-20, 37-41, 59-62) A nagy kérdés az volt, mennyit vett Id a mieinkből az „olasz csata”. Mindkét meccs vég­játéka sikerült gyengébbre, akkor jöttek fel (első mérkőzés), illetve akkor döntötték el a to­vábbjutás sorsat a deliek. Az azt megelőző harminc-harminc perc azonban szép emlékeket ébreszthet a paksiakban. Az élmények tehát vegyesek, a mókuskerék viszont forog tovább, a Sopron pedig jobb annál, mint amit a tabella mutat. Menetből győzni nem köny­­nyű. Ez a próbatétel várt ugyanakkor az Atomerőműre, s Heinnch Róbert, a soproni­ak mestere éppen a piros­kékek fáradságára építhetett, abban bízva, hogy jó dobószá­zalékkal meglephetik a vendé­geket. Nem is kezdtek rosszul Mérészék, gyorsan 4-0 állt a táblán, s az előny - ha csak néhány pontos is - az első já­tékrészben szinte végig a vendéglátóknál volt. Egyik csapat sem dobott jól, inkább a küzdelem dominált. A sop­roniak közül Jakabovic ma­­gaslott ki, míg nálunk meg­oszlottak a terhek. A máso­dik negyedet is az Aszok kezd­te jobban: 27-22, majd 31-26 volt a javukra, amikor átvet­te az irányítást az ASE. Ér­sek beszórt egy triplát, amit Lakatos duplája után Rajkó, Mészáros és újra csak Érsek toldott meg további hárma­sokkal. Mámorosán tombolt a paksi szurkolóhad, amihez a csodálatos triplavetésen túl a hétórás (!) buszozás alatt elfo­gyasztott alkohol is hozzájá­rult. Abban azért minden pak­si egyetértett, hogy nem ját­szunk jól, ám ezt a meccset — ha törik, ha szakad - hozni kell. A második félidő eleje a mienk. Lukminas trojkája, Davis duplája, aztán hár­masa révén közel tízzel meglép ellenfelétől az Atom. Ekkor azonban leül a csapat, s már kapaszkodik is a Sopron. 55-59-nél időt kér Heinrich, amit Durcek trip­lája követ, minden kezdőd­hetett hát elölről. A meccs szorossá tételéért magunkon kívül Forraiékat is okolhatjuk (ha ennek egyáltalán van ér­telme). Davis sportszerűdent kap, a Lukminast leütő Mérész pedig labdát a bedo­báshoz. A hazai pálya... Az utolsó negyed aztán tömény izgalom. Jakabovic duplájá­val a 32. percben hosszú idő után újra vezetnek, ám ekkor Lukminas bezúdítja harmadik tripláját is. A leg­jobbkor! 72-68 ide, amikor elkapják a ritmust a hazaiak, s a 37. minutum elején már ők állnak jobban (72-75). Az ad­dig visszafogottan játszó Cztgler 2+1-ével már nekünk kellett egyenlítem, ám a sop­roniak újra és újra kosarat érnek el. Stan talán élete meccsét játssza ellenünk, kis túlzással talán az egész baj­nokság alatt nem dobott eny­­nyi pontot. 83-85-nél aztán jön a Lukminas-show. Bal­ról áll bele a tribe, amikor odapakolnak neki. A labda csont nélkül hull a hálóba, Dariusz még büntetőt is dobhat. Persze, hogy besi­mítja. Tizennégy másodperc még. Ok jönnek, Mérész pró­bálkozik, Lukminas pedig odaüt. Mérész Csaba kettő­vel a vége előtt egalizál. Kész, passz, hosszabbítás! Ma már nem érünk haza. Aztán, mint egy álom. Bedobás után a laszti Érsekhez kerül, akivel szabálytalankod­nak. Forrai két büntetőt jelez, amiket a bedobó higgadtan értékesít is. Meg­van hát a harmadik, nyugati csapat ellen kivívott győze­lem, amit remélhetőleg szer­dán, a Falco ellen újabb köve­tett. Vöröss Endre Szerencsére nem történt tragédia A baleset beárnyékolta az utolsó futamot Az utolsó futamot rendezték október 22-én a Duna Kupa sorozatában. Az autokrossz má­sodosztály pilótái az idei szezonban Madocsán adtak utoljára randevút egymásnak. A pak­siak által érdekelt kategóriákban már korábban eldőltek a kérdések, izgulni valója talán csak a középkategóriás Dóczinak volt, akinek nyolc pont kellett az üdvösséghez. A kiskategória küzdelmeit az utolsó futam eredményétől függetlenül már megnyerő Forster Györgynek - aki az egész mezőnyben egyedülálló teljesítménnyel mind a kilenc futamon célba ért, sót a máso­dik helynél nem is adta alább! - rögtön a rajt után meggyűlt a baja a Zönge Car versenyzőjével, Szabó Istvánnal. A rivális ugyanis kilökte a paksit a pályáról, aki mellett az egész mezőny elszáguldott. Onnan kellett hat felkapaszkodnia Gyurinak, s becsületére váljon, ó meg is tette ezt. Sorra érte utol, és hagyta le a kocsikat - köztük az ót „vonalon kívülre” tevő Szabó VW Pólóját is. A Mit­subishit kormányzó paksit végül a második helyen in­tették le. A középkategória verse­nyét nem kísérte szerencse, sót. Kezdődött azzal, hogy Lotz rögtön a rajt után felbo­rult, s ezért a szabályok értel­mében új rajtot kellett elren­delni. A komoly baj azonban ezután következett. Dóczit az egyik kanyarban Pallag Csaba „megpöckölte”, a paksi kocsija kivágódott a pályáról, s az ott álló ver­senybíró hölgyet elütötte. Nagy kavarodás támadt, a fu­tamot azonnal leintették. Mint kiderült, nem is maga az ütkö­zés okozta a riadalmat. A hölgy ugyanis négyhónapos terhes volt, ráadásul mond­hatjuk: veszélyeztetett ter­hes, hiszen korábban két­szer már elvetélt. Dóczi Szi­lárd magába roskadva sírt, feszült pillanatok következtek. A rendezők a legjobb megol­dást választották, mikor befe­jezettnek nyilvánították a ver­senyt, s három előfutam alap­ján hirdettek eredményt. Sze­rencsére a hölgynek nem ment el a kisbabája, a Paksi Hírnök ezúton kíván jó egészséget a kismamának s a Bébinek. A nagykategória küzdel­mei során a sorozat második felére magára találó Bősz Ró­bert az élről várhatta a raj­tot. A legnagyobbak összesí­tett pontversenyét már meg­nyerő Varga viszont csak az ötödik helyről startolhatott. Nagy „meccs” ezért csak a döntő vége felé alakult ki ket­tejük között, mikorra Varga leküzdötte a többieket. Bőszt megelőzni aztán már nem tud­ta, mert bár a kanyarokban Varga fel tudott zárkózni, az egyenesekben a paksi mindig egérutat nyert. Eredmények: Kiskategória: 1. Körösi Róbert (Tordas), 2. Forster György, 3. Kaszás Fe­renc (V alent Autó). Középkategória: 1. Hunya­di János (Paks), 2. Somogyi Gyula (Szeghalom), 3. Hauzmann János (Paks). Nagykategória: 1. Bősz Róbert, 2. Varga Csaba (Tordas), 3. Jámbor Tamás (Tordas). A összesített pontverseny végeredménye: íüskategóna: 1. Forster György 165 pont, 2. Gergely Tamás (Zönge Car) 129, 3. Kaszás Ferenc 82; Középkategória: 1. Dóczi Szilára 122 pont, 2. Hunyadi János 119, 3. Hauzmann Janos 98. Hármas paksi siker! Nagykategória: 1. Varga Csaba 140 pont, 2. Bősz Ró­bert 114, 3. Valent Mihály 85 (Valent Autó). A Paksi Hírnök büszke arra, hogy szponzorként hozzájárul­hatott e szép sikerek elérésé­hez! „Szurkolói ankét” a Halászban Híre ment, hogy szurkolói ankétot tart a Paksi Labdarú­gó Klub. Ez az a szerveződés, mely azokat az embereket tö­möríti, akik tevékeny részesei szeretnének lenni a paksi foci­nak. Az újságíró elkezd töpren­geni a játékosoknak, az edző­nek, a vezetőknek felteendő kérdéseken, össze is gyújt azok­ból egy csokorra valót (egy ilyen idény után lenne mit kérdezni), s elindul, hogy utánajárjon a dolgoknak. Van azonban úgy, hogy sikertelenül jár. Az össze­jövetelen ugyanis sem játékos, sem edző, s tulajdonképpen Gszelmann Henriken kívül vezető sem jelent meg. El­hangzott ellenben, hogy milyen jól sikerült az augusztus husza­dikat Kubik gödröknél tartott, Paksi Labdarúgó Klub által szervezett rendezvény. A no­vember negyedikéi NB III-as rajt szempontjából nagy jelentő­séggel bíró bejelentés is figyel­met érdemelt: február végén tartja éves közgyűlését a Paksi SE. Azt, hogy hol vannak a vezetők, s egyáltalán, hogy kik ők, nem tudja senki. Bencze János szerint nem a megjelenteken múlott, hogy az érintettek nem jöttek el. Igaz, hogy névre szóló meghívót nem küldtek, ám aki akart, tudhatott az eseményről. Meglehetősen furcsa, bár a ma­gyar fociban sajnos egyre in­­kább elterjedt eljárás ez. Pro­fiknál, amatőröknél egyaránt. Emlékezzünk csak a Kispes­tet támogatni kívánó befekte­tők esetére, akiknek közel­harcot kellett vívni azért, hogy pénzükkel támogathas­sák a legatyásodott sokszoros bajnokot. Néhány, az elnökségi tagságába „beleszerelmesedő” férfiú, mint például Józsa úr (akinek keresztneve annak elle­nére sem vésődött bele a me­móriámba, hogy partizánakció­jával valószínűleg öles betűkkel írta be magát a Kispest króni­káskönyvébe), minden követ megmozgatott, hogy a Koncz­­féle csoportosulás be ne tegye a lábát a Honvédhoz. A jelenség már Pakson is tetten érhető. Volt ugyanis egy ember, aki hajlandó lett volna segíteni a kútban lévő gárdának. O Ko­vács Sándor (képünkön), aki történetesen a paksi Iparoskor vezetője is. (Kapcsolatok!) El­vállalta a szakosztály-vezetői posztot, ami persze lehet, hogy néhány ember menesztésével járt volna. A PSE-nél tapasztalt helyzet (szerződések egyes pontjai, mely a végkielégítések­ről szól, stb.) azonban elgon­dolkodtatta. Mégis azt mondta: tudom, hogy nehéz munka lesz, de vállalom. A Balatonlelle elleni meccsen ott ült a lelátón, látta az üres pado­kat, s azt, ahogy az utolsó féló­rában lefutballoz minket a pá­lyáról az ellenfél. A csapat megerősítésével azonban még talán megbirkózott volna. A körülötte tapasztalható miliő­vel viszont egész egyszerűen nem akart megbarátkozni. Az összejövetelről csak az egyik médiumból értesült. Legalábbis szerencsétlen helyzet... Kovács Sándor aludt a tör­téntekre egyet, s szombaton azt mondta: elég volt. Nem öl energiát a PSE focicsapa­tába, ő nem akarja senkire rákényszeríteni magát. Vala­mi azt súgja, nem ő lesz a történet vesztese. A Kis­pest — úgy néz ki — megme­nekült a csődtől, a paksi foci egy lépéssel közelebb került hozzá. Paksi Hírnök Paks várói él a környék lapja Kiadja a Hímök-2000 Bt. Kiadásért felel a Bt. ügyvezetője Főszerkesztő: Miklós Imre Társszerkesztők: Seregély Erzsébet Vöröss Endre Szerkesztőségi titkár: Rolléder Mária Szerkesztőség: 7030 Paks, Dózsa György út 51—53. 7031 Paks, Pf.: 20. himok@matavnet.hu Tel./Fax: 75/313-522 Telefon: 510-126 Készült: Kaloprint Kft. Kalocsa Felelős vezető: Illés János ügyvezető igazgató HU ISSN: 0865-560X

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom