Paksi Hírnök, 2000 (12. évfolyam, 1-50. szám)
2000-10-26 / 42. szám
4. oldal XII. évfolyam 42. szám Orgonakoncert a Jézus-szíve templomban Október 16-án este egy nagyon fiatal és tehetséges orgonista - Rákász Gergely -mutatkozott be városunkban, aki a katolikus templom orgonáján - a teljes estét betöltve — J. S. Bach (1685-1750) műveit szólaltatta meg. Az előadóművész új hagyomány megteremtésére is kísérletet tett, ugyanis minden mű előtt ismeretterjesztő előadást tartott annak keletkezéséről, sőt az adott időszak egy-egy anekdotácskájával is fűszerezte mondandóját. Sajátságos ez a kísérlet, ám egy komolyzenei koncerten ez a fajta ismeret-átadás legalábbis „elgondolkodtató”. Nem hiszem, nogy aki Bach muzsikája kedvéért „zarándokolt” el e koncertre, ilyen ismeretekre is szert akart tenni. (Bár az elhangzott „intimitások” ismertek a zenei berkekben, de azt közölni a hallgatósággal, hogy „a fiatal Bach akkor még szeleburdi volt”, tapintatlanságnak érezzük. Ez „Darád” csevelyben talán megengedhető, de a barokk zenei-óriás koncertjén erősen megkérdőjelezendő. A lényegesen kevesebb szó itt sokkal többet adott volna, ha a zene dominanciáját engedi érvényre jutni a művész.) Először a c-moll Prelúdium szólalt meg, amely az egyházi szertartások „bevezető” muzsikája volt szükségszerűen. Ez mindig egy-egy téma improvizációját (rögtönzését) követelte meg. A szólamok között bujkáló, fel-felcsillanó zenei „játékok” itt úgy hangzottak el, hogy képes volt a művész elhitetni hallgatóival a rögtönzés élményét. A gyönyörűen zengő befejező akkord méltó volt a műhöz, s ez még akkor is igaz, ha egy picit elnyújtottnak éreztük. A d-moll Prelúdium és Fúga már a fiatal Bach kiforrott muzikalitását vetítette elénk. Zsillé Gábor Napló, 1994-ből Egy szombat reggel, mert eszembe jutott, ébredés után a főtérre mentem, a legdrágább kávéházba, s mert enyhe október volt, a teraszra rendeltem sorban svájci kiflit, kakaót, japán tortát meg kávét, s ez oly egyszerű volt, akár rágyújtani, vagy akár az ősz, a délelőttbe forduló város, a tarka, benépesülő utcarészlet, a sikongó, vetemedett síneken tízpercenként eldöcögő villamos, mint Pessoa városából egy szelet -és semmi, cje semmi több. így volna jó: most menjünk oda, mondanám, és mennék. A „rögtönzött” dallamok szökellései, elbúvásai a szólamok között oly természetességgel játszottak érzékeinkkel, hogy a kissé elnyújtott és talán indokoladan „fátyolosságot” is elfogadtuk. A fúga Itt ugyan jól megfigyelhetően egyeden témára epul, de a szólamok közötti „váltások” játéka, Bach zenei „törvényének” kérlelhetetlen megszólalásai is. A tetten érhető ellenpont hatásai, valamint a téma „reális válaszai” igazán pergő előadást igényeltek volna, de a művész előadói felfogásában a lassabb interpretálás kapott elsőbbséget. Majd a jól ismert „Adventi Korai” csendült fel Az énekelhető, méltóságosan áradó „népének” valódi áhítatát élvezhettük a fenséges falak között, hiszen itt valósággal lehengerelt bennünket Bacn mérheteden Isten-szeretete, amely művészetét is mélyen áthatotta. Drezdában írta meg a mester a g-moll Fantázia és Fúga c. művét. (A keletkezés történetét itt valóban indokolt volt ismertetni, hiszen a téma felfelbukkanása, majd a kontrabasszusban diadalmasan zengő melódia-áradat, valóban magával ragadott. A kötheni korszak talán legismertebb alkotásából — a b-moll Szvitből - az Aer tételt hallhattuk ezután. (Bár a művész előre közölte, hogy Európában másként adiák elő, mint Amerikában, de Ő az amerikai módit részesíti most előnyben!) Nos, a vonos „kamarazenekarra” írt művet az amerikai monumentális hatotta át. Az eredetileg bensőségesen áradó, a muzsika méltóságteljes „imádsága”, ebben az interpretációban a harsogó és „felszínesen” robogó integetés volt csupán. A műsor utolsó darabjaként, a lipcsei Tamás templom karnagyaként írt cmoll kissé lassabb felfogásban ugyan, de a megkomponált, ördöngősen cikázó téma játékokat hitelesen adta elő az interpretátor. A fúga két témájának kergetődzését, s a mű lezárására való előcsalogatását szépen, méltósággal és a muzsikához hűen tárta elénk a művész. Ráadásként a d-moll Tokkáta és Fúga csendült fel. A nagyon is ismert műben meglepően jól hasznosult a templom orgonájának és akusztikájának egysége. A regiszterek váltásaira, s a technikai bravúrokra építkező mű sodrásának hangulata még akkor is megjelent az előadásban, ha a tempókat kissé önkényesen választotta a művész. Újból meg kellett állapítanunk, hogy Bach művészetének értése nem azonosítható muzsikájának teljes érzésvilágával. Rákász Gergely hallatlanul tehetséges és muzikális fiatal művesz. Minden adottsággal rendelkezik ahhoz, hogy az esztendők lepergésével a leikével is azonosulni tudjon Johann Sebastian Bach géniuszával. Rosner Gyula Díjnyertes pályázat - ifj. Nagypál István: Miért szerelem Paksot? Sokan úgy gondolják, h°gy egy Duna-parti halászfaluból lett kisvárosban nem történik semmi, unalmasak a napok. Paks azonban nem ilyen. Megőrizte a vidéki élet nyugalmát, de ugyanakkor az év különböző szakaszaiban utcái a nagyvárosi élet mozgalmasságát idézik. Gondolok a már hagyománynyá vált Blues-Rock és Gasztronómiai Fesztiválra, mikor fiatalok százai öntik el Paks utcáit, vagy a mozgássérültek találkozójára, mikor fájó szívvel nézek a tolókocsiból nézelődő emberekre, de büszkeséggel tölt el, hogy évente egyszer Pakson találkoznak. Felemelő érzés számomra, hogy életüket segítve — nem is egy helyen — speciális telefonfülkét építettek számukra. Szerintem kevés kisvárosban van annyi kulturális lehetőség, mint Pakson. Nemcsak színház és mozi előadások vannak folyamatosan, de a múzeum és a képtár is rendszeresen fogadja látogatóit. A Művelődési Központ által már több ízben megrendezett tehetségkutató verseny nagy lehetőségeket kínál a fiatalok számára, akik az alaklomszerű rendezvények mellett minden hétvégén több szórakozóhely közül is választhatnak, hogy feledjék a hétköznapok gondjait. A lehetőségek mellett ügyes-bajos ügyeikben útmutatót is nyújthatnak számukra az Ifjúsági Iroda munkatársai. Szintén imponáló, hogy a VMK dolgozói a fiatalok mellett az idősebb korosztályra is gondolnak, így nyaranta a vízi színpadon színes program várja az érdeklődőket. A gesztenyefák alatt sétáló nyugdíjas számára biztosan szép emlékeket idéznek a part mellett ringatózó csónakok. Az óvárosból dél felé indulva az az érzésem támad, mintha a múltat elhagyván haladnék a jövő felé. A valamikori Erzsébetszálló épülete, a Halászbárka még a múlt jelképei, de a borostyánnal borított ESZI falai előtt — mely idén ünnepli tizenötödik születésnapját - már a jelenben érzem magam, és ha belegondolok, hogy a gimnázium és a szakközépiskola kapuján belépve a tudás házába értem, már látom magam előtt a jövőbe vezető utat. Nem hiszem, hogy sok — csupán huszonegy éves városi múltra visszatekintő - település van, amely közel huszonhatezer fős lakossága mellett két középiskolával is dicsekedhet. A Pakson tanuló diákok már nemegyszer öregbítették iskolájuk, s ezen keresztül a város hímevét. Persze, ha egy ekkora méretű városban két nyilvános könyvtár is működik... Szekszárd felé tovább haladva az Ipari park már a múlttól elszakadva a rohamosan fejlődő jelent juttatja eszembe, melyben az ország egyetlen atomerőműve immár tizennyolc éve megállja a helyét. Az atomerőmű és az iskolák mellett az ASE és PSE sportolóinak köszönhetően Paks város neve már nemcsak a halászléről ismert országszerte. A sportegyesületek a városnak szerzett dicsőség mellett edzésekre invitálják a gyermekeket, mely nemcsak az egészséges élethez nélkülözhetetlen mozgást biztosítja, de hírnevük biztosíték arra, hogy a nebulók modem és szakszerű oktatásban részesülnek, s ez egyúttal kitűnő útravaló is egy sikeres sportpályafutáshoz. Az úszást kedvelő polgárok számára az uszoda ma már nélkülözhetetlen, melynek szerepét nyáron a szórakozásra is kiválóan alkalmas strand veszi át. Ha valaki inkább a zöldbe vágyik, a strand melletti park és a KRESZ park kitűnő hely egy családi piknikhez. Lassan tizenhét éve lakom Pakson, de a jól ismert utcák még mindig tartogatnak meglepetéseket. Pár éve a villanyoszlopokra kihelyezett virágok, és a házak előtt egyre gondosabban művelt virágos kertek nemcsak reményt adnak, hogy 2002-ben a „Virágos Magyarországért” versenyen jó eredményt érjünk el, de otthonos külsőt kölcsönöznek a városnak. Büszke vagyok rá, hogy az ipán fejlődés mellett gondot fordítanak a város dizájnjára is. A „megfáradt vándor” számára újonnan kihelyezett padok barátságos hangúlatot keltenek. Kedvező, hogy a lakosság több csatornán értesülhet a helyi hírekről. A rádió, a televízió és az újság mellett ma már az interneten is tájékoztatást kaphatunk a városról, annak életéről. Pakson minden megvan, ami egy város életéhez szükséges. A nyugalom mellett változatos rendezvények, a hagyományőrző programok mellett napjainkról szóló előadások, a nosztalgikus utcák mellett modem épületek, közlekedés, iskolák, sportolási lehetőség. A múlt homályába vesző titkokat őriznek városunk falai, melynek nyomai a kőkorszakig nyúlnak vissza. Jó érzés egy ilyen nagy múltra visszatekintő településen élni, melynek közelében egy több ezer főt foglalkoztató üzem működik. Ennek ellenére megmaradt a kisvárosokra jellemző nyugalom, ahol a múlt, emlékeket idéző képei mellett a „modem” építészet remekművei is láthatók. Egy városban, melyet mérete ellenére országszerte ismernek, Pakson, ahol a jól ismert utcák még mindig tartogatnak meglepetéseket. (Jövő heti számunkban az általános iskolás kategória I. helyezettjének, Szabó Hajnalkának az írását közöljük.) '■ÍOOO Millennium 2000 Ä&Novemberi programelőzetes: November eleje (- december közepe): „A magyar állam kialakulásának kora” — történelmi vetélkedő a Városi Múzeumban; November 3. 17.30: Kiss Béla festőművész kiállítása „Székelyföld képekben” címmel a Városi Művelődési Központban; November 3. 18.00: Benkő Samu: „Híres erdélyi iskolák és könyvtárak az egyetemes magyar tudomány szolgálatában” (előadás) a Városi Művelődési Központban; November 21. 17.00: „Évezredek játékai” — kiállítás a Városi Múzeumban.
