Paksi Hírnök, 2000 (12. évfolyam, 1-50. szám)
2000-09-14 / 36. szám
2000. szeptember 14. 7. oldal Bevezető helyett Még így, a harmadik évezred küszöbén is vannak történetek, melyekkel nemigen tud mihez kezdeni az ember. Ezek az ép ésszel fel nem fogható, vagy éppenséggel felfogható, de értheteden sztorik Kategóriájába tartoznak, s ilyenkor bizony — ha csak egy pillanatra is, de - megáll az ember. A krónikás értedenül, olykor szomorúan tekint szét, s miközben a történet résztvevőit, az érintetteket hallgatja, azon tűnődik, vajon miért így alakult? Ez egy ilyen történet... Képtelen, nonszensz. Nonszensz Választhat: vagy mentősriszteknek megy Bajára, vagy ápolási igazgatónak Németországba. Ott legalább a betegekre, a mentőzéssel járó munkára tud koncentrálni, hiszen — mint mondja - ezt szereti, ennek van értelme. Másokon segítem. Ami itt van, azt mielőbb el kell hagyni, nem érdemes, nem lehet. Nonszensz. Fizetési papírját elnézve az az érzésem, hogy tréfát űz velem, pedig dehogy: inkább ő maga a fúnyolódás tárgya. A gúnyolóásert cserébe egy személyben felelős a több száz millió forintos értékért, hatvanöt alkalmazott munkájáért, kétszázötvenháromszáz gondozottért. Korrigáljuk majd a fizetést - hangzott még ’97-ben, az ígéret azonban ígéret maradt. Igaz, legutóbb, a maradvány szétosztásakor kapott egy kis pénzt, nagy részét viszont elvitte az adó. Nesze semmi... Kell-e hát csodálkozni azon, hogy tavaly nyáron — szabadsáfa alatt - lument Németországa szart pucolni? A szúnyogháló- Ez volt az utolsó csepp a pohárban, beadtam a lemondásomat — mondja Büttl Béla, aki jelenleg még a Szociális Intézmények Igazgatóságának a vezetője. Arra a legutóbbi esetre utal, amikor a kivitelező mintegy hétmillió forintot kért a szúnyoghálók beszerzéséért és felszereléséért. - Elintéztem, és valamivel több, mint kétszázezer forintért felkerült a szúnyogháló az intézmény ablakaira. Amikor a vállalkozónál rákérdeztem, hogy ki küldte és honnan jön, rögtön visszakozott, majd sürgősen távozott. Azt beszélik, hogy már az épület felújítása során (1997 őszétől 1998 októberéig) sok pénz tűnt el, s ezt az intézmény igazgatója írásos bizonyítékokkal is ala tudja támasztani. Sőt, Paksi Hírnök Pak« város is a környék lapja valaki még „jóindulatúan” figyelmeztette is: Vigyázz, kishaver! Akkora pénzek forognak kockán, aminek ha útjában állsz, még az is belefér, hogy elüssön egy autó. Bütd Béla, aki mindvégig az intézmény és a munkatársak érdekeit tartotta szem előtt, sok pénzt megtakarított az önkormányzatnak: Németországból hozott tíz ágyat ajándékba, holott egy szemfüles (értsd: szemtelen) vezető pénzt is kérhetett volna érte. Nem tette. Keskeny ajtókat terveztek, kényelmetlen, ágyneműtartós heverőkkel, tehat nem az életkori sajátosságoknak megfelelő bútorokkal szerették volna berendezni az otthont, arról nem is beszélve, hogy a szoba közepére — a padlóval egy síkba - fürdőkádat tervezte beépíteni. Nem engedte. Széles ajtókon keresztül (ágyban gumivá akár), esztétikus bútorok között közlekedhetnek a gondozottak, s a nagyméretű ágyak is inkább szolgálják a kényelmet, mint az ésszerutlenséget. Az ugyancsak Németországból beszerzett százharmincnégy darab, külalakra is tetszetős, esztétikus, praktikus szék pedig igazi csoda: bárhogy is nehezedünk rá teljes testsúlyunkkal, nem borul fel. Sem a beteg, sem a szék. Amikor a liftes fürdőkádat készítő és forgalmazó svéd gyár regionális menedzsere Pakson járt, addig győzködte, amíg az ár egyharmadát elengedte. Nemegyszer előfordult - állítja Büttl Béla —, hogy a fejlesztésre szánt pénz egy része nem a megfelelő helyre került, a képviselő-testületi üléseken pedig „az intézményvezető extra igényeinek” fedezése céljából szavaztatták meg az összegeket. Soha nem kapott szót, hogy elmondja: ez nem így van! Egy alkalommal névtelen borítékban pénzt kapott. Valakik talán így „vették” meg saját lelkiismeretük nyugalmat. Eleitett mondatok- Csendben - hangzik a szűkszavú válasz, amikor arról érdeklődöm, hogyan fogadták lemondásának hírét az önkormányzat illetékesei.- Égy szóval sem - a válasz ismét rövid és tömör, s arra a kérdésemre vonatkozik, hogy marasztalták-e... — Persze, az is igaz, hogy mentőzni sokkal jobban szeretek — teszi hozzá gyorsan. Túl gyorsan: olyannyira, hogy szavaiból a kétkedés csíráját, bizonytalanságot, ugyanakkor optimizmust vélek kihallani. Tény, hogy mentőzni, a beteg, bajba jutott embereken segíteni mindig jobban szeretett, ezt akárki megmondhatja. Mégis... Gyors volt az a válasz, túlságosan is. Az intézmény országosan ismert és elismert. Szakmailag is megalapozott hírének köszönhető talán, hogy állítólag már most több mint tíz jelentkező van a helyére. Arcok, sorsok, életek Egy Angliában készült felmérés szerint egy nővér 6,4 tonnát emel meg egy műszak alatt. így aztán nem ritka a negyvenéves, ferincproblémák miatt rokantnyugdíjas nővér. Pedig ott gépek, korszerű berendezések segítik a munkát, idehaza pedig. .. Sárközi Lászlóné, Erzsiké sokáig főnővérként dolgozott, aztán jött a verdikt: iskolapadba kell ülni, s amit az élet megtanított, azt most könyvből kell bebiflázni, a pozícióhoz ugyanis felsőfokú végzettség kell. Csoda-e, hogy ezt Erzsiké ötvenévesen nem vállalta? Harminckét éve dolgozik, fizetése ennél csak pár ezerrel több. Igaz, a pótlékokért külön pénz jár, ezt azonban elviszi az adó. — Az én férjem október 29-én meghalt — meséli az egyik gondozott, Horváth Ferencné, Erzsiké néni, aki takaros kis szobáját saját bútoraival rendezte be. — A magas vérnyomásom miatt állandó orvosi felügyeletre szorulok, ezért úgy döntöttem, hogy beköltözők az rint a költségkímélést is szem előtt tartották, amikor határozatban előírták, hogy a sok légy miatt kell a viszonylag olcsó, a célnak tökéletesen megfelelő szúnyogháló, tehát éppen a költségkímélés miatt nem ragaszkodtak a bonyolult és drága nyílászáró-berendezésekhez. A megoldás, a munka kivitelezése, illetve a költségek meghatározása pedig nem tartozik az ANTSZ kompetenciájába. Bálint József, az önkormányzat vagyongazdálkodási osztályának előadója elmondta: a munka kivitelezésére ők kerestek vállalkozókat. Megpályáztatni nem kellett, hiszen — egy korábbi képviselő-testületi döntés értelmében — bizonyos értékhatár alatt ez nem szükséges. Árajánlatokat kértek, és a legkedvezőbb ajánlatot tevő cég (a Neutron Kft.) végezte el a munkát. mélységesen fel is háborította. Hajdú János, a gazdasági bizottság elnöke íapunk érdeklődésére elmondta: ő hétmilliónál kisebb ajánlatról értesült, helytelenítette is azt. Sólymos Attila, az önkormányzat külsős munkatársa, beruházás-lebonyolító azt nyilatkozta, ő az önkormányzat megbízásából járt el, pécsi kivitelezőket keresett, tőlük kért árajánlatot, mivel a paksi cégeket nem ítélte alkalmasnak a munka elvégzésére. A hétmillióról szóló adat teljesen fals, vásári kacsa, még akkor is, ha többen ezt állítják — mondta. Az általa megkeresett két pécsi vállalkozó kilencszáz-, illetve egymillió forint körüli összegért vállalta volna, hogy 228 darab modern, műanyag típusú vízelvezető hálót szerel az ablakokra. Az árajánlat hallatán azonban az önkormányzatnál úgy döntöttek, hogy csökkentett minőségű, olcsóbb szúnyoghálóval szerelik fel az intézmény ablakait. Sólymos Attila ezzel utólag sem ért egyet, mondván: észszerűbb lett volna a korszerűbb, ám valamivel drágább szúnyoghálókat most felszereltetni, ezek karbantartása, javítása tudniillik a későbbiekben nem járna újabb kiadással. Sólymos Attila hangsúlyozta: nem vádol senkit, az illogikus hétmilliós ajánlathoz azonban semmi köze sincs. Ugyanakkor kategorikusan kijelentette: nem létezik olyan szúnyogháló, amely hétmillióba kerúlne. Elképzelhetőnek tartja, hogy a szociális otthon körül időnként felröppenő viták inkább valamiféle politikai érdekeket szolgálnak. Utószó helyett Ennyi. írhatnék még, hiszen az intézményben járva, az emberekkel beszélgetve nagyon sokat láttam, hallottam és tapasztaltam. Szomorúságukban is vidám, ugyanakkor groteszk, megdöbbentő dolgok ezek, melyeket talán egy másik alkalommal nyilvánosságra hozunk. Egyelőre legyen elég ennyi. S ha a kedves olvasó e sorokból az emberi helytállásról szóló mondatokat, pénzért meg nem vehető — szülőktől örökölt — tisztességet vél kiolvasni, jól teszi. S hogy jó néhány kérdés yisztázatlan maradt? Lehet. Úgy érzem azonban, hogy súlyos, helyrehozhatatlan nibát követnénk el, ha a nyilvánosság nem értesülne ezekről. A kérdésekre pedig Önök, kedves olvasóink bizonyára megválaszolnak. Miklós Imre Horváth Ferencné Erzsiké néni kel és közbenjárásukkal történt, az írásos ajánlatot nem látták. Bálint József szerint elképzelhetetlen, hogy a hétmilliós szúnyogháló felkerült volna a szociális otthon ablakaira, az intézmény ugyanis nem rendelkezik fenntartási költségként ekkora összeggel. Tehát ilyenkor mindenkeppen a polgármesteri hivatal kincstárával Kell egyeztetni, ami meg is történt. Várszeginé Németh Mária, a közgazdasági osztály vezetője Büttl Bélától értesült a hetmiUiós árajánlatról, ami otthonba. A négy gyerekem közül Miklós már nyugdíjas, a többiek hál’ Istennek dolgoznak. A családtagok naponta eljönnek, meglátogatják. Erzsiké néni, ha csak teheti, a kis kertet kapálgatja, rendezgeti, s mint mondja, tulajdonkeppen elégedett a sorsával. Szeret az intézményben élni, hiszen itt garantált az emberhez méltó környezet, a baráti hang és tisztes öregkor. Az önkormányzatnál tudnak ugyan a hétmilliós ajánlatról (amely az otthon összes helyiségének ablakára vonatkozott), hiszen Büttl Béla azonnal értesítette őket, az összeget pedig horribilisnak és nevetségesnek tartják. Ugyanakkor állítják: ez nem az o közvetítésükSárközi Lászlóné „A kisemberek véleménye ritkán kerül a nyilvánosság elé, pedig milyen sokan imába foglaljuk az igazgató úr nevét!” — mondta ottjártamkor az intézmény egyik gondozottja. Dr. Ság Beáta, az ÁNTSZ megbízott tisztifőorvosa szeHétmilliós szúnyogháló
