Paksi Hírnök, 2000 (12. évfolyam, 1-50. szám)
2000-02-03 / 4. szám
2000. február 3. 7. oldal Senki sem tudta, ki fia-borja s mikor került a rozsdától ótvaros olajszállító uszályra. Felesleges tartozék volt, egy soha számba nem vett tétel és úgy is bántak vele. Ha éhes voít, néha megszánták és enni kapott a szánalmas maradékokból, egy-egy elnyűtt olajfoltos göncót az egymást rapszodikusan váltó személyzettől - ennyiből állt ember volta. Ha telerakták ócska bádogtányérját, kezet csókolt az adományozónak, furcsa bakugrásokkal végigszökellt a csúszós acéllemezeken s a hajó orrában lévő odújába húzódva két kézzel tömte magába az ételt. Egyik reggel aztán teljesen váratlanul ui váltás érkezett, élükön egybenyakú, malacszemű emberrel, az új kormányossal. Fonnyadt, riadt tekintetű nő, meg egy ötévesforma kislány lépkedett a sor végén. „Mozogjatok!”- röffent rájuk a férfi és egy mocskos kendővel megtörőlte a tarkóját. A kislány felszaladt a Kormányoskommandó lépcsőjén, hosszú hajába belekapott a friss dunai szél. A bolond egy rekesz mögül bámulta s minden ízében reszketett, pupillái kitágultak. Hirtelen összeakadt a tekintetük, a gyerek arcára riadt csodálkozás ült ki, szája elé kapta a kezét. Kemény napok következtek. Naponta többször is fordult az uszállyal az erőlködő kis boxemajó a finomító és az elosztóállomás között. Az emberek mogorván tették a dolgukat, esténként elmaradtak a közös sörözések, hamar elcsendesedett minden és az uszály felfúvódott, döglött halként himbálózott a sötét vízen. Egyik este a bolond előbújt vackából, végigosont a néptelen fedélzeten s megállt a kormányoslakás ajtajánál, bádogtányérját nekíkoccantotta az ablaküvegnek és várt. Éhes volt, pokolian éhes, már napok óta tengődött a rongyaiba rejtett kenyérdarabokon, a szemetesvödrök lázáros kincsein, almacsutkákon, konzervmaradékokon. Az éhség újra meg újra belemart, arcán fájdalmas fintorok futkároztak. Keményebben zörgetett. A kislány nyitott ajtót s amint meglátta a bolondot, a félelemtől apró sikkanás bukott ki a száján. JK kurva anyádat!” - robbant ki az ajtón a kormányos. Félrelökte a kislányt és már ütött is. A bolondot váratlanul érte a támadás, tányért tartó kezét ösztönszerűen az arca elé kapta, Bár ez lefékezte az ütés erejét, a kormányos feldühödött az öklébe harapó fájdalomtól. Felüvöltött és előrerúgott. A bolond émelyítő fájdalmat érzett az ágyékában, térdre roskadt, aztán hernyóként vonaglott a pallón, megpróbálta eltakarni arcát a rázúduló rúgásoktól, de aztán már nem védekezett. Csak a szemébe csörgő vért törölte le a kabátujjával, aztán már azt sem erezte, hogy mint egy rongycsomót, végigvonszöliák a fedélzeten s egy durva rántással megnyílt alatta az odú csapóajtaja. Paksi Hírnök Paki váró* ét a környék lapja Reggelig hevert ott, felváltva az álom es a fájdalom kábulatában. A meredek vaslépcső felszaggatta a fejbőrét, apró vércsík indult el a haja tövénél s végigfolyt a homlokán. Nehezen mozdult, kínlódva emelte fel a fejét, majd a lócába kapaszkodva felterdelt. Léptek zaját hallotta a feje fölött, félelmében összegörnyedt, remegve hallgatózott, A csend aztán kissé felbátorította, felkapaszkodott a vaslépcsőn s erőlködve kinyitotta a csapóajtót. A nyilas mellett egy tálkában ennivalót Csapai Lajos: talált, örömében felhorkantott és zabálni kezdett. Szinte nem is rágott, ádámcsutkája fel-alá járt, ahogy mohon nyelte az ételt. Hirtelen felnézett. Az egyik csörlő mögött meglátta a kislányt. Elvigyorodott, kezével diadalmasan meglengette az üres tányért. A kislány megértette a mozdulatból sugárzó hálát, de nem lépett közelebb.- Baba... - motyogta a bolond - Pici baba... Ettől a naptól kezdve valami furcsa híd feszült a bolond és a kislány között. Pilléreit jórészt a rendszeresen odakészített ennivaló alkotta, de a bolond számára az igazi kincset mégis az a fénykép jelentette, amelyet egyik alkalommal a tányérja mellett talált. Ócska amatőrkép volt, a kislányt egy karácsonyfa alatt ábrázolta, kezében hatalmas játékmackóval. Naponta többször elővette kabátja belsejéből, párás szemekkel nézegette, arcához simította a fényes papírdarabot. „Baba... Pici baba...” - mormogta ilyenkor. Fagytól kopogós reggelekkel búcsúzott az ősz. A szivattyúk csapja szinte égette az emberek kezét. Ólomszínűre váltott a folyó, kifakultak az ártéri erdők s a látóhatár szélén türelmesen várakoztak a hófelhők. Aznapra már majdnem végeztek a munkával az uszályon, amikor a baj megtörtént. Egy villanás volt csak az egész, nem több, mégis minta órákig tartott volna a szörnyű pillanat. A kislány alatt, aki az egyik olajrekeszen üldögélt, kinyílt a rosszul rögzített zarfedél. Mohó csobbanással nyílt meg alatta az opáltükör, ruhája pillangóként terült szét a felszínen s a nyíláshoz ugró férfiak rémülettel a szemükben, tehetetlenül nézték vergődését. Hirtelen üvöltés hallatszott s a bolond szinte belerobbant a nyílás körül feketéllő embercsoportba. Mielőtt bárki megakadályozhatta volna, félresodort mindenkit és belevetette magát a tátongó sötétségbe. Először megrémült az arcába csapó olajtól, aztán bal kezével valóságos örvényt kavart zöldesszürke lében, jobbjával pedig kiemelte a kislány testét. Kötél csapódott elé, megragadta és felnézett. Iszonyattól eltorzult arcok meredtek rá a nyílásban, köztük a kormányosé. Felhúzták őket, valaki kitépte a kislányt a kezéből és átfutottak vele a keskeny lallón a parti épületbe. A lolondot a fedélzetre fektették, az egyik matróz rongycsomót tett a feje alá. Oklendezni kezdett, teste görcsbe rándult. Futva jöttek ec geríte gy vaslétrával, ráheninék. ,A partra! Nyomás!” - kiáltotta egy hang. Egymás mellett feküdtek a sebtében összetolt padokon. A kormányos kezét arcába temetve támaszkodott a falnak. Kintről sziréna vijjogása hallatszott, aztán dobogó lábak nesze. A fehérköpenyesek köszönés nélkül rontottak a szobába, sietős kezekkel vetkőztették a bolondot és a kislányt. Csípős szag árasztotta el a szobát, amint hatalmas vattacsomókkal dörzsölték le a testekről az olajat.-Ugye... Ugye megmarad? - tördelte kezét a kormányos.- Maga az apja? - intett a kislány felé az egyik mentős s szinte meg sem várva a kormányos rekedt „igeijét, hozzátette - Megmarad. De úgy látom, ez nem magán múlt... Mindenki a bolondra nézett. Kinyitotta a szemét, erőlködve suttogott valamit, de a közelében állók is csak nehezen értették azt a két szót. „Baba... Pici baba..." - ezt suttogta, könnyekkel a szemében. Kivitték a kocsihoz a hordágyakat s már indultak volna, amikor az orvos visszaszólt az embereknek. “Nem lesz baj. A ruhákat meg égessék el..." valaki felnyalábolta és kivitte a bűzös csomót. Gyufát vett elő, de félúton megállt a keze. Előhúzta a bolond szakadozott kabátját, kiforgatta zsebeit, aztán a hasadt bélésben valami keményre tapintott. Egy fénykép lehetett valamikor, de az olaj leoldotta róla az emulzió nagy részét s furcsamód csak egy elmosódott fenyőfaág látszott rajta. A férfi szemöldöke kérdőn felszaladt, megvonta a vállát és a papírdarabot visszatette a ruhák tetejére. Lángolni kezdett a tűz. A kép szélei lassan felpenderültek s pillanatok múltán csak egy szürke hamucsomó maradt belőle, amit egy kormos lángnyelv magával ragadott és szétszórt a levegőben. Tóth Ferenc országgyűlési képviselő irodája Dózsa György út 51-53. I. em. Telefon: 310-465 Irodavezető: Hum Péterné Ügyfélfogadás: hétfőn 10-16 óráig, csütörtökön 8-10 óráig (Folytatás az 1. oldalról.) A Jelenkutató Intézet 1999 decemberében készített egy közvélemény-kutatást, amely szerint a kórház lakossági támogatottsága továbbra is magas, 80%-os. A Paksi Kórházért Alapítvány olyan adatokat gyűjtött össze, amelyek szerint a kórház nemcsak szükséges, hanem meg is valósítható. Az egészségügyi fórumon az ezzel kapcsolatos érvek elhangzottak. Akik nem tartják megalapozottnak a kórház megépítésének ügyét, azzal érvelnek, hogy sokba kerül, különben sem fontos az országban 30 kilométerenként kórházat építeni, egyébként sincs messze innen a megyei kórház. Mint azt múlt heti számunkban már megírtuk, Bogáncs János képviselő szerint nagyobb kórházakra lenne szükség, a kis kórházaknak pedig nincs létjogosultságuk. Inkább egy megfelelően működő járóbeteg centrum megépítését kellene szorgalmazni. Vajnai Attila, a Paksi Kórházért Alapítvány képviseletében lapunknak elmondta: a közvéleménykutatás eredményei szerint az itt élők többsége támogatja a kezdeményezést.- Hasonló adottságokkal rendelkező várost vettünk alapul: Pásztói - nyilatkozta Vajnai Attila. - Ott rosszabbak a feltételek mint nálunk, és a 36 ezer lakos is kevesebb betegszámot produkál, mint Paks és környéke a maga 56 ezer lakosával. Ráadásul Pásztó csupán 25 km-re van Salgótarjántól, tehát közelebb, mint Paks Szekszárdhoz. Az ellátási körzetben élő emberek többsége messzebb helyezkedik el a szekszárdi kórháztól, mint Paks. A tízezer főre jutó kórházi ágyak számát tekintve megyénk a sereghajtó: ez a szám nem egészen 70. Ezek a tények mind alátámasztják a kórház megépítésének jogosultságát. A közintézményekbe és a város forgalmasabb helyein aláírásgyűjtő íveket helyezünk el, ezeket a városházára vagy az íven megjelölt helyekre kérjük kitöltve eljuttatni, hiszen ez is elősegíti, nogy Pakson kórház épülhessen. A Citifund Kft által készített tanulmány szerint 120 ágyas kórház 520 millió forinttal működne, tehát működési költség évente ágyanként 4,2 millió forint lenne. Pásztón 150 ágyas kórház tavaly 450 millió forintból működött, tehát ágyanként 3 millió forint volt a működési költség. A beruházás — az előzetes becslések alapján — 2,8 milliárd forintos költséggel járna. Szakértők véleménye szerint azonban a 120 ágyas kórházat 300 miihóval kevesebb pénzért is meg lehetne építeni. Megkerestük Pásztó polgármesterét. Sisák Imre kérdésünkre elmondta:- A kórház struktúra-átalakitással egybekötött rekonstrukciója zajlott: 130 ágyas, hatezer négyzetméteres, ötszintes új kórház épült, illetve a régi épület bizonyos részeit funkcióváltással egészítünk ki. Éves szinten közel félmiUiárd forintba kerül a városi kórház fenntartása - mondta Sisák Imre. A Csonka köz és a Petőfi utca 9. szám között a napokban adták át az Alisca Bau Kft. által készített támfalat. Hum Ferenc műszaki osztályvezető hangsúlyozta, hogy a város évente 20-40 millió forintot költ partfalmegerősítésekre, illetve partfal-védelmi munkákra.- Az átadott szakasz nem volt nagy próbatétel - mondta Szekeres Tibor az Alisca Bau Kft. paksi építésvezetője. A támfal-építés következő szakasza már egy úgynevezett hátrahorgonyzásos megoldással készül. Ennek sokkal nagyobb a meredeksége, és a mellette lévő épületet hivatott majd megvédeni. Az építkezést az is nehezíti, hogy a terület alatt öt pince húzódik, melyek egy része komoly problémát okozott a Csonka utcában. Sikeres volt a január húszadikán megtartott egészségügyi fórum, legalább is ami a kórház megvalósíthatóságát illeti. A jelenlegi egészségpolitikai helyzetben nincs reális esélye egy kórháznak, vélik a helyi egészségügyben dolgozók. Dr. Rujder Mária, az egészségügyi bizottság elnöke a legutóbbi bizottsági ülést követően vázolta az egészségügyi fejlesztési feladatokat.- Sorrendiséget még állapítottunk meg, de a fejlesztési feladatok közé soroljuk az I. és II. rendelőintézet és az alközpont felújítását, a gyógyvíz hasznosítását, valamint a ..sürgősségi ügyelet kialakítását. Összességében mintegy nyolcszázmillió forintba kerülne a fejlesztés, ami egyszerre kivitelezhetetlen. A bizottság egyelőre csak a tervezetet fogadta el, sorrendiségről csak a költségvetés tárgyalását követően döntenek majd.
